Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, mert Sam J. Miller novellái emberiességükkel és kedvességükkel kiragyognak a Strahan-válogatásokból, és annak ellenére, hogy ez most engem annyira nem kapott el, alapvetően jó regényről van szó. Az alaptörténet baromi érdekes, a…
A Marvel filmes univerzuma az eddigi történetével megmutatta, hogy átgondolt koncepcióval, jól kidolgozott karakterekkel és megfelelő alkotókkal egyáltalán nem lehetetlen elérni a mozipénztárak előtt kígyózó sorokat és a dícsérő kritikákat. Ebben a tekintetben leginkább az Infinity War dobott…
Az algíri csata csak űrlényekkel. Jól hangzó koncepció. Kár, hogy Rupert Wyatt nem mert (vagy nem tudott) teljesen beleállni a téma kényesebb részeibe is.
Mindenkit foglalkoztat a gondolat, hogy létezik-e a sors. És itt a klasszikus értelembe vett, nagybetűs sorsra gondolok elsősorban. Mindannyian egy előre megírt forgatókönyvet játszunk le életünk során, amelyen nincs módunk változtatni? Van egyáltalán lehetőségünk befolyásolni a…
Mint ahogyan a 2018-as évben, idén is nyomon követtük a Hugo-díjra jelölt műveket. Elsősorban a magyar nyelven is elérhető írásokra helyeztük a hangsúlyt. Az 1953 óta kiosztásra kerülő Hugo-díj, Hugo Gernsback luxemburgi származású amerikai író, szerkesztő és…
Nővéreim, ez az eset, amikor félre kell tenni a feminizmust, és egyszerűen csak jókat kell nevetni a filmen. Azért protestálnék, hogy sokkal több a pucér nő, mint férfi, de tekintettel a történetre, talán megbocsátható, és mivel nem igazán alfahímek voltak a főszereplők,…
Az elmúlt évek filmes felhozatalának hála már nem lepődik meg az ember, ha egy újabb képregény adaptációval találkozik a mozivásznon. Bevallom, annyi csúsztatás van a dologban, hogy az Alita: A harc angyala valójában manga adaptáció, de legnagyobb bánatomra, akárminek is…
A képregény kultúra és annak magyar vonatkozása évekig nem volt ismert a számomra. Kamaszként volt pár Zseb-Garfield kötetem, és ezzel kifújt a képregények olvasása. A Dragonero világa és a Vissza a Jövőbe képregény univerzuma volt az, ami megszerettette velem ezt a műfajt.…
Már számtalanszor leírtam a könyvekkel és az olvasással kapcsolatos nézeteimet, többek között azt is, hogy minden olyan könyv, amely a kezünk ügyébe kerül, üzenettel rendelkezik az olvasó számára. Egy kedves könyvtáros ismerősömmel elmélkedtünk a „rossz” könyv sorsunkra…
Rá kellett jönnöm, hogy nem tudok Vissza a Jövőbe képregényt olvasni nosztalgia hangulat nélkül. Már az első lapon visszaköszönt a gyerekkorom, amit az első kötet olvasásakor is éreztem. A második kötet kapcsán is magával ragadott a jóleső, kellemes emlékek szinte…
Az egyik hazai tv reklám hirdeti azt, hogy rajtunk áll, mi a tipikusan magyar. Ez a magyar science fiction viszonylatában is igaz. Manapság mindenből nemzeti lesz, és mindenből igyekszünk kihozni a nagybetűs MAGYARSÁGOT. A nagy igyekezet közben pedig elvész maga a lényeg, a tartalom, az informatív…
Egy könyvvel való találkozás mindig sorsszerű, személyes meggyőződésem részét képezi az a gondolat, hogy minden könyv hozzátesz valamit a személyiségünkhöz. A könyvolvasás vitathatatlanul remek kikapcsolódás, de emellett komoly jellemformáló hatása is van az éppen olvasott…
Amikor alkoholbetegekkel dolgoztam, az első pár alkalom után mindig megpróbáltam elkészíteni velük az úgynevezett „alkoholkarrierjük” vázlatát. Ebben a vázlatban életük során átélt főbb eseményeket vettem át velük, és azt, hogy ehhez hogyan társult az alkoholt. A Zsoldos…
A trilógia első kötetéről itt: https://smokingbarrels.blog.hu/2016/11/28/konyvkritika_sylvain_neuvel_alvo_oriasok írtunk.
A Themisz-akták trilógia harmadik, befejező könyve is töretlenül hozza az első két kötetre jellemző ingadozó színvonalat; a lezárás az én ízlésemnek…