Ismét elment egy legenda, Christopher Lee olyan régen volt már velünk (túl volt a 90-dik életévén), hogy azt hittük, ez mindig így marad, de sajnos tévedtünk. Dooku gróf, Szarumán, az aranypisztolyos férfi, Drakula (és a hozzám hasonló fanok kedvéért Sherlock Holmes, sőt Mycroft…
Brad Birdöt őszintén csodálom, mert nagyon ráérezhetett valamire, ha három legnagyobb jóindulattal is csak korrekt animációs filmjét Szent Grálokként tisztelik. A mainstream egyik legtúlértékeltebb rendezőjét pedig legjobban nyilvánvalóan legnagyobb hatású műve felől lehet…
Úgy sejtem, mindenkinek élénken él az emlékezetében az a pillanat, amikor Spielberg 1993-as klasszikusában, a Jurassic Park széria első részében Dr. Grant és társai először látják meg teljes életnagyságban a dinoszauruszokat. Akárcsak ők, mi is elvarázsolva érezhettük…
A családi filmeket tartom az egyik leghitványabb filmes műfajnak. Aki ilyen műfajban alkot, az jó eséllyel lusta arra, hogy egy épkézláb koncepciót letegyen az asztalra, csak a családi kikapcsolódás által befolyásolt pozitív élményekre hagyatkozik. A gyereket gyakorlatilag bármi…
Nem szokásom könnyeket ontani egy színész halála miatt (búslakodni szoktam, ha olyanról van szó, akit kedvelek, természetesen), ritkán érint meg annyira egy ilyen veszteség, mint most, Pierre Brice halálakor. Sokáig nem tudtam abbahagyni a zokogást, mert ő nem egy színész volt a…
Brazília filmművészetének két jellegzetes vonása van: a mindent képkockát átható szegénység (elvégre ők teremtették meg a first world guilt műfaját) és a bátor, már-már tabudöntögető politikai kommentárok (ld. Padilha két Elit halálosztók-ját). Nemrégiben pedig két…
Számomra az idei év egyik legjobban várt alkotása volt a Holnapolisz. Láthattunk már idén pazar filmeket, de a 2015-ös mainstream termését leginkább folytatások, előzményfilmek, spin-off-ok, remake-k és reboot-ok teszik ki. Brad Bird viszont nem az a vásári rendező. A Fantom…
Kettő megy be, egy jön ki. Az Igazság Csarnokában nincsenek szabályok. Aha, oké, jól nézett ki Mel Gibson a láncfűrésszel, de most tényleg ezért van oda mindenki? Nagyon sokáig nem értettem a Mad Max-mániát, ma már tudom, ennek legfőbb oka az volt, hogy életkorom okán először…
A norvég (vagy önmagában a skandináv) filmeket hajlamosak vagyunk sötét krimikként, drámákként elképzelni, nem pedig egy, a trópusokon játszódó kalandfilmként. Norvégia legsikeresebb alkotása, amely a rendezőit egyből a Karib-tenger kalózai 5. részének élére teleportálta,…
Az első részt imádtam, a második elment, a harmadikból viszont csak néhány jelenetre emlékszem. Így múlik el a dinómánia az évek során, mert egyszer minden kimegy a divatból. Nagyon csodálkozom rajta, hogy Spielberg, aki egykoron nagyon érezte, hogy mit szeret a közönség,…
Az élet utat tör magának. Az első rész legemlékezetesebb mondata volt ez, a másodikban pedig láthattuk, hogy mit is jelent ez valójában. Mert Spielberg nem kispályázott, ránk szabadította a dinókat, végignézhettük, hogyan járunk, ha nem gondoljuk végig, hogy mit akarunk kezdeni…
Atyaúristen, egy T-rex! Nem, ez a mondat nem a bemutató idején szaladt ki a számon (akkor csak simán néztem ki a fejemből, annyira ledöbbentem, akárcsak mindenki a tatabányai kis moziban), hanem egy egyszerű vasárnap déli tévénézés közben, Spielberg lassan már klasszikussá vált…
Ahogy nem is oly' régen a 2014-es Grizzly című film kapcsán is említettem, a jó állatos horror olyan ritka akár a fehér holló. Úgy látszik, az a bizonyos közmondásos albínó madár most szépen berepül a műfaj rajongóinak ablakán: a Backcountry című medvés túlélőhorror…
Danialves kolléga horror műfajról elmélkedő cikkének komment rovatában, és a soha be nem mutatott, slasher filmekről szóló rádiós podcastünkben (amit galád módon elnyelt Power kolléga makacs számítógépe, és amelyből kiderült volna, hogy szégyenszemre lövésem…