Mindkét filmet a Scope100 program keretében volt lehetőségem megtekinteni
Évolution
Népszerű érv, hogy amennyiben valakinek nem tetszik egy művész(ibb)film, az illető valószínűleg nem tudta kibogozni az alkotás komplex szimbólumrendszerét. Nagyon sokáig így éreztem én is az Evolution megtekintése után, utána viszont sajnos elspoilerezték nekem, hogy ezt a darabot nem is kellett volna érteni, így azonban viszonylag kevés gondolatot tudok felhozni ennek a mozgóképes katyvasznak a védelmében. Lucille Hadzihalihovic műve ugyanis már az első perctől kezdve egy sivár tengerparti faluval, és az ott élő gyerekek és androgén nők társadalmával sokkol, ahol a kisfiúk egyre borzasztóbb tapasztalatokra tesznek szert "anyáik" világával kapcsolatban - de inkább mindenkinek meghagyom, hogy maga fedezze fel a film összes cronenbergi szörnyűségét. A rendező sorban dobálja felénk a különböző gyomorforgató metaforákat felnőtté válásról, és merészen döntögeti a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat is, de ezekből végül nem alakul ki egy koherens mondanivaló, a mindenféle egymásra épülést nélkülöző képsorokat pedig még másfél óráig is megterhelő nézni. Ettől függetlenül játékidő nagy részében izgalmas játék volt különböző elméleteket felhúzni a látottakra, viszont amikor a finálé során egyértelművé vált, hogy a produkció egyiket sem fogja igazolni vagy megcáfolni, elvesztette az utolsó okot is, hogy érdemes legyen néznem. Az Évolution nem jó vagy rossz film, ahhoz eleve túl értelmetlen, hogy bármi ilyenről lehessen beszélni vele kapcsolatban. Egy vászonra ömlesztett ötletbörze. 3/10
Az Évolution teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
Land Legs / Tempête
A realista, különböző szociális problémákat bemutató, ennek érdekében akár amatőr szereplőkkel is dolgozó filmek főleg könnyű megvalósíthatóságuk okán mindig könnyen megtalálták az útjukat a vászonra (ld. Szerdai gyerek). A Tempête (Land Legs) is egy tisztességes vállalkozás ebből a szempontból, amely korrektül meséli el saját magát alakító főhőse történetét, csak hogy (mint az ilyen típusú alkotások többsége), ezt teljesen érdektelen módon teszi. Domnique Leborne sztorijában ott van az újrakezdés minden nehézsége, a családnak nyújtott érzelmi és pénzügyi biztonság közötti választás dilemmája, ugyanakkor ahhoz kellően sajátságos az ő sorsa, hogy ezt ne általános érvényű emberi drámaként fogjuk fel, hanem egy küzdelemből, a közöttünk zajló ezer közül. És amikor indokot keresek, hogy miért pont erre a sorsa lenne fontos figyelnem egy mozgókép erejéig, egyszerűen nem találok: Dominique életében nincs semmi tragikus vagy felemelő, semmi, ami fontossá tenné őt számomra a vásznon keresztül. Tanulmányként, szenvtelenül figyelve tud ugyan foglalkoztatni, de ezt a hatást már egy dokumentumfilm is el tudta volna érni, és ez az élmény bár ad valamit, ahhoz kevés, hogy ne merüljön a film villámgyorsan a feledés homályába. 6/10
A Tempête teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
