Xavier Dolant nem véletlenül tartják tehetséges rendezőnek, ugyanakkor egyelőre még nem feltétlenül bizonyította, hogy több lenne puszta ígéretnél. Ahogy sorban haladtam végig a munkásságán (Megöltem anyámat, Képzelt szerelmek, Így is, úgyis Laurence, Tom a farmon), mindig…
Mocsariszorny kolléga kritikáját itt olvashatjátok.
A szekták és a vallási fanatizmus hálás téma elsősorban az amerikai független filmesek körében, de ez érthető, hiszen abban az országban sokkal többet is lehet mondani ilyen tekintetben, mint például itthon. Azonban amikor évi…
A Képzelt szerelmek kritikámat azzal zártam, hogy Dolan fel volt adva a lecke, hogy impulzív hangulatát és koherens történetmesélését és karakterépítését összeházasítsa. Ő mintha viszont ezzel a filmmel még nagyobbat akart volna előrelépni, és egy nagy ívű, rengeteg kihívást rejtő történetbe vágott…
A filmet a Scope50 program keretén belül volt lehetőségem megtekinteni.
A spanyol filmgyártást mindig is tiszteltem azért, hogy rendelkezett egy egyedi látásmóddal (még ha ez sokszor mexikói alkotók honosításából nyerte). De ez a spanyol filmesek esetében soha nem…
A filmet a Scope50 program keretén belül volt lehetőségem megtekinteni.
Azt gondolná az ember, a művészhorror valami olyan kategória, amit a hozzám hasonló ökör bloggerek sütnek el szánalmas humorizálásukban. Azonban most bizonyítékot nyertem arra, hogy ez a kategória tényleg…
Xavier Dolan minden túlzás nélkül a filmgyártás csodagyereke: 20 éves korában rendezte meg első alkotását, a következő 5 évben pedig négy továbbival gyarapította filmográfiáját. Lelkesedésből (és mint ahogy azt a produkciók színvonala mutatja, tehetségből) tehát nincs…
Nem, ez nem egy dél-amerikai szappanopera, hanem egy bestseller filmváltozata. Laura Esquivel romantikus könyve hatalmas sikert aratott, egyértelmű volt, hogy le kell forgatni a történetet. Alfonso Arau elsősorban színészként ismerős (Smaragd románca, Juan, megvan?), de a rendezést is…
Amikor megjelenik egy film Tim Burton műhelyéből mindig elