Manapság naponta születnek sztárok, megjegyezni is képtelenség - és nem is érdemes - a közepes filmek még közepesebb szereplőit (tisztelet a kivételnek természetesen). Látszólag dübörög a filmipar, valójában erősen stagnál, egymást érik a puccos premierek, de egyre kevesebb az igazán értékes és maradandó alkotás. A tiszavirág életű sztárocskák világát éljük, akik közül nagyon keveseknek van esélyük arra, hogy egyszer igazi filmlegendává váljanak. Clint Eastwood egyike az utolsó igazi ikonoknak, aki már évtizedek óta örvendezteti meg a közönséget jobbnál jobb filmekkel, amelyek még ma sem porosak (persze mint mindenkinek, neki is vannak gyengébb és közepes filmjei, de azokat is érdemes legalább egyszer megnézni miatta). Különleges pályát futott be, hatalmas szerencséjére összefutott Sergio Leone-val, az ő westernjeivel lett világhírű, aztán jött Piszkos Harry, majd megpróbálkozott a rendezéssel is, az évek során komoly színész és alkotó lett belőle, a szakma 4 Oscar-díjjal jutalmazta, a nézők pedig rengeteg szeretettel. Ma már "csak" rendez, de megmaradtak nekünk gyermekkorunk és a saját kedvenceink, amelyeket máig rongyosra nézünk, mert nagyon jól sikerült alkotások. Nagyon nehéz volt kiválasztani a legjobb 10 filmet - felhívnám a figyelmet arra, hogy ez azon filmek listája, amelyekben színészként is részt vesz, nem rendezői toplista! - , ezek az én kedvenceim, kíváncsian várom a véleményeteket!
10. Kelly hősei / Kelly's Heroes (1970)
"Mulligan, te állat, a sajátjaidra lövetsz!" Bazi Joe-nak nincs jó napja, balról Patton, jobbról a németek, és ráadásul még a tüzérek is félrecéloznak. Egy újabb nehéz nap a fronton, Franciaországban, amit csak humorral lehet túlélni. Rengeteg hősies film készült a második világháborúról, azonban nagyon kevés vígjáték. Ez az alkotás szeritnem az egyik legjobb a műfajban. A szereplőgárda hihetetlenül erős, Sutherland Csodabogár szerepében brillíroz, lemos mindenki a vászonról. Pedig olyan játszótársakat kapott, mint Telly Savalas és Clint Eastwood, akik tökéletesen hozzák a tőlük megszokott karaktereket, jól működik a párosuk a vásznon.
9. Kémek a sasfészekben / Where Eagles Dare (1968)
A szuperkém ismérvei: bátor, intelligens, nem ijed meg az akciótól és a szép hölgyektől, mindent jól megszervez és mindenekfelett angol. De ezúttal nem James Bondnak hívják, hanem Smith őrnagynak, aki a második világháború embert próbáló időszakában kísérli meg a lehetetlent: egy megközelíthetetlennek tűnő náci erődből kimenteni egy fontos foglyot. A forgatókönyv jól sikerült, habár túl hosszú a felvezetés, de arra jó, hogy teljesen tévútra vigye a gyanútlan nézőt: így a "te jó ég, most komolyan, mit fog csinálni Richard Burton és Clint Eastwood két órán keresztül, ha már az első fél órában mérsékelten látványos akciókkal eljutottak a fogolyig" nézőpont hirtelen átcsap a "mire akar kilyukadni Burton és hogyan fognak innen meglépni?" álláspontra, és teljes figyelemmel nézi az utolsó percig látványos, izgalmas történetet.
8. Szökés Alcatrazból / Escape from Alcatraz (1979)
Michael Bay áldásos tevékenységének hála, nekem a Szikláról a Sean Connery és Nicholas Cage főszereplésével készült akcióorgia ugrik be először, még pontosabban az a jelenet, amikor minden idők legjobb James Bondja helyre kis sapival a fején, kiváló kamerabeállítással kísérve látványosan közli, hogy "Isten hozta a Sziklán!". Ez a legendás mondat ebben a filmben is elhangzik, de ennél több hasonlóságot nagyítóval sem lehet felfedezni. Nincsenek látványos akciók, viszont vannak kiválóan megírt karakterek, izgalmas történet és jól vezetett dráma, melynek következtében teljes szívvel drukkolunk a szereplőknek, hogy sikerüljön a szökés.Clint Eastwood tökéletes választás volt a főszerepre, kiválóan alakítja a hallgatag, de zseniálisan jól tervező és szervező Morrist, egyáltalán nem a tőle megszokott akciójelenetekkel nyűgözi le a nézőt, hanem a színészi játékával.
7. Gran Torino (2008)
Kevesen képesek arra, hogy szembenézzenek a saját legendájukkal. Clint Eastwood, a színész örökre westernhős és Piszkos Harry maradt a nézők szívében, de Clint Eastwood, a rendező méltó módon búcsút vett a két ikonikus szereptől: a Nincs bocsánat című filmben a westernkorszakot zárta le örökre, a Gran Torinoval pedig Piszkos Harry-t küldte nyugdíjba. Nem nyomasztó, de erős dráma, amelyben meglepő módon nem kevés humor is akad. A Piszkos Harry - motívum búvópatakként folydogál a történetben, de jókora csavarokkal. Amikor azt várnánk, hogy na végre, kézben a hatalmas mordály, itt most aztán hatalmas leszámolás lesz, nem kicsit döbbenünk le az eseményeken, főleg a végső felvonáson. Katartikus erejű film, letaglóz és földhöz vág, képtelenség szabadulni a hatása alól.
