Nagyon fáj nekem, hogy Michael Bay ma már csak Transformers-filmekkel tölti az idejét, amelyek sok pénzt hoznak, de tökéletesen felejthetőek. Pedig az én tiniéveimben ő volt az egyik legmenőbb rendező, új színt hozott azokba a filmes időkbe a látványos és übercool akcióorgiáival, melyekben alaptartozék volt az iszonyat menő szöveg. A Bad boys kultikus mű volt a saját korában, nem minősült embernek, aki nem látta, legalábbis a fiatalabb korosztályban. Én sem kevés alkalommal láttam, imádtam minden percét, hatalmas kedvencem volt. Aztán teltek az évek, és lassan feledésbe merült a film, hosszú kihagyás után néztem újra. Nos, nagy örömömre még mindig kiváló szórakozást tud nyújtani ez az alkotás, aki esetleg még nem látta, sürgősen pótolja!

Mike Lowrey nyomozó (Will Smith) egy igazi playboy, társa, Marcus Burnett (Martin Lawrence) vele szemben egy többgyermekes családapa. Tökéletes ellentétei egymásnak, állandóan veszekednek, mégis nagyon jól kiegészítik egymást. Amikor eltűnik egy nagyon komoly adag  lefoglalt kábítószer a rendőrségről, rájuk vár a feladat, hogy előkerítsék a tetteseket. Az események úgy alakulnak, hogy egy gyilkosság szemtanúja az egyetlen nyom, Julie (Téa Leoni) azonban csak Mike-kal hajlandó együttműködni, ő azonban éppen nincs túl jó formában, ezért Marcus-nak kell eljátszania a társa szerepét, ami nagyon komoly kalamajkát okoz a családi életében...

Will Smith mára már sajnos nagyon kezd kimenni a divatból, nem igazán örvendeztet meg bennünket jó filmekkel, azonban itt még fiatal volt, nagyon jól nézett ki, és eszméletlenül szövegelt. Michael Bay-nek köszönheti a karrierjét, akárcsak Martin Lawrence, hiszen mindkettejük ez az alkotás csinált sztárt (hogy aztán sok év múlva szörnyülködjünk a második részen, és azon, hogy régi kedvenceinknek miért kellett elvállalni ezt a méltatatlan folytatást). Nem filmtörténeti mérföldkőről van szó, hanem egy nagyon jól összerakott akciómoziról, amelynek a poénjai még ma is ülnek, a hangulata még mindig übercool, a zenével együtt, nem fogott rajta az idő. 

A két fő karakter nagyon jól el lett találva, a két zsaru nem is lehetne különbözőbb, és az igazi csavar akkor jön a történetbe, amikor a nyomozás érdekében személyiséget kell cserélniük. Marcus-nak, a tökéletes papucsférjnek el kell játszania az übermacsó zsarut Julie előtt, Mike-nak a nyakába szakadnak társa gyerekei és a családfői szerep. Finoman szólva sem érzik jól magukat a másik bőrében, és ez rengeteg humorforrásra ad okot. Igazából a nyomozás annyira nem lényeges, a két főszereplő szövegelése bőven kárpótol bennünket a nem túl érdekes történetért, na és a végére nem marad el az akcióorgia sem, vagyis nincs komoly okunk panaszra. Nagyon jó kis buddy cop mozi ez, amely ötvözi a 80-as évek eszméletlen szájmenését a 90-es évek látványával, nem véletlenül nem felejtettük el a mai napig egykori kedvencünket.

A Michael Bay védjegyének számító gigalátvány mögött ekkor még tartalom is volt, a forgatókönyv jól sikerült, nem unatkozunk egyetlen percre sem, peregnek az események a filmvásznon. A főhősökön kívül a mellékszereplők sem lettek elhanyagolva, főleg Howard kapitány alakja lett nagyon jól eltalálva, a főgonosz ugyan elég halványra sikeredett, de az alkotás egyéb erényei miatt ez tényleg nem olyan zavaró. Julie még női szemmel nézve is eléggé idegesítően tud hisztizni, de hát valamivel fel kellett hívnia magára a figyelmet a két szájkaratebajnok mellett. Az akció, a humor és a menő szöveg aránya jól el lett találva, a látványos jelenetekből is jó néhány beleég a retinánkba, kikapcsolódásnak még ma is tökéletes!

Nagyon jól választotta ki a rendező a főszereplőket, Will Smith tökéletesen hozta a playboy nyomozót, Martin Lawrence rendkívül vicces volt, nagyon jól működött a kettősük a filmben. Tchéky Karyo jól gonoszkodott, Joe Pantoliano kiváló volt Howard kapitány alakjában. Téa Leoni bájosan volt felejthető, Theresa Randle kihozta a szerepéből a legtöbbet.

Michael Bay akkor még tudott rendezni, nem kellettek neki Transformers-ek ahhoz, hogy igazi közönségfilmet hozzon össze. Persze robbanásból nem volt hiány, de alapvetően nem ezen volt a hangsúly, hanem a karaktereken és a szövegen. Gondolom, mindenkinek megvan a kedvenc idézete (én sajnos nem tudok választani, annyi van) ebből az alkotásból, amelyet annyira a szívünkbe zártunk, hogy még az utóbbi évek ámokfutását is meg tudjuk bocsátani a rendezőnek.

Látványos, humoros, jó kis akciófilm, amelyet a főszereplők miatt érdemes elsősorban megnézni!

8/10

A Bad boys-Mire jók a rosszfiúk? teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán