Holdfény királyság / Moonrise Kingdom (2012)
2012. október 02. írta: danialves

Holdfény királyság / Moonrise Kingdom (2012)

Wes Anderson művei általánosságban a rétegfilmek közé sorolhatóak, és emiatt különösebben itthon sem reklámozzák agyon a filmjeit. Aki viszont kicsit is jobban beleássa magát a mozi világába, annak számára nem lesz ismeretlen az alábbi alkotás sem, amely meglehetősen vegyes érzéseket váltott ki belőlem.

A történet 1965-ben játszódik, az USA keleti partján, egy világtól elzárt kis szigeten, ahol nincsen aszfaltút, repülővel érkezik a posta és a rendőrség egy kis bódé. Itt találkozik két 12 éves gyerek, Sam (Jared Gilman) és Suzy (Kara Hayward), akik egyaránt menekülni akarnak a környezetükből, előbbi a cserkésztáborból, ahol mindenki utálja, utóbbi pedig az őt semmibe vevő szülőktől, ezért elhatározzák, hogy megszöknek együtt. Ezzel persze jó nagy fejfájást okoznak mind a tábor vezetőjének (Edward Norton), mind a sziget egyetlen rendőrének (Bruce Willis), illetve Suzy szüleinek (Frances McDormand és Bill Murray).

Őszinte leszek, nem tudom hova tenni ezt a művet. Egyrészről ott van a történet, ami nem üti meg különösebben egy vasárnap délutáni RTL-es családi film szintjét, ugyanakkor ez nyakon van öntve remek humorral, korhű zenével, egy leginkább bájosnak nevezhető atmoszférával és néhány komolyabb ívű téma felszínének megkarcolgatásával (amelyek ennyiben is maradnak a pozitív hangulat érdekében). Viszont egyben mintha pont Hollywood kicsinyes hatásvadászatát figurázná ki a forgatókönyvíró-rendező szándékosan, amikor nevetségesen felnőttes mondatokat ad a gyerekek szájába, mintha ők is valamelyik TV-csatorna műsorán nőttek volna fel, és betéve tudnák a szövegeket, a Remény rabjai és Keresztapa utalásokról már nem is beszélve. A gyerekszínészek ennek köszönhetően szándékosan (?) ripacskodnak, a felnőttek viszont igazi jutalomjátékot mutatnak be. Norton merev, de ugyanakkor jófej cserkészparancsnokától kezdve Willis butácska és visszahúzódó rendőrén át Tilda Swinton cameojáig mind zseniális alakításokat kapunk. Bill Murray-ről nem is beszélve, akinek a szerepét bár látszólag a Tenenbaumból kopizták át, mégis a film legerősebb perceit hozza.

Alapvetően tehát azt leszámítva, hogy a történet és a karakterizáció túlzóan giccses és némiképp komolyan vehetetlen, Anderson remekül teremt hangulatot és kifejezetten kellemes érzés végignézni a filmjét. Ehhez már csak hab a tortán a sok kiváló alakítás, és hogy garantáltan végignevetjük a játékidőt.

8/10


bónusz kérdés: van valakinek ötlete arra, hogy az utolsó képkockán kívül a cím hogyan jelenik meg a filmben, egyáltalán van bármi köze is ahhoz?

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr64816156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fincherista 2015.11.20. 10:57:55

"van valakinek ötlete arra, hogy az utolsó képkockán kívül a cím hogyan jelenik meg a filmben, egyáltalán van bármi köze is ahhoz?"
Gondolom azóta is álmatlan éjszakák gyötörnek. :D

Spoiler: a cím az öblöt szimbolizálta, ahová Sam és Suzy elmenekült. Egyébként Wes Anderson gyakran a történetei helyszínét választja filmjei címének: Rushmore, Grand Budapest Hotel, Utazás Dardzsilingbe (meg ahhoz a kisfilm, Hotel Chevalier). Talán azért, mert bevallása szerint építész akart lenni, talán csak egy a sok sajátságos hóbortjának.
süti beállítások módosítása