Azt gondolhatnánk, fogyatékossággal/halálos betegséggel foglalkozó, életigenlő filmet készíteni hálás feladat, hiszen rákos vagy tolószékes emberek láttán mindenkinek megindulnak a könnycsatornái, ha pedig ezt még valamilyen fekete humorral képesek vagyunk humorossá is tenni,…
Ritkán nézek igazi realista filmet, de ha igen általában abban sincs köszönet. Legutóbb még blogos debütálásomkor, a Két nap egy éjszakával futottam össze, ami még a műfajon belül is harmat gyenge volt. Most is egy cannesi próbálkozót vehetünk szemügyre a mozikban, Az alsó szomszédot.
Patrascu egy…
A Jagten fényében határozottan más filmre számítottam Thomas Vinterbergtől, mint amilyen képet A kommuna mutatott magáról. Kegyetlen, felháborító igazságtalanság helyett fanyar humor, romba döntött emberi sorsok helyett a 70-es évek hippimozgalmának nosztalgiája - a két film…
Mennyire fontos, hogy értsünk egy filmet? Úgy tűnhet, egy alkotó számára kardinális kérdés, hogy a nézője jól értse, vagy egyáltalán, értse, amit közölni akar, éppen ezért őrült, sőt, öngyilkos húzásnak látszhat, ha egy rendező szándékosan azon van, hogy közönsége ne értse, amit mondani akar.…
A filmet a Titanic Filmfesztivál keretében volt lehetőségem megtekinteni.
Ismerős és egyszerre szokatlan: nehéz megragadni az Aloys jellegét, mert az kétségtelen, hogy számos hasonló, egy sajátos figurára építő karakterdrámát láttunk már, de ugyanakkor ezek jellegéből adódóan biztosítva van…
Ha valaki a fentebbi a olasz cím láttán meglepődne, okkal teszi: bár a plakátokon Salma Hayek és (az egyébként igencsak keveset szereplő) John C. Reilly tűnik fel, és már az első előzetesekből is egyértelművé vált, hogy egy angol nyelvű műről van szó, ez bizony egy ízig-vérig olasz munka, európai…
A filmet a Titanic Filmfesztivál keretében volt lehetőségem megtekinteni.
Ironikus, hogy a The Daughterrel párban pont egy olyan alkotást volt szerencsém látni a Titanicon, amely éppen azt mutatta be, hogy hogyan lehet klasszikusokat jól feldolgozni. Habár talán túlzás lenne a…
Mostoha dolguk van azoknak az animációknak, amelyek nem valamelyik nagyobb stúdió égiszén belül készülnek, hiszen a Pixar vagy újabban a DreamWorks és a Universal mozijainak neve összeforrt a minőséggel. Ez a fajta brandelés pedig nem teljesen jogtalan, elnézve, hogy a különböző…
Ha nagyon cinikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy a nemrég eldőlt Oscar-versenyen a skandináv országok egy olyan filmmel képviseltették magukat, aminek stílusa és hangvétele nemhogy jellemző rájuk, de szinte majdnem hogy el is várja tőlük azt az ember. Igaztalan általánosítás lenne ez, de egyúttal…
A filmet a Scope100 program keretében volt lehetőségem megtekinteni
Az izlandi filmgyártás egyre inkább helyet követel a hazai piacion, tavaly már két mozival is képviseltették magukat (Fúsi, Kosok), és idén is lesz már biztosan egy, hiszen (SPOILER) a szóban forgó darab nyerte a Scope100-at, így…
A BBC mindig is sokat foglalkozott kosztümös minisorozatokkal, nyilván az angolok szeretik a könyvadaptációkat. A mostani 6 részes minisorozat mégis nagy fejszébe vágta a fejszéjét, hiszen Lev Tolsztoj sok szálon futó, sok mindenről szóló klasszikus regényéről van szó, ami…
Mindkét filmet a Scope100 program keretében volt lehetőségem megtekinteni
Évolution
Népszerű érv, hogy amennyiben valakinek nem tetszik egy művész(ibb)film, az illető valószínűleg nem tudta kibogozni az alkotás komplex szimbólumrendszerét. Nagyon sokáig így éreztem én is az…
Ha röviden el akarnám intézni ezt a kritikát, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy kevés olyan film van, amelynek az Imdb-triviája annyiból áll, hogy a cannes-i vetítése után 5 percig állva tapsolták - majd egy szerény javítás következik, hogy igazából 10 perc volt az az öt.…
A filmet a Scope100 program keretében volt lehetőségem megtekinteni
Ingoványos terep, amikor egy filmes egy jól bejáratott stílust szeretne elvinni egy szokatlan irányba, és legtöbbször éppen ezért nem is beszélhetünk sikerről. Alice Winocour gyakorlatilag a Több, mint testőr…