Na, ki a legmenőbb képregénysztár? Tony Stark vagy Tony Stark? Vasember hengerel a moziban, Robert Downey Jr. betegre kereste magát a trilógiával és a Bosszúállókkal, de kit érdekel, ha jó mozikat hoz össze nekünk? Nekem mégsem az übercool Downey Jr. képe jelenik meg először, hanem egy kép a Chaplinből, sok évvel ezelőttről, amikor egyetlen pillanat alatt nyűgözött le a tehetségével, nem volt szükség CGI-ra és egyéb filmes trükkökre. Nagyon fájt, amikor hosszú évekre eltűnt az A-listás filmekről ez a zseniális színész a drogproblémái miatt, nagyon szurkoltam neki, hogy sikerüljön úrrá lennie ezen a pokoli függőségen, nálam jobban senki nem örült, amikor újra visszatért a rivaldafénybe, már csak az Oscar díj hiányzik a képletből, remélem, már az sem sokáig.

Robert Downey Jr. a New York-i Greenwich Village-ben született tősgyökeres filmes családban: az apuka  Robert Downey underground filmes volt, az anyuka Elsie Downey színésznő. Nővére, Allyson szintén követte a családi hagyományokat, író és színésznő lett. Az ifjú Robertnek ilyen háttérrel esélye sem volt arra, hogy ne kerüljön be a filmes világba: 5 éves korában szerepelt először apja Pound nevű filmjében, amelyben egy kutyust volt szerencséje alakítani.

A tehetség genetikailag kódolt volt nála, amit fényesen bizonyít, hogy 20 éves korában az a megtiszteltetés érte, hogy egy szezon erejéig a híres Saturday Night Live stábjának tagja lehetett. Ezután Hollywoodba költözött, ahol a kezdő színészek keserves élete várta: castingról castingra járt, bízva a szerencsében. Ami utol is érte, először 1987-ben főszerepet kapott  A nővadász című tökéletesen érdektelen filmben, és még ugyanebben az évben eljátszhatott egy drogfüggő karaktert a Fagypont alatt című filmben. Sajnos nem kellett túl messzire mennie az inspiráció miatt, édesapja ugyanis drogfüggő volt, és ő maga sem volt mentes ettől a káros szenvedélytől. 

A következő évek terméséből kiemelkedik az Air Amerika, amelyben természetesen Mel Gibson volt a sztár, de Robert Downey Jr. még ebben a közepes, bár nagyon szórakoztató vígjátékban is feltűnő volt. Aztán 1992-ben jött a Chaplin, és az egész világ egy emberként döbbent rá, hogy mekkora zseni ez a fiú. Nekem máig ez a kedvenc filmem tőle, teljesen átlényegült a zseniális csavargóvá, talán jobb is volt, mint az eredeti. Oscar jelölés, siker, fény, csillogás, a karrier az egekben. És sajnos a drogproblémák is súlyosbodtak...

A Rövidre vágva című Robert Altman film hatalmas siker volt, bár messze nem ez a mester legjobb munkája. A Született gyilkosok nélküle soha nem lehetett volna olyan felejthetetlen (talán ez volt Oliver Stone utolsó jelentős filmje), bár elég megosztó a film, én imádtam, fantasztikusan mutatja be a média erejét, és akkor a kiváló színészi alakításokról még nem is beszéltem.

Ezután következett nagy személyes kedvencem, az Only you, ami nem több egy közepes romkomnál, de Robert Downey Jr. és Marisa Tomei (az Oscar díjas színésznő sajnos korántsem kapott olyan szerepeket, amelyeket megérdemelt volna, méltatlanul kevés fény vetül rá) kettőse miatt nem tudom elégszer megnézni ezt az édes kis semmiséget.

Az Ian McKellen főszereplésével 1995-ben készült III. Richárd volt az utolsó minőségi film, amiben szerepelt, mivel időközben sajnos úrrá lett rajta a drogmámor, megbízhatatlan lett, nem szívesen forgattak vele, borzalmasan nehéz évek következtek, csak rossz híreket kaptunk felőle. A karrierje iszonyú lejtmenetbe került, talán csak a Wonder Boys - Pokoli hétvége című filmet érdemes megemlíteni a következő évekből.

