Kétféle ember van a Földön: az egyik, aki már látta Sergio Leone mesterművét, a másik, aki meg fogja nézni. Én az előbbiek közé tartozom, ezért nagyon megkeseredett a reggeli kávé íze, amikor olvastam Eli Wallach halálhírét. Lány létemre óriási westernfan vagyok (miért? jó pasik, lovas vágták, pisztolypárbajok, jó esetben erős dráma, mi kell még?), ezért nagyon elszomorodtam, hiszen a színész több legendás filmben szerzett nekünk szép perceket. Nem volt kérdés, hogy az ő emlékére azonnali hatállyal újráznom kell Sergio Leone klasszikusát. Régen láttam, ezért sikerült újra rácsodálkoznom arra, hogy milyen zseniális filmről van szó!

Tuco (Eli Wallach) szorult helyzetbe kerül, éppen fel akarják akasztani, azonban szerencsére akad egy szőke védőangyala (Clint Eastwood megszemélyesítésében), aki az utolsó percben látványosan megmenti az életét. Nem puszta jószívűségből teszi ezt, a mocskos anyagiak tartják össze a két férfit: a Tuco fejére kitűzött vérdíjat a fejvadász felveszi, majd nem hagyja, hogy felakasszák, és megosztoznak a pénzen. De kezd kifulladni az üzlet, ezért őszőkesége úgy dönt, kilép a társulásból. Azonban egy nem várt fejlemény újra összehozza őket: egy haldokló katona elmondja Tuco-nak, hogy melyik temetőben találja a hadsereg pénzét, Szőkének pedig azt, hogy melyik sírban. Nincs más hátra, mint lóra pattanni és közösen megkeresni a kincset, amelyet azonban egy kegyetlen gyilkos, Angyalszem (Lee Van  Cleef) szintén meg akar szerezni...

Sergio Leone a spagettiwestern királya, ez a film pedig a legendás Dollár-trilógia befejező része. Az első kettő sem rossz, de ez a mestermű. Csúcsra járatta benne a rendező a rá jellemző stílust, a Volt egyszer egy Vadnyugat csak hajszálnyival marad el ettől a szinttől. Két és fél óra nem kevés idő, nekem mégis egy pillanatnak tűnt, megbabonázva néztem a filmet, egyetlen percet sem akartam elmulasztani ezekből a képsorokból. A kamerabeállítások is meghökkentően frissnek tűnnek ennyi év távlatából is, a hosszú snittek, a plánok hatásos váltogatása, és főként a premier plánok rendkívüli hatást tudnak tenni a nézőre. 

A forgatókönyv nagyon jól sikerült, tökéletesen kiszámított lépésekkel jutunk el a végső párbajig, megismerjük a szereplőket, egyáltalán nem szeretjük meg őket, viszont kíváncsiak leszünk  a sorsukra, szurkolunk nekik, és már nyakig benne is vagyunk a történetben, ami egészen az utolsó filmkockáig érdekes tud maradni, az akció, az érzelmek megfelelő adagolása, a jól felépített dramaturgia, és a zseniális képi világ és a szöveg miatt. A westernfilmekre a kevés szöveg a jellemző, inkább a szúrós pillantásokon és a látványos akciókon van a hangsúly, azonban Leone nemcsak rendezőnek kiváló, hanem forgatókönyvírónak is, és zseniálisan kihasználta a szövegben rejlő lehetőségeket. Ennek eredményeként vég nélkül lehetne sorolni a mára már legendává lett mondatokat (abszolút kedvenc: felöltözök, lelövöm és visszajövök), akárcsak azokat a jelenteket, amelyek beleégnek a retinánkba (vonattal vágják el a bilincset, hogy csak a szerintem legjobbat említsem, arra pedig nincsenek szavak, amikor a katona leveri a zubbonyról a port, és kiderül, hogy más színű az egyenruhája).

A karakterek nagyon jól meg lettek írva, a hallgatag pisztolyhőst tökéletesen kiegészíti a szószátyár piti bűnöző, ketten együtt verhetetlen párost alkotnak, soha be nem vallanák, de kedvelik egymást, annak ellenére, hogy egyáltalán nem bíznak meg a másikban. Angyalszem sem egysíkú figura, habár gyilkos, de vannak elvei. Nem kevés erőszak van a filmben  - a legdurvább jelenetek azok, amikor Angyalszem Tuco-t vallatja - ugyanakkor nagyon hangsúlyosan megjelenik benne a háború ellenesség is.  Az operatőri munka kiváló, a vágások szintén, Morricone zenéje a tökély maga. 

Clint Eastwood-ot megannyi más szerep után sem véletlenül azonosítják máig a hallgatag cowboy figurájával, tökéletesen belakta a karaktert, Lee Van Cleef szintén kiváló volt Angyalszem szerepében, de Eli Wallach elvitte a show-t előlük, ami nem kis teljesítmény. Tökéletesen hozta a vadnyugati kisember figuráját, akinek legfőbb célja a túlélés, alapvetően egy pénzéhes csavargó, de azért érzelmei is vannak. 

Sergio Leone leszállította nekünk a tökéletes westernfilmet, itt minden a helyén van, izgalmas és fordulatos történet, közel sem kliséhalmaz forgatókönyv, atmoszférateremtés, kiváló színészi alakítások, jó kezdet, még jobb folytatás, simán zseniális befejezés. A hármas pisztolypárbaj a film csúcsjelenete, az odáig vezető utat egy élmény végigjárni a szereplőkkel.

A western műfaj talán legjobb darabja, sokszor nézős klasszikus!

10/10