Rég voltak már villámkritikák a blogon, azonban most újra ezeken a sor. Két annyira undorító művet hoztam el, amelyek az utóbbi évek termésének silányságából is kitörnek gyenge minőségükkel.

Testcsere/The Change Up (2011)

Az úgymond testcserés filmek már nem tudnak újat mutatni, hisz volt már belőlük mindenféle, többek között anya-lánya, fiú-lány és idős fiatal verzió is. Tehát ezen alap lefektetésével ültem neki a tavalyi Testcserének , amely még így is messze-messze túlszárnyalta minden negatív gondolatom. A film ugyanis nemes egyszerűséggel szörnyű, egy nézhetetlenül megrendezett maszlag, amelyet fingós-böfögős poénok tömkelegével próbáltak feldobni. Az egész annyira felületes, humortalan és idióta, hogy el sem hittem amit látok. A színészi játékok pedig a béka segge alatt helyezkednek el, a karakterekre meg szót sem érdemes fecsérelni. A legfájóbb pont a forgatókönyv, irreális baromságokkal, és álszent mondanivalóval tarkítva... egyszerűen értékelhetetlen.

Project X (2012)

Na hát ez meg mindennek a legalja. A Project X nem csak szörnyű, de rendkívül idióta film is, gyakorlatilag történet nélkül próbál helytállni a vásznon. De minek is sztory? Hát vannak itt nekünk irritáló fejű geekek, nagymellű csajok, dübörgő dubstep zenék, meg egy csávó bazi nagy lángszóróval, ez valakinek nyilván elég... De kérdem én, minek ez, és hogy merik filmnek nevezni? Miért van szükség egy másfél órára gyúrt, -számomra- unalomba fulladó filmre, amely nem hogy eredetit nem tud mutatni, de a zsáner sablonjaival is olyan ügyetlenül zsonglőrködik, hogy másik alanyomhoz hasonlóan baromi nehéz volt végig ülnöm az amúgy nem hosszú játékidőt. Az egész alkotás legalja pedig a főszereplők karakterében keresendő, amelyek (bocsánat a szó használatért) de úgy szarok, ahogy vannak, az őket megformáló színészek pedig nagyobb ripacsok nem is lehetnének.