Jó napot kívánok, Isten áldásával! Elég egyetlen mondat, ugye, hogy azonnal eszünkbe jusson a Matula, amelynél ridegebb egyházi tanintézmény talán soha nem létezett, mégis ez volt a legtökéletesebb helyszín arra, hogy egy tizenéves fiatal lány, Vitay Georgina megtanuljon minden fontos dolgot az életről, mi pedig az utolsó percig szurkoljunk neki, és megtudjuk végre (ezredjére is!), hogy ki az a titokzatos Abigél, aki sokkal többet tett annál, mint hogy a szokásos kamasz problémákat orvosolja. Nagy rajongója vagyok Szabó Magdának, szinte a teljes életművét elolvastam az évek során, azonban az Abigélre soha nem tudtam rászánni magam, és a jövőben sem tervezem, mert akkora kedvencem gyerekkorom óta a a könyvből készült tévésorozat, hogy az írónő minden zsenialitása ellenére sem érhet fel az élménnyel, amit nyújtani tudott ( természetesen kíváncsian várom annak a véleményét kommentben, aki a könyvet is olvasta, hogy jobb-e, mint a tévésorozat). Sok év után vettem le a polcról a DVD-t (mert persze már nagyon régen beszereztem), és kicsit aggódva indítottam el a lejátszót, nem voltam biztos benne, hogy még mindig le tud taglózni annyira a sorozat, mint egykoron, de néhány perc után már nem értem rá ilyen badarságokon gondolkodni, mert teljes mértékben beleéltem magam az eseményekbe, együtt sírtam és nevettem Ginával és a lányokkal, lettem szerelmes Kalmár tanár úrba, kaptam frászt Torma igazgató fekete alakjától, mosolyogtam Kőnig szórakozottáságán, imádtam Horn Mici lazaságát és tiszteltem Zsuzsanna testvér szigorú szeretét. Semmit nem fogott az idő ezen a mára már klasszikussá vált sorozaton, még mindig ugyanolyan szívet-lelket rázó édes-bús történet, mint régen, és olyan örök érzelmekről szól, mint a szeretet, a barátság, és mindezek mellett első osztályú felnőtté válási történet. Ha van valaki, akinek kimaradt az életéből, nagyon sürgősen pótolja!
1943-ban járunk, már látszik, hogy a háborút el fogjuk veszíteni, Vitay tábornok (Nagy Attila) megpróbál minden tőle telhetőt elkövetni, hogy mentse a menthetőt. Azonban előbb biztonságba helyezi lányát, Ginát (Szerencsi Éva) Árkodon, a Matulában. Túl nagy a kontraszt a vidám pesti élet után a szigorú egyházi intézményben a lánynak, nem találja a helyét, egészen addig meg akar szökni onnan, amíg apja fel nem világosítja, hogy mennyire életbevágóan fontos, hogy ne hagyja el az intézményt. Próbál alkalmazkodni a helyzethez, azonban a háború végül utoléri az ő kis életét is, és a Matula már nem elég biztonságos a számára...
A siker legfőbb titka az utánozhatatlanul erős színészi játékon túl a forgatókönyv volt, amelyet Szabó Magda saját maga követett el, és mivel mindent tudott az emberi lélekről, még a legapróbb karakterből is képes volt teljes értékű jellemrajzot készíteni, ezért még nagyon sok évvel a keletkezése után is magával tudja ragadni a nézőt ez a legendásan magas minőségű sorozat, amely máig képes arra, hogy újabb generációk buksiját csavarja el, és tegye rajongójává. Pedig nincsenek benne akciójelenetek, nagy szavak, mégis elmond nekünk mindent, ami tényleg fontos, a Matula szigorú erkölcse mintául szolgál arra, hogyan lehet embernek maradni a háború embertelenségében, életre szóló baratságok köttetnek az intézményben, ahol megkeményednek a lelkek, és a fejlődő értelmek a megfelelő irányba fordíttatnak. A történet kezdetén ember nincs, aki ne gyűlölné a Matulát, a lányokkal együtt lázadunk annak mérheteten szigora ellen, aztán persze a végén rájövünk. hogy az iskola, és nem éppen barátságos igazgatója valójában egy olyan testi és lelki menedék a vérzivataros időkben a tanulóknak, amelyért egész hátralévő életükben hálásak lehetnek.
