Ritkán nézek igazi realista filmet, de ha igen általában abban sincs köszönet. Legutóbb még blogos debütálásomkor, a Két nap egy éjszakával futottam össze, ami még a műfajon belül is harmat gyenge volt. Most is egy cannesi próbálkozót vehetünk szemügyre a mozikban, Az alsó szomszédot.

Patrascu egy átlagos bérházi családapa, aki kutyasétáltatás után zajos perpatvarra lesz figyelmes az alsó szomszédságában az ott lakó fiatal hölgy és egy gazdag ifjú, jóképű cégtulajdonos közt, amire rá egy nappal a lány meghal. Az akár perdöntő bizonyítékú információt Patrascu nem adja ki a rendőrségnek, de a srác, mintha folyton a nyomában járna. Csak idő kérdése fogy a pattanásig feszült idegek, mikor szakadnak el a tanú és a gyanúsított közt.

Már megint látunk egy filmet, aminek a léte egyáltalán nem indokolt. Értem én, hogy a realista filmek sajátja, hogy minimális, hétköznapi élethelyzetekkel próbálnak példát szolgáltatni morális választásokra, és az alapján tartanak tükröt a társadalomnak, de ez mozifilmként (legalábbis itt) nem működik. Ugyanis nem hajlandóak fenntartani a nézők érdeklődését, értsd kínzóan unalmasak és a hétköznapi, kicsi tét miatt nem kínálnak katarzist vagy bármit, amitől úgy éreznénk, hogy érdemes volt végigszenvedni ezt a másfél órát. Ugyanez a betegség gyötri ezt a mozit is. Érdekelne a történet folyása, de állandóan megszakítják abszolút fölösleges jelenetekkel, mint mikor bemegy Patrascu a rendőrőrsre köszönni egy ismerősének. Oké, hogy a valóéletben is egy probléma nem tesz ki egy egész napot és más is történik, de a film az nem egyenlő az élettel. Ez így nem egy életképes történetvezetés. Olyan nagy dolog lett volna belevinni bármit, ami kicsit is érdekes? Majd leragadt a szemem a vetítés alatt, és a jelek szerint nem csak én küzdöttem ezzel a problémával, mert egy kolléga rendesen horkolt is a moziszékben.

Amúgy meg nem lenne ez egy olyan rossz film, mert a sztori érdekes lenne és olykor feszült is tud lenni. Nagy előny, hogy a végéig nem teljesen tiszta, hogy akkor most mi is történt pontosan, így nem olyan kiszámítható illetve, hogy egyáltalán nem repetitív (nem úgy mint egyes belga hokkendárék), de olykor meg annyi blődség történik a sztoriban, hogy lehet nem ártott volna még egyszer átnyálazni a forgatókönyvet. Példának okáért nem teljesen tiszta az egész helyzetet megteremtő hallgatása Patrascunak. Semmi oka nem volt, hogy bizonyíték értékű információkat hallgasson el a nyomozó elől. Mi baja volt neki? Nem volt kedve tárgyalásra járni? Vagy még a meccsnézős jelenet konfliktusa is valami arcpirítóan kínos és mondvacsinált volt.

Összegeszében egész ígéretes lenne, ez a „meddig tart a béketűrés határa” film, de lassúsága és eseménytelensége lehúzza a közepes szintre.

5/10

Az alsó szomszéd teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.