Utolsókat rúgja a nyár, kellett már a végére egy dögös kis limonádé, ami nem fekszi meg a gyomrunkat, viszont kellemesen elszórakozunk rajta a klimatizált moziban, amíg odakint az utolsó kánikulai hétvége teszi gajra a bioritmusunkat. Ryan Reynolds és Samuel L. Jackson megbízhatóan szállította a bulit, jól működött a kettősük a filmvásznon annak ellenére, hogy nem igazán adott bele apait-anyait sem a forgatókönyvíró, sem legmélyebb bánatomra Gary Oldman, hogy egy igazán fajsúlyos főgonosszal kerüljenek szembe, az akció is csak a végén pörgött fel igazán, de a szöveg és a két színész elég volt ahhoz, hogy arcomon boldog mosollyal távozzam a moziból. Nem kell túl sokat várni a filmtől, nem több egy jó kis akció-vígjátéknál, de kár lenne kihagyni, szerethető darab, bár nem a maradandó fajtából. Nem mosták ki szappanal a szereplők száját szerencsére, így kedvünkre vigadhatunk a picikét túltolt káromkodáson (alapjáraton született jókislány vagyok, és természetesen sohasem ejtenék ki a számon ilyen csúnya szavakat, de Samuel L. Jackson - nál senki sem lehet coolabb, amikor nem éppen szalonképes kifejezéseket használ), és amikor éppen kezdene kifogyni a szufla a szövegládából, beindul az akció, amivel jól elvagyunk a vége főcímig. Egyáltalán nem veszi magát komolyan a film, és ez nagyon jól áll neki. Lehetne azon filozofálni, hogy ebből a párosból kicsit jobb rendezővel és forgatókönyvíróval mennyivel többet ki lehetett volna hozni, de ez az alkotás nem az örökkévalóságnak készült, felejthető, de nagyon szórakoztató középszer, ami egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes választás.

Michael Bryce (Ryan Reynolds) tripla A besorolású ügynök, akit ő véd, az biztosan életben marad, azonban egy nem túl szép napon minden erőfeszítése ellenére az egyik ügyfelét a szeme előtt lövik agyon és ő nem tehet semmit. A király melónak és az önbecsülésnek ezzel vége, a barátnőjével is zátonyra fut a kapcsolata, nihil van teljesen, amikor egy telefonhívás mindent megváltoztat. A vonal másik végén a volt barátnő, aki szívességet kér, és cserébe megígéri neki, hogy helyrerántja a karrierjét. Aztán kiderül, hogy a védendő személy Darius Kincaid (Samuel L. Jackson), a híres bérgyilkos, aki őt is számtalanszor el akarta tenni láb alól...

A forgatókönyv nem váltja meg a világot, de nem is fércmű, meg tudtak lepni az alkotók azzal, hogy Hollandiában akcióznak (az amcsiknál ez nem nagyon szokott előfordulni a műfajban), a bérgyilkos-testőr kettősből ha nem is hoztak ki mindent, de azért strapálták magukat rendesen, hogy ne ásítozzunk a moziban. Kár, hogy nem sikerült egy ütős főgonoszt a filmvászonra varázsolni, ennél már csak az nagyobb baj, hogy túl kevés jelenetben szerepelt Kincaid barátnője, nyilván azért, hogy ne homályosítsa el a főszereplőket. Nem kárhoztatom azért az írót, hogy a poénoknak alárendelte a történetet, a karaktereket és minden egyebet, végülis azért vettük meg a jegyet, hogy Reynold és Jackson szájkaratéjában és durvulásában gyönyörködjünk, és ezt meg is kaptuk. Kár, hogy kicsit felszínes maradt a film, a menő duma fontosabb volt, mint a jó és a rossz harca, annak komolyabb végiggondolása, hogy egy bérgyilkos is lehet-e erkölcsileg magas szinten, vagy csak az örök kárhozat a sorsa. De ne panaszkodjunk, kaptunk egy jó kis filmet, amelyen akkor is betegre fogjuk nevetni magunkat, ha közben marad egy kis hiányérzetünk.

Eszem ágában nincs ezt a filmet ekézni, volt benne néhány hűha pillanat (Samuel L. Jackson nagyon durva dolgokat tud művelni, ha feldühítik, Ryan Reynolds - vagy a kaszkadőre - pedig hihetetlenül kreatívan tudja hazavágni a rosszfiúkat és motorozni sem utolsó módon tud), és akad jó néhány jelenet, amelyen nemes egyszerűséggel szakadni lehet a nevetéstől, vagyis egy nagyon kellemes kis darab, eszméletlenül pasis történet, amelyben a fiúk a legeszementebb akció előtt/után/közben is nagyon jókat tudnak moralizálni a szerelemről, ami ugye mégis az élet értelme lenne. Nagyon különbözőek ők ketten, a laza bérgyilkos, akinek kaland az élet, és a mindent precízen kiszámító egykori mintatestőr, akik nagyon sokat tanulnak egymástól és ők lepődnek meg a legjobban azon, hogy lassan, de biztosan összebarátkoznak. A szöveg mindent visz, az akció sem utolsó, de igazából a coolságfaktor miatt érdemes megnézni a filmet, mert kit érdekelnek a logikai bakik, és az, hogy egyáltalán nem lehet komolyan venni, hogy a főgonosznak esélye van az ütős párossal szemben, amikor Reynolds és Jackson ennyire királyul zúzzák szét egymás idegeit és az ellen csontjait.

Ryan Reynolds Deadpool-nak köszönhetően mostanában nagyon menő csávó lett, Samuel L. Jackson-t pedig nem lehet megunni, emberünk simán zseniális tud lenni a gyatra filmekben is, vagyis nem kockáztattak sokat a producerek, amikor őket kérték fel a főszerepre, hozták is a tőlük elvárható szintet. Gary Oldman-ben viszont kicsit csalódtam, értem én, hogy nem játszhat komoly drámát egy akció-vígjátékban, de ennél ő akkor is ezerszer többet tud. Salma Hayek simán lemos mindenkit a vászonról, abban a néhány percben, amíg jelen van a filmvásznon, Joaquim de Almeida volt már jobb, akárcsak Richard E. Grant, Elodie Yung-on kicsit lehetett érezni a görcsösséget, kevesebb talán több lett volna.

A mérleg: egy gonosszal kevesebb van a világon, egy jó bérgyilkosnak esze ágában sincs megjavulni, egy jó testőr megtanult lazítani, hőseink révbe értek szerelmi téren, mi jól szórakoztunk, időnknt eldobtuk az agyunkat a dumán és az akción, jókat nevettünk, érdemes volt megvenni a mozijegyet. Nem váltja meg a világot ez a film, amelyről pár nap múlva egyetlen poénra sem fogunk emlékezni, de megőrizzük emlékezetünkben, hogy ez egy jó kis badass cucc, majd elővesszük, ha erőt vesz rajtunk a téli depresszió, de olyan viharos gyorsassággal rohan végig rajtunk az élmény, mint Kincsem a versenypályán. Felejthető és egyszeri fogyasztásra alkalmas, de ez senkit se akadályozzon meg abban, hogy elzarándokoljon miatta a moziba, mert érdemes.

7/10

A film teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.