Álláspontom szerint a sci-fiben talán még vannak járatlan utak, de egy krimiben már elég kevés új dolgot lehet mondani. A bűnesetek elkövetőinek kilétére vonatkozó variációk száma elég véges, talán csak olyan nem volt még, hogy maga az olvasó legyen a gyilkos. Az acél emléke című rendhagyó…
Jeff Nicholsnak a Midnight Special ugyan még csak a 4. filmje, de már kijelenthető, hogy a határozott stílussal rendelkező, komolyan veendő alkotók között tartják számon. Részben azért is, mert ezt megelőző két művével többek között olyan színészek karrierjének adott hatalmas löketet, mint Michael…
Utólag visszagondolva, eleinte a High-Rise kapcsán leginkább az keltette fel az érdeklődésemet, hogy fogalmam sem volt, mire számítsak tőle. Ha valaki hozzám hasonlóan napi szinten néz előzeteseket, követi akár évekre előre is a készülő alkotások híreit, az már egy 2 perces…
A Triangle már akkor felkeltette a figyelmemet, amikor Power 15 kedvenc időutazós filmjéből ez volt az egyetlen, amelyet nem láttam, de végül a Hurok impulzusa kellett ahhoz, hogy ténylegesen is nekiüljenek. Ami már csak azért is ironikus, mert a két alkotás borzasztó sok párhuzamot…
A Beépített tudat kapcsán - Reynolds, és az ő tudatát megöröklő idősebb főhős révén - sokaknak ugorhat be az Önkívület, amely egy hasonló tudattranszferes elképzelésre építkezett (igaz, teljesen más irányba terelve az alapötletet). Azonban sajnos van egy sokkal fájdalmasabb…
Hát erre kicsit ráfüggtem. Ezért szeretem igazán a rövidebb évadokat, mert harmad annyi idő alatt végig lehet őket nézni, mint mondjuk egy 22-24 részes országos sorozatot, és általában a minőség is fordítottan arányos az epizódszámokkal. A 11.22.63 ráadásul durván nézette…
Az időutazós filmek, sorozatok mindig is közel álltak a szívemhez, mert mindig nagyon megragadja a képzeletem a múltba, vagy a jelenbe való utazás gondolata, a változtatás lehetősége, a kíváncsiság kiszolgálása. Talán Stephen King is így volt ezzel, mikor megírta a 11/22/63 című regényét (ami nem…
A filmet a Titanic Filmfesztivál keretében volt lehetőségem megtekinteni.
Mindig is szerettem azokat a posztapokaliptikus filmeket, amelyek képesek voltak kitörni a klasszikus világévge-szcenáriók fogságából (nem véletlenül van róluk egy 10-es listám is), éppen ezért a…
Ha azt mondom, hogy a The Survivalist egy posztapokaliptikus mű, bizonyára mindenkinek megjelenik egy kép a fejében, amely azonban legkevésbé sem egy fesztiválkedvenc, már-már művészfilmes hagyományokra építő darabbal fog korrelálni. Márpedig jelen esetben egy ilyen furcsaságról…
Néha kezdem azt hinni, hogy J.J. Abrams jobban ért a marketinghez, mint a filmrendezéshez, elvégre rendezői és produceri munkái kapcsán rendre tanítani való módon csigázta fel a nézői elvárásokat: akár a Cloverfield vagy a Super 8 szörnyének rejtegetésére, a Harrisonnak álcázott Khanra, vagy a…
Amikor Madarász Isti Shane Carruth Primerjéhez nevezte meg filmje egyik inspirációjaként, sokan lázba jöttünk, de valószínűleg egyikünk sem vette komolyan, hogy egy magyar direktor első (mozis) nagyjátékfilmjében, sőt, az első magyar időutazós sci-fiben képes lesz akárcsak megközelíteni a műfaj…
Véleményem szerint Dan Simmons olyan a sci-fi irodalomban, mint Robert Rich az ambient zenében: már-már emberfeletti érzékkel és alapossággal variálja állandó témáit megkerülhetetlen klasszikusokká, ezáltal ha egyszer rákapsz a művészetére (mert amit művel, az már művészet),…
FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok
A Csillagok háborúja korszakalkotó voltáról sokat lehetne értekezni, ugyanakkor aki ismer, az pontosan tudja, hogy amikor én klasszikusokról írok, általában nem ez szokott a téma lenni. És ebben a konkrét esetben is kezdem azt érezni, hogy…
Kövezzetek meg, de én azok közé tartozom, akiknek (még) nincs tele a hócipője a Marvel-féle moziinvázióval. Lehet azt mondani, hogy kezdenek egyre inkább túlzásokba esni az alkotók, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb ilyen képregényfilm egy kaptafára készül, de a többség mégis olyan…