Aztán hosszú évek után végre sikerült túllépni a drogmámoron, 2001 óta immár tiszta tudattal kezdhette újraépíteni romokban heverő karrierjét. Az Ally McBeal című tévésorozatban megkapta a lehetőséget, élt is vele, a közönség újra felfedezte, ismét jobb filmekben kezdett szerepelni.

A Gothica ugyan elég feledhető volt, de Downey Jr. alakítása már régi önmagát idézte, miatta érdemes megnézni ezt az alkotást ( Halle Berry miatt biztosan nem...).

Aztán jött a Durr, durr és csók, és minden megváltozott. Hatalmas siker lett a film, méltán, hiszen  szemérmetlenül jó és szórakoztató alkotásról van szó. Először dolgozott együtt Shane Black és Robert Downey Jr., akik akkor még nem tudhatták, hogy olyan filmsikert fognak együtt elkövetni, mint a Vasember 3. Újra A listás sztár lett a kiváló színész, de ezúttal már nem részegítette meg a siker.

A hírnevének még egy olyan bukta sem tudott ártani, mint A szépség és a szőr - Diane Arbus képzeletbeli portréja, ami olyan rossz volt, hogy minden Downey Jr. mániám ellenére sem voltam képes végignézni. A Zodiákus ellenben egy zseniálisan jó film, David Fincher hozta a tőle elvárható szintet, a kiváló színészgárdára sem lehetett panasz.

2008 - Vasember. Ezzel bekövetkezett az űrkorszak Robert Downey Jr. karrierjében. Tony Stark nemcsak hatalmas népszerűséget, hanem egy szerencsés szerződésnek köszönhetően rengeteg pénzt is hozott a kiváló színésznek. Elfoglalta a méltó helyét a közönség szívében és Hollywood csúcsán.

Az Oscar jelölés sem váratott magára sokáig, a Trópusi vihar Kirk Lazarusáért ez volt a minimum, Downey Jr. lubickolt a szerepben, szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki iszonyú dührohamot kapott, amikor nem ő kapta a szobrocskát. Imádom ezt a zseniálisan lökött filmet, újra és újra látni kell!

Hardcore Sherlock Holmes fanként, Guy Ritchie és Robert Downey Jr. nagy rajongójaként fokozott érdeklődéssel vártam a Sherlock Holmes című filmet. Nekem nagyon tetszett, habár semmi köze sem volt Sir Arthur Conan Doyle klasszikusához, azért persze nem hiányzik a házi DVD-gyűjteményből. (az 5 legjobb Sherlock Holmes színészről itt értekeztem).

Hollywoodban a sikerfilmeknek mindig lesz folytatása: a Vasember 2. része jól sikerült (Mickey Rourke megvan, ugye?), azonban a Sherlock Holmes:Árnyjáték kasszasiker volt ugyan, de azért messze elmaradt ez első résztől. 

2012 fordulópont volt a blockbusterek világában, a Bosszúállókat nagyon jól összerakták, imádta a nép, azóta mindenki ezt a receptet próbálja másolni több-kevesebb sikerrel: laza duma, látványos akciók, minél több sztár egy helyen. Őrületes volt a siker, az egész világ rajongott Tony Starkért. És tudták még fokozni, a tavalyi év legnagyobb pénzügyi sikere lett a Vasember 3, ami a legjobb darabja lett a trilógiának.

Idén két filmmel jelentkezik korunk egyik legnagyobb sztárja, és egyik sem blockbuster, vagyis nagy örömömre ismét mindenféle körítés nélkül láthatom egyik kedvenc színészemet. A Chef egy jó kis vígjátéknak ígérkezik, a The Judge című dráma pedig talán lehetőséget ad Robert Downey Jr-nak a már régen megérdemelt Oscar díj megszerzésére.

Kevesen kapnak második esélyt Hollywoodban, még kevesebben tudnak kitörni a drog poklából. Robert Downey Jr-nak sikerült ez a bravúr, az átélt nehézségek elmélyítették színészi tehetségét, habár az ő névjegye nem a kifinomult karakterábrázolás, hanem az elsöprő egyéniség. Sokáig kellett nélkülöznünk a filmvászonról, és habár Tony Stark lassan nyugdíjba vonul, azért vélhetően nem leszünk kiváló filmek híján a következő években sem, amelyek nem lesznek olyan látványosak, ámde sokkal értékesebbeknek ígérkeznek.