Az első rész kritikáját itt olvashatjátok.
A második rész kritikáját itt olvashatjátok.
A harmadik rész kritikáját itt olvasthatjátok.
A negyedik rész kritikáját itt olvashatjtátok.
Az ötödik rész kritikáját itt olvashatjátok.
Ez volt az a rész, amikor azzal jöttem…
A WMN-es lányok nagyon jól tudnak írni (az esélyegyenlőség jegyében rögtön leszögezném, hogy férfiak is írnak az oldalon, és szintén nagyon jókat, de az alapgárda hölgyekből áll), annyira, hogy még arra is rá tudtak venni, hogy egy tőlem teljesen távol eső témában is…
Az egy helyszínes filmek mindig is kiváló lehetőséget nyújtottak egy alkotó számára, hogy viszonylag kis költségvetés mellett is nagy népszerűségre tegyen szert produkciójuk, és valószínűleg ez járhatott Andrew Martin fejében is, amikor elkészítette a maga mezítlábas…
Szinte már nem is tudjuk elképzelni azt az időszakot, amikor évek telhettek el úgy, hogy magyar film nem nyert díjat egy nemzetközi megmérettetésen, és nem egy hét, hanem szintén esztendőnyi távolságra esett egymástól két említésre méltó alkotás. A 2000-es évek végének…
A "filmvászonra kívánkozik" komment már közhellyé vált egy-egy elképesztő fordulatokkal bíró esemény kapcsán, hála nem kis részben annak, hogy az utóbbi időben Hollywood tényleg mindenből egész estés mozikat gyárt, ami legalább egy közepesen érdekes újságcikknek alapot szolgáltathat. A 208…
Egy mély könyv gyakran sokkal nehezebb dió, mint egy mély film. Egy sokatmondó filmen gyakorlatilag két óra alatt túl van az ember, hogy aztán az önmarcangolással együtt is egy hét alatt feldolgozza a történteket. A drámai könyvek azonban más tészták: az olvasó 2-300 oldalon…
A mumblecore filmek mindig is érdekes vadhajtásai voltak a filmvilágnak, elvégre Hollywood alapvetésével teljesen ellentétes hangsúlyokra épülnek, a képi machinációk helyett egyszerű helyszínekkel és kevés karakterrel dolgozva. Éppen ezért általánosságban elmondható, hogy…
A Westworldöt könnyen tekinthetnénk a remake-elési mánia újabb áldozatának (bár az HBO neve garancia volt arra, hogy jóval komolyabb színvonalat fog képviselni a 20-30 éves filmekből futószalagon gyártott sorozatverzióknál), de Michael Crichton műve hevenyészett, csak a…
Bár viszonylag sok könyvet olvasok évente, ezek közül alig 10% származik magyar szerzőktől, és ha mégis ilyet olvasok, akkor is inkább régebbieket veszek kézbe (Gárdonyi Géza, Szabó Magda, Fehér Klára, stb.), a kortárs szerzők közül pedig szinte csak a költőket tudom…
A sztárrendezők első művei gyakran jutnak arra a sorsra, hogy egyre kevésbé önértékükön, és egyre inkább a direktor életművébe belehelyezve kezdik értékelni. Végül a hangsúly már nem is azon lesz, hogy a szóban forgó filmesnek mi volt a célja az adott alkotással, hanem hogy rá lehessen mutatni,…
The Man Who Laughs kritikája itt olvasható
Annyiban teljesen érthető volt A hét mesterlövésszel kapcsolatos kifakadás, hogy az már előzetesen is borítékolható volt, semmi értelme nincs megszületésének: az elődjében semmi aktualizálandó, újrafogalmazandó gondolat nem volt,…
Csak én kapok agyvérzést attól a remake-mániától, amely mostanában végigsöpör Hollywoodon? Szomorú, hogy ennyire biztosra akarnak menni a studiók, a kreativitás tovaszökkent az álomgyárból, hogy a tévében találjon új otthont, melynek eredményeként egyre kevesebb értelme lesz…
Köbli Norbert hazánk egyik legismertebb forgatókönyvírója, talán az egyetlen, akinek a neve már önmagában garancia a minőségre, ha feltűnik egy stáblistán. Ami nem csak azért impozáns, mert szinte csak tévéfilmeken keresztül érte el ezt a státuszt, de a Félvilág díjai…
Ki ne nézett volna már szép éjszakán ragyogó csillagokat az égen? Hányszor gondolkodtunk el, vajon milyenek lehetnek a végtelen távolban világító égitestek, és milyen jó lenne, ha egy fény is ránk is ragyogna belőlük, ugye? Az írók privilégiuma, hogy ne csak álmodozzananak,…