2002-ben a tradicionális animációk a végnapjaikat rúgták, a Pixar, illetve a Shrek révén már a Dreamworks is új idők szelét fújta, amelyekkel folyamatosan erodálták a saját rajzolt produkcióikat is. Ugyanakkor ebből a tendenciából kifolyólag nagyon sok olyan értékes darab is…
Az európai filmnek ha soha nem is volt egyetlen határozott stílusa, az utóbbi időben kezdem azt érezni, egyes alkotók mintha azonos módon kezdenék elmesélni műveiket, nemzetiségtől függetlenül. A lengyelek például élen járnak abban, hogyan lehet egyszerű, de zsigeri erejű…
FilmBaráth kritikáját erre találjátok
Az már az elmúlt hónapokban kiderült, Árpa Attila nem volt teljesen őszinte, amikor még tavaly novemberben arról beszélt, hogy "A film készen van", innentől kezdve csak reménykedni tudtam abban, hogy legalább a "baszott jó lett" részével…
Van az úgy, hogy tudja az ember, sokat nem várhat egy adott filmtől. Az ebben a cikkben felsorakozott darabokról nem sok dicsérő mondatot hallottam, különböző okokból mégis érdekelt mindegyik és adtam nekik egy esélyt. Hiba volt. Bár három különböző műfajú, hangulatú mozgóképről beszélhetünk ezen…
Véletlenül lehet a legszebb gyöngyszemet találni. Egy zeneszám juttatta eszembe Dzsingisz kánt, és az Omar Sharif főszereplésével készült klasszikus alkotást. Azonban némi technikai malőr következtében egy másik feldolgozásba sikerült belefutnom, amelyhez eddig még nem volt…
A norvég (vagy önmagában a skandináv) filmeket hajlamosak vagyunk sötét krimikként, drámákként elképzelni, nem pedig egy, a trópusokon játszódó kalandfilmként. Norvégia legsikeresebb alkotása, amely a rendezőit egyből a Karib-tenger kalózai 5. részének élére teleportálta,…
A tévéfilm szót sokszor szoktuk (és szoktam én magam is) pejoratív értelemben használni, pedig nem egy érdemes ehhez a médiumhoz fordulni, ha olyan vonásokat keresünk, amelyeket nem találni meg a mozifilmek mainstreamjében. Ennek a gondolatnak a fő képviselője mindig az HBO volt,…
Nagyon fáj nekem, hogy Michael Bay ma már csak Transformers-filmekkel tölti az idejét, amelyek sok pénzt hoznak, de tökéletesen felejthetőek. Pedig az én tiniéveimben ő volt az egyik legmenőbb rendező, új színt hozott azokba a filmes időkbe a látványos és übercool…
Style over stubstance, azaz stílus a tartalom felett, szoktuk mondani azokra az alkotásokra, amelyeknek pazar képi világuk, atmoszférájuk stb. van, de történetileg messze nem tudnak felérni hozzá. A The Signal alapvetően nem tartozna ezek közé, mégis végig azt éreztem, sokszor…
A Backcountryt megnézve ugrott be egyik kedvenc "A medve nem játék"-filmem, amelyet még annak ellenére is a kedvenceim között tartottam számon, hogy különösebben soha nem tartottam nagyra. Ugyanis A vadon foglyait lehet imádni, lehet gyűlölni, de elfelejteni és szó nélkül elmenni…
Coming-of-age filmet forgatni a világ legegyszerűbb dolga, abból a szempontból, hogy az alkotónak elég csak visszanyúlnia a saját fiatalkorához. Ennek megfelelően mostanában leginkább a 80-as, 90-es évek fordulójáról kapunk ilyen műfajú alkotásokat a 30-40 év körüli…
Itt van immár hivatalosan is a nyár első blockbustere a Bosszúállók folytatása személyében, ennek okán pedig a forgalmazók közül mindenki elmenekítette a filmjeit valamilyen más időpontra. Így Vasemberéknek a héten csak két kihívója akad, a kérdés már csak az, ők azért…
[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]
Történt, hogy Russell Crowe odaállt Nick Cave elé, hogy írjon már egy folytatást a Gladiátornak. Cave visszakérdezett: "De te nem haltál meg a film végén?" "Oldd meg" - válaszolta az ausztrál színész. A többi pedig történelem lehetne, de…
Nem kell hősnek lenned, csak őrizd ezt a fényt, hogy dallá váljon benned, és űzze el az éjt! A semmiből szólalt meg a fülemben ez a dal, miközben teljesen lehangoltan néztem a lehangolóan szürke májusi napot a teraszon. Azonnal jobb lett a közérzetem, pedig eltartott még egy kis…