Az eddigiekhez képest rendhagyó toplistát olvashattok most, ugyanis ezúttal két szerzőnk (FroG és danialves) tematikus összeállításának keverékét láthatjátok alább. Mindketten 5-5, teljesen különböző filmmel képviseltetjük magunkat, ezekről felváltva írtunk, a szövegek után pedig megtaláljátok azt a nevet, akihez a gondolatok tartoznak. Felhívnám mindenki figyelmét tehát, hogy az egyes filmek szerepeltetése nem konszenzusos döntés, mindketten szigorúan a saját véleményünket közöljük.
A bosszúállók
Nehéz elvitatni, hogy Joss Whedon remek hangulatú és önreflexív humorú műve új szintre emelte a képregényfilmeket. Nem kérdés, hogy akár filmtörténeti klasszikus is válhat belőle. Azt is nehezen tagadom, hogy kiválóan szórakoztam rajta. Azonban számomra szinte szentségtöréssel ér fel egy ennyire könnyed popcorn-filmet sokkal tartalmasabb alkotásokkal emlegetni együtt az év végi toplistákban vagy az Imdb Top 250-ben. Mert a szuperhős-társulat bármennyire is mesteri szinten műveli a szórakoztatást, ennyi még kevés egy igazán jó filmhez. (danialves) (FroG kritikája pedig itt olvasható)
A Sötét lovag : Felemelkedés
Gondolom mindenki emlékszik még arra,mekkora Messiás-várás övezte a Felemelkedést, amely Christopher Nolan harmadik, egyben utolsó filmje a Denevéremberről. Ennek hatására mindenki egy grandiózus, heroikus és mély mondanivalójú filmet várt, Nolan pedig sajnos nem tudta szállítani azt a formátumot, amelybe ezeket a "kikötéseket" mind bele tudta volna sűríteni. Koránt sem arról van szó, hogy a Felemelkedés rossz film volna, csupán az előző film minőségét és naturalista beállítottságát cáfolja meg egy-két túlzott fantasztikussággal megfűszerezett jelenet, a forgatókönyv pedig (főleg a film lezárása felé) nem csak kapkodóvá válik, de a főhős karakterét sem tudja magában kellő figyelemmel elrendezni. Azonban a legnagyobb pozitívum még így is adott: Tom Hardy Bane-je egy rendkívül jól kidolgozott, már-már félelmetes főgonosz, aki számomra még Jokeren is túltett. (FroG) (Dani kritikája)
Skyfall
Aláírom, hogy az egyik legjobb Bond-film, és mindenképpen jobb, mint az előző kettő. Azonban ennek ellenére nélkülözi azt a komplexitást és eredetiséget, amely egy kiváló akció-thrillerré emelné. Amennyire jól indul az alkotás első 10-15 perce, utána annál inkább veszít az erejéből és ötletességéből, és ezt még az évforduló alkalmából elsütött poénok, és néhány jobban eltalált jelenet sem feledteti. A Skyfall ugyan megpróbálkozik egy Sötét lovag-szerű merész stílusváltással (és nem ez az egyedüli áthallás a két mű között), de ez csak még jobban rávilágít arra, hogy a 007-es világán kívül mennyire nem állja meg a helyét, és kétlem azt is, hogy ez a húzás a rajongóknak tetszett volna.(danialves) (FroG kritikája)
Holdfény királyság
Nagyon sajnálom a Holdfény királyságot, mert annak ellenére hogy mennyire akartam szeretni, a végképe annyira lett túlzó és unalmas. Értem én, hogy Wes Anderson a gyerekkori (látszólag) feltétlen szerelmet akarta megragadni, de a két főhősünk kapcsolata nem csak felületes, de egyáltalán nem működik közöttük a báj, és a kémia, amelyeknek maximális fordulatszámon kellene pörögniük. Ennek ellenére ez a film sem rossz, csupán arról van szó, hogy talán túl fiatal vagyok ehhez, és számomra nem tűnik aranyosnak az, ha teljesen indokolatlanul, magukat felnőttnek képzelő gyerekek szeretnek egymásba. A színészek azért szerencsére jól muzsikálnak, a Willis-Murray-Norton trió rendkívül szimpatikus, és néhány "filozófiai" kérdés-válasz is igencsak erősen tálalt. Wes Anderson filmnyelve azonban (ahogy a Tenenbaum esetében) itt is kissé túlzásba esik, amely szintén nagyot ront a film élvezeti értékén. (FroG) (Dani kritikája)
A csodálatos Pókember
Nem minden arany, ami reboot. Ez az állítás ugyan pénzügyileg végül nem állta meg a helyét, de minőségileg abszolút. Az előzetes véleményeknek igazuk volt, 10 évvel a az eredeti után teljesen felesleges volt újragondolni a szériát, arról nem is beszélve, hogy nem is sikerült azt különösebben újragondolni. Egy átírt eredettörténeten kívül nem sok újdonságot találhatunk Peter Parker legújabb kalandjaiban, amely a szokásos sablonokat vonultatja fel. Persze alapvetően korrekt műről beszélhetünk, különböző pozitívumok (a profi látvány, a két főszereplő remek játéka és a jó rendezés) és negatívumok (gyengén megírt és megjelenített főgonosz) kiemelése mellett, de alapvetően nem tud sok újat mondani, bármennyire is szeretné elhitetni az ellenkezőjét. (danialves) (FroG kritikája)
A Project X-szel nem is az a legnagyobb problémám, hogy egy mérhetetlenül nagy hulladék, hanem a filmet körül ölelő hype, miszerint ilyen és olyan bulihangulatot sikerült átadniuk a készíőknek, meg hogy ez így mennyire szórakoztató és vicces. Azonban, a Project X nem hogy élvezhetetlen, filmként gyakorlatilag értékelhetetlen is, és nem csak az üres és irritáló karakterek, a történet nélküliség vagy az undorító fiatalság miatt, hanem legfőképp a lezárás hamis mondanivalója okán. Ocsmány film egy ocsmány társadalomról, azért másfél órás videóklipnek tökéletes lenne. (FroG)
A megtörtént eseményeken alapuló mű felvonultat mindent, ami egy klasszikus thrillernek kelléke lehet. Azonban éppen ez a probléma vele: semmi olyat nem látunk, ami már ne lenne ismerős valahonnan, és alapvetően jellegében az egész alkotás tökéletesen érdektelen. Ben Affleck remek rendezése ugyan kifejezetten élvezhetővé teszi mindezek ellenére, de véleményem szerint csak a saját hírnevét tapossa sárba az a zsűri, amelyik díjat képes osztani ennek az alapvetően egészen középszerű és klisékkel terhelt történettel rendelkező filmnek. (danialves)
Az Exp. 2 is tipikusan az az eset, ahol nem a végképpel, inkább a megítélés mértékével volt gondom. Mint korábban le is írtam, a film nem csak élvezhető, de mérsékelt nosztalgiaként is tökéletes.. egy ideig. Azonban a játékidő végére már kissé túlzottnak éreztem a kikacsintásokat, az egész produkció pont önmagát parodizálta ki az önreflexiós humorforrásokkal, ez pedig csak bizonyos mértékig állja meg a helyét. Ennek ellenére mégis azt mondom, ez egy igazán jó és szórakoztató film volt, csak tényleg ismét az jön elő, hogy sokan, sok helyütt az egekig marasztalták ezt az akcióorgiát, holott az előd például sokkal jobban eltalálta a nosztalgiafaktor tónusát. (FroG)
Peter Jackson tisztában volt vele, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, amikor Gyűrűk ura-szerű trilógiát álmodott Tolkien (önmagához képest) nyúlfarknyi meséjéből. Persze rengeteg tapasztalata volt abban, hogy hogyan varázsolja elénk Középföldét, éppen ezért hangulatában egészen felér elődjéhez (az események szempontból utódjához) ez a mű. Ennek fényében nehéz meglátni, hogy alapvetően történet és karakterek szintjén nem haladja túl egy átlagos kalandfilm színvonalát a forgatókönyv, és más környezetben aligha lenne ilyen népszerű. Ettől még maximálisan élvezhető, ha nem ülünk le nagy elvárásokkal elé, de azt hiszem utólag sincs értelme Fródóék menetelésével egy lapon emlegetni. (danialves)
Ted
A Teddel vacilláltam a legtöbbet a jelöltek közül, hiszen összességében igazán szórakoztató film volt, azonban az ezt körülölelő hype is nagyon túlzásokba esett, sokan kikiáltották 2012 legjobb alkotásának, sőt, valakik megkockáztatták azt is, hogy ez minden idők legviccesebb filmje. A végkép azonban korántsem ilyen fényes, mert ugyan a poénok egy része ül, azok nagy hányada még így is tapló ökörség, Ted karaktere meg néha élvezhető, máskor meg a pofájával töröltem volna fel a padlót. És mint említettem, koránt sincs olyan sok gondom a Teddel, mint mondjuk a Project X-el, de a lehetőségeihez képest igencsak felemásra sikerült, ezt pedig "minden idők legviccesebb filmje" koránt sem engedheti meg magának. (FroG) (Dani kritikája)