6. A szív hídjai / The Bridges of Madison County (1995)
Clint Eastwood - ról elsőre nem a romantika jut az eszünkbe. Másodjára sem, Aztán harmadjára halványan derengeni kezd, hogy valamikor sok évvel ezelőtt, amikor még nem tudtuk, hogy milyen jó rendező, az egyéb műfaji próbálkozások ellenére még mindig a westernhőst és Piszkos Harryt láttuk benne, na, akkor kijött egy olyan mozival, amit senki nem nézett volna ki belőle. Igazából egy szép romantikus mázba csomagolt kamaradrámához van szerencsénk, Francesca és Kincaid kapcsolatáról szól a történet, akik négy nap alatt végigélnek minden fázist: a megismerkedést, a felhőtlen szerelmet, majd a vitákat is. Igazi, mély érzelmeknek lehetünk tanúi, nem szirupos a történet, két teljesen hétköznapi ember kap néhány nap csodát a sorstól, amelyet meg is élnek, ennyi és nem több. Mégis nagyon jó nézni ezt a filmet, mert nincs benne semmi túlzás, nem érzelgős, ki gondolta volna Eastwoodról, hogy ilyen érzelmes történetet ilyen jól meg tud rendezni!
5. Egy maréknyi dollárért / Per un pongo di dollari (1964)
Sergio Leone és Clint Eastwood első közös műve kiválóan sikerült, elsőre egy szimpla westernfilm, valójában ennél sokkal több: a spagettiwestern alapköve ez az alkotás, amely meghozta a világsikert az addig tökéletesen ismeretlen amerikai színésznek, akinek Európába kellett áttennie a székhelyét azért, hogy beinduljon a karrierje. Leone új életet lehelt a western haldokló műfajába, Eastwood a hallgatag westernhős szinonimája lett, és akkor Morricone zenéjéről még nem is beszéltem.
4. Millió dolláros bébi / Million Dollar Baby (2004)
Ritkán van szerencséje a nézőnek igazi falhoz vágós drámához, de ez az. Pedig látványos, de átlagos sportfilmnek indul (az edző felfedez egy tehetséget, akiből bajnokot nevel, a lánynak el kell fogadtatnia magát a macsó tanárral, stb, stb), de az igazán zsepis történet akkor indul, amikor egy baleset után szembe kell néznie saját magával a két főszereplőnek. Clint Eastwood és Hilary Swank zseniális filmet hozott össze, és persze ne feledkezzünk el a mindig kiváló Morgan Freeman-ről sem. Igazi szívet-lelket rázó dráma, kiemelkedő a saját műfajában, kötelező darab!
3. Piszkos Harry / Dirty Harry (1971)
A 44-es mordályon túl még két ikonikus mondatot adott a kognitív emlékezetnek ez az alkotás: "Tudom, hogy mire gondolsz most. Hogy hatot lőttem-e, vagy csak ötöt?". Clint Eastwood legendás szerepével az übermacsó zsaru mintaképe lett, nagyon sok évébe telt, hogy megváltoztassa a nézők fejében a róla élő képet. Nagyon jól összerakott thrillerről van szó, kiváló a történetszövés, végig fent tudja tartani az érdeklődést, kár, hogy kicsit nehezen indulnak be az események. Érdekes, hogy a néző ismeri a gyilkost, tehát nem a személye a lényeges, hanem a nyomozás végigkövetése, mindkét fél szempontjából. Láthatjuk, hogyan jut el Harry az elkövetőig, és azt is, hogyan éli meg a gyilkos a történetet.
2. Nincs bocsánat / Unforgiven (1992)
Nem kell túl nagy bátorság ahhoz, hogy kijelentsük: a western, mint műfaj, halott. Ironikus módon pont az az ember verte az utolsó szöget a műfaj koporsójába, aki egykor tetemes energiával hozzájárult annak legendás sikeréhez. A Nincs bocsánat Clint Eastwood rendezésében ugyanakkor nem csak a westernnel számolt le, de temeti az egykori vadnyugati anekdotákat is, mindezt pontosan olyan eszközökkel, amelyeket ez a világ kiharcolt magának: az öreg Clint egy véres, mocskos, esővel és sárral átitatott bosszú sztorit mesél el nézőinek.
1. A jó, a rossz és a csúf / Il buono,il brutto, il cattivo (1966)
Kétféle ember van a Földön: az egyik, aki már látta Sergio Leone mesterművét, a másik, aki meg fogja nézni.Sergio Leone a spagettiwestern királya, ez a film pedig a legendás Dollár-trilógia befejező része. Az első kettő sem rossz, de ez a mestermű. Csúcsra járatta benne a rendező a rá jellemző stílust, a Volt egyszer egy Vadnyugat csak hajszálnyival marad el ettől a szinttől. Két és fél óra nem kevés idő, nekem mégis egy pillanatnak tűnt, megbabonázva néztem a filmet, egyetlen percet sem akartam elmulasztani ezekből a képsorokból. A kamerabeállítások is meghökkentően frissnek tűnnek ennyi év távlatából is, a hosszú snittek, a plánok hatásos váltogatása, és főként a premier plánok rendkívüli hatást tudnak tenni a nézőre.
