A filmet a Scope100 program keretében volt lehetőségem megtekinteni

Ingoványos terep, amikor egy filmes egy jól bejáratott stílust szeretne elvinni egy szokatlan irányba, és legtöbbször éppen ezért nem is beszélhetünk sikerről. Alice Winocour gyakorlatilag a Több, mint testőr európaiasított és művészfilmesített verziójával állt elő, amely akármennyire is nevetségesnek tűnik első hallásra, alapvetően egy szimpatikus vállalás lett - de ahhoz már túlságosan keveset nyújt, hogy egy igazán bátor, úttörő, és végső soron kiemelkedő produkcióról beszélhessek.

Vincent (Matthias Schoenaerts) katonaként szolgált, de PTSD-je miatt (bár reménykedik benne, hogy újra kivezénylik) kénytelen leszerelni. Egy barátjának hála biztonsági őrként kap alkalmi munkát egy libanoni származású oligarcha partiján, majd amikor a további napokra egy embert kérnek az illető feleségének (Diane Kruger) és fiának védelmére, Vincentnek ajánlják fel a lehetőséget. Főszereplőnk él is vele, már csak amiatt is, mert a hölgy szépsége kezdi megbabonázni, valamint egyre inkább az az érzés támad benne, hogy egy, a legmagasabb körökig nyúló összeesküvés veszélyezteti a család életét.

Winocour nagyon sokáig sejteti is azt, hogy műve egy klasszikus, egyszemélyes hadsereg-jellegű akcióthriller lesz, azonban végeredményben inkább egy hollywoodias elemekkel megtöltött PTSD-pszichodrámát kapunk. Kifejezetten érdekes, ahogy a rendező összefűzi a két műfajt, azonban sajnos a Disorder is kissé a "két szék között a padlóra" törvényszerűség áldozata lesz. Ugyan lelkesen követi a tipikus zsánermotívumokat (csak a főhős sejt veszélyt, akkora az összeesküvés, hogy senkiben nem lehet megbízni), egy mainstream alkotáshoz képest túlságosan kevés az akció és a feszültségépítés jutalma a filmben. Winocour valószínűleg a mű szimbolizmusa érdekében vagy éppen a hősök zavartságának érzékeltetése végett magát a konspirációt is csak homályosan, minimális magyarázatokkal dolgozza ki, ami szintén meglehetősen furcsa lehet azoknak, akik egy Taken-szerű akcióthrillert várnak.

Az érem másik oldalát pedig Vincent karakterdrámája képezi, amely éppen az események eszaklálódásakor kezd elsikkadni, hogy aztán a fináléra teljes erejében térjen vissza, de az odáig vezető út rettentően eseménytelen és vontatott. Ennek a sorsnak ugyan van drámai ereje, vannak mélységei, de semmiképpen sem akkorák, amelyek indokolnák a Disorder merengő megközelítését, műfajához képest pedig meglehetősen komótos tempóját. Ez azonban semmit nem vesz el Matthias Schoenaerts alakításából, akinek megtört, visszahúzódó, de valahol a felszín alatt mégis állatias kisugárzása tökéletes ehhez a figurához, ő pedig ennek teljes tudatában uralja a filmet.

A Disorder mindenesetre nem lesz egy, a mainstream és az artmozis közönségek is kielégítő mozi (a Sicarioval ellentétben például), hanem megragad azon a szinten, ahol mindkét tábornak nyújt valamit, ami kielégítő, de nem lenyűgöző. Félresikerültnek semmiképpen nem nevezném, ugyanakkor valószínűleg inkább csalódás, mint kellemes meglepetés lesz nézői számára.

7/10

A Disorder teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán