Nem kell ahhoz CGI és gyönyörű muzsika, hogy elvarázsolja a közönséget egy szép mese. Elég, ha egy, az emberi lelket tökéletesen ismerő költő rengeteg kreatív ötlettel olyan lírai látomást álmod vászonra, hogy sok évtizeddel a születése után is ugyanúgy le tudja nyűgözni a nézőjét. Jean Cocteau…
Az olasz Dario Argento-t lehet szeretni a korai filmjei miatt, vagy utálni a későbbi alkotásai okán, de minden magára valamit is adó horrorkedvelőnek ismernie kell. A neves direktor két leghíresebb filmje a közmegegyezés szerint a Mélyvörös és a Sóhajok. Míg a 1975-ben bemutatott Mélyvörös inkább a…
John Hughes filmje csupa ironikus feszültséggel telített darab: miközben a sztereotípiákat célba vevő esszé szavai keretezik, valójában a legdurvább sztereotípiákat varázsolják vászonra, és egészen a 70. percig kell várni, hogy a filmnek legyen egy őszinte pillanata - pont abban a jelenetben, amikor…
Bár nem feltétlenül szükséges kronológiai sorrendben nézni a Három szín-trilógia darabjait, aki a Kék és a Fehér megtekintése után veselkedik neki a Pirosnak, az már sejtheti, hogy a látszólagos hasonlóságok ellenére is egy jórészt különböző élményre számíthat.…
Krzysztof Kieslowski Három szín-trilógiája máig kiemelt helyet foglal el a filmművészetben, annak ellenére, hogy látatlaban semmi nem utal arra, hogy kiváló darabokkal lesz dolgunk. Vegyük például az első részt: számos alkotást láthattunk már a gyászról és a gyász…
Mielőtt a némafilm kora lejárt volna, az utolsó pillanatban Murnau (akinek olyan klasszikust köszönhetünk, mint a Nosferatu), készített nekünk egy zseniálisan időtlen alkotást, amelyben a német expresszionista filmművészet és az amerikai stúdiórendszer profizmusa egyesült. A…
Wes Craven második rendezése, vagyis az 1977-es Sziklák szeme című alkotás nem intézhető el annyival, hogy ez egy sima exploitation film, amiben mutánsok terrorizálnak egy lakókocsis amerikai családot valahol a sivatag közepén. Ez nem csupán a slasher és a home invasion zsánerek egyik rendhagyó…
AldoWinnfield kritikáját itt olvashatjátok
A slasher műfaja receptté nemesedő kliséinek hála az évek során legalább annyi muníciót adott a komikum, mint amennyit a borzongás számára is (még akár rajongói körében is, ld. AldoWinnfield kollégámat), ami egy felettébb érdekes…
A történelem a nagy emberek kalandjait örökíti meg, a kisember általában kimarad az annales-ekből, azonban van valaki, akinek mégis sikerült beírnia magát, ha a históriába nem is, az irodalomtörténetbe mindenképpen. A Hasek által megteremtett derék katona alakja, akit mindközönségesen Svejknek…
Filmbaráth korábbi kritikáját a Feltámad a vadnyugatról itt olvashatjátok
Nemrég indult el az HBO új slágersorozata a Westworld, amelynek nyitánya annyira lenyűgözött minket, hogy úgy gondoltuk ideje foglalkozni annak előzményeivel is. Így újra elővettük Michael Crichton klasszikus filmjét, illetve…
Jó napot kívánok, Isten áldásával! Elég egyetlen mondat, ugye, hogy azonnal eszünkbe jusson a Matula, amelynél ridegebb egyházi tanintézmény talán soha nem létezett, mégis ez volt a legtökéletesebb helyszín arra, hogy egy tizenéves fiatal lány, Vitay Georgina megtanuljon minden…
Elég ritkán fordul elő, hogy egy remake remake-jének a remake-je nézhetőre sikeredjen, ebben a filmes csalódásokkal teli idei évben ez is megesett velünk. A hét mesterlövész amúgy teljesen felesleges újrája kellemes meglepetést okozott még egy olyan westernfüggőnek is, mint én. Nem akart többnek…
Eleddig nem sok érdeklődést mutattam a mostanában rendkívül divatos újrafordítások iránt (pl. A dzsungel könyve, Szaturnuszi költemények, Isteni színjáték stb.), azonban abban a tizedmásodpercben felkaptam a fejem, amikor olvastam a neten, hogy újrafordították Sir Arthur Conan Doyle legelső Sherlock…
Ha kém-vígjátékról van szó, szinte elengedhetetlen eleme egy alkotásnak, hogy a Bond-szérián élcelődjön (még akkor is, ha nem konkrét paródiáról van szó). 1997-ben azonban még nem számított mindennaposnak a 007-esen poénkodni (bár az önmaga paródiájával felérő…