Szimpla lányregénynek indul a történet, azonban nagyon hamar kiderül a néző számára, hogy sokkal súlyosabb problémák húzódnak a háttérben annál, mint hogy az elkényeztetett pesti lánynak le kell törölnie a sminkjét és le kell adnia a ridiküljét. Lassan, de biztosan bekúszik a háború az iskola kamaszos érzelmi viharokkal terhes világába, amelyben természetesen a mindennapi kis drámák a meghatározóak, de miközben érdeklődéssel figyeljük, hogyan nyírják egymást a lányok (és jókat nosztalgiázunk azon, hogy mi sem voltunk jobbak középiskolás korunkban, mint ők), egyre nagyobb kitekintést kapunk arra, hogyan élték az emberek a hétköznapjaikat a világégés közepette, amely egyre közelebb került hozzájuk. Ezekben a vészterhes időkben a gyerekeknek nagyon hamar fel kellett nőniük, Gina története a leglátványosabb ebből a szempontból (nyilván, hiszen ő a főszereplő), de a hetedik osztály többi tagja sem él át kisebb megrázkódtatásokat, mint ő. A lányok a dolgok természetéből adódóan gyermeki szemmel látják a körülöttük zajló eseményeket, az ő számukra Kuncz Feri egy jóképű katona, nem náci tiszt, Kalmár tanár úr a legjobb pasi a világon, nem szimpla agglegény, Kőnig pedig egy ábrándos latintanár, nem pedig pedig igazi hős. A felnőttek persze látják, milyen veszélyek fenyegetik a gyerekeket, és miközben megpróbálják megvédeni őket a szomorú valóságtól, élik a saját életüket is, jól-rosszul, még egy szerelmi háromszög is kialakul a Zsuzsanna-Kőnig-Kalmár vonalon, amelyből kiderül, hogy az érett személyiségű nőnek nem a külső számít, hanem a belbecs.
Szabó Magda tökéletesen vezeti a történetet, minden karakterre megfelelő gondot fordít, jellemfejlődésből sincs hiány, a nyiladozó értelem minden gondján-baján keresztül mutat meg nekünk egy különleges sztorit, amely látszólag könnyed és kalandos, azonban valójában nagyon is komoly erkölcsi mondanivalóval bír. Nem hiába tanított annyi éven át az írónő, pontosan tudja, hogyan kell lekötni a néző figyelmét, Zsurzs Éva neve pedig garancia volt a minőségre, hiszen olyan legendás tévés alkotásokat köszönhetünk neki, mint A fekete város, A névtelen vár, a Beszterce ostroma és gyerekkorom abszolút kedvence, A koppányi aga testamentuma (halálosan szerelemes lettem Benkő Péterbe a megtekintése után). Az Abigélben minden adott volt a sikerhez, kiváló irodalmi alapanyag, jó forgatókönyv, remek rendező, fantasztikus színészek, nem véletlen, hogy ennyi év után sem tudott kimenni a divatból.
Ma már elképzelhetetlenül erős színészgárda erősítette a sorozatot, óriási alakításokat láthattunk még a legkisebb mellékszerepben is. Básti Lajos maga volt az erkölcs megingathatatlan őre, olyan szigorúan tartotta a gyeplőt, hogy még ma is összerezzentem, ha hangosabban rádörrent a lányokra, Garas Dezső kedvesen bohém, ugyanakkor mély érzésű Kőnig tanár ura felejthtetlen, ahogyan Piros Ildikó okosan anyáskodó Zsuzsannája, Ruttkai Éva különc Horn Micije, Balázsovits Lajos jóképű Kalmár tanár ura. Az akkoriban pályakezdő szereplők közül Szerencsi Éva nem játszotta, hanem élte Gina szerepét, amely a lehíresebb szerepe lett, Bánfalvy Ági is egy életre Torma Piroska maradt.
Rengetegszer láttam már az Abigélt, de képtelen vagyok megunni. Egyáltalán nem hasonlít a manapság divatos pörgős sorozatokra, éppen abban rejlik az ereje, hogy elegendő időt hagy a nézőnek arra, hogy belehelyezkedjen a történetbe, együtt lélegezzen a karakterekkel, lassúdadan, de egyáltalán nem ráéresően mesélje el nekünk Gina történetét, tökéletes ritmusban és lenyűgöző letisztultsággal. Ha egyetlen régi magyar tévésorozatot nézel meg, ez legyen az!
10/10
Az Abigél teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
