Mindenkit foglalkoztat a gondolat, hogy létezik-e a sors. És itt a klasszikus értelembe vett, nagybetűs sorsra gondolok elsősorban. Mindannyian egy előre megírt forgatókönyvet játszunk le életünk során, amelyen nincs módunk változtatni? Van egyáltalán lehetőségünk befolyásolni a jövőnket? Ha már a múltunkon, jellegéből adódóan képtelenek vagyunk változtatni, tehetünk bármit is a jövőnket illetően? Lehet, hogy a megoldás nem más, mint a szabad akarat egyfajta illúziója? Ha változtatunk is valamit a sorsunk folyásában, csak annyit érünk el, hogy ugyanoda lyukadunk ki csak más útvonalon? Ha változtatok az eleve elrendelt szerepemen, ugyanaz az ember maradok? Mi lett volna, ha egy évvel ezelőtt egy kedves kollégám nem ajánlja a moly felületét? Ugyanúgy eljutottam volna erre a blogra? Vagy soha nem kezdek kritikák írásába? Ezek a kérdések akkor fontosok csak igazán, ha az embernek van egy időgépe. Éppenséggel régi ismerősünknek, dr. Emmett L. Brownnak van a tulajdonában egy, és ismerve a trilógia eseményeit, Doki nem egyszer él a jövő, vagy éppen a múlt megváltoztatásának lehetőségével. Természetesen nem minden esetben tudva és akarva követi el ezeket a mára legendássá vált csínyeket a sors ellen. Gondoljuk csak Clara Clayton megmentésére, vagy éppen saját halálának megakadályozására. A nyolcvanas és kilencvenes évek emblematikus filmsorozatához készült képregény harmadik kiadványa jelent meg kis hazánkban Kicsoda Marty McFly? címmel. Ez a rész is továbbviszi szeretett időutazó párosunk történetét.

Marty az időben átélt kalandok után próbál visszailleszkedni a mindennapok szürkeségébe, de hamar feltűnik neki, hogy nincs minden rendben. Valahogy nem illik bele a számára alternatív 1985-be. Hiába érzi magát ugyanannak a személynek, mégsem stimmelnek az apró részletek. Máshogy él emlékezetében több múltbeli esemény, látszólag több alkalommal is cserben hagyja az emlékezete. A dolgot csak megnehezít egy professzor, aki elmondása szerint segíthet az időutazó tinédzser problémáin. Az események akkor vesznek igazán nem várt fordulatot, amikor előkerül Marty régi barátja, Dr. Brown.

A fehér és kék színben tündöklő kötet a már megszokott, és mondjuk csak ki bátran, elvárt prémium minőségben várja, hogy az olvasó hazavigye. Szokásos módon kemény táblás kiadványt kapunk a pénzünkért, amely 135 színes lapon meséli el Marty legújabb kalandját. Meg kell. hogy mondjam a három megjelenés közül jelen kiadvány borítója tetszett a legkevésbé. Szegény McFly feje olyan, mintha éppen beleült volna egy marék rajzszögbe. De egymás mellé téve a három kötetet és a film DVD változatát hamar túltettem magam a nemtetszésen, és ugye egy könyv esetében nem minden a borító. A képregényt kinyitva a már megszokott tartalomjegyzék köszönt minket, ezután közvetlenül Bob Gale kissé filozofikus hangvételű írása vár ránk. Az öreg Bob előszavai közül eddig ez volt a leghangulatosabb, az egész szöveg pár mondat után átment kellemes baráti sztorizgatásba, hogy miről beszélgetett a stáb a forgatás szüneteiben. Kifejezetten tetszett, hogy a Vissza a Jövőbe univerzum megálmodója bevonta az olvasót az ötletelés folyamatába. Az is bravúros megoldás volt, ahogy magyarázta jelen kötet létjogosultságát.

A Vissza a Jövőbe képregényfolyam harmadik kötete volt elég bátor, és nem hagyott ki egy érdekes lehetőséget, kiválóan bemutatja, hogyan teremt egy folytatásos történet főhőse antihősöket maga köré. A tér-idő kontinuum megóvása érdekében és persze a spoilerveszély miatt csak annyit mondhatok, hogy nem mindennapi lehetőséget vet fel az új „főgonosz” személye. Talán Irving professzor kapcsán éreztem először, hogy a Vissza a Jövőbe képregény történetei képesek lehetnek kilépni a nosztalgiafaktorból. Az biztos, hogy mind a három film képes és szeret is játszani az időparadoxonok problémakörével. A sors egy olyan téma, amely nem volt kellőképpen megénekelve az időutazás szentháromságában, egy-két apró szólamot leszámítva, gondoljunk csak Doki homályos bölcseletére a harmadik rész végén. „ A sorsotok nincs előre megírva…”. Miután végigolvastam jelen kiadványunkat, azért én mosolyogva hozzátenném: „Vagy talán mégis…”. De nem akarom elvenni az olvasás élményét a kedves olvasótól, így gyorsan csendben is maradok. Azt azért elárulom, hogy a sors és az eleve elrendelés témakörét járja körbe Marty legújabb kalandja. A történetből azt is megtudhatjuk, hogy bizonyos keresztény szempontból minden időutazó elkárhozhat minden jó szándék ellenére is.  

Mielőtt azonban Marty következő kalandjába merülnénk el, megismerhetjük egy rövid fejezet erejéig Needles történetét. Megtudhatjuk, hogyan lett belőle az a kellemetlen alak, akit a filmekből már jól ismerünk. Eme rövid kis epizód erőssége az a már kissé komikus történés, ahogyan Needles próbál Marty fő ellenségévé válni. Azért mondjuk ki őszintén, ez a ripacskodó önjelölt punk sehol sincs az öreg Biffhez képest. Megtudhatjuk továbbá, hogy Needles sem született olyannak amilyen. Mint a való életben, itt is a körülmények szerencsétlen összjátékai tesznek egy fiatal, félénk új fiút egy utcai zsivánnyá.

A második kötet olvasása közben fogalmazódott meg bennem az a félelem, hogy a nosztalgiahullám egyszer csak kifullad a képregények újszerűsége mögött, és egy rágós „nosztalgiavalami” marad utána. De a Kicsoda Marty McFly egy időre eloszlatta ezt a félelmemet. Ha a többi kötet is képes lesz az arányt tartani a nosztalgia és az új témák között, akkor továbbra is lelkes rajongója maradok a fluxuskondenzátor fényében tündöklő DeLorean műszerfalának és az őrült gülüszemű feltalálónak.

10/10

A képregényt a Panel Kalandor Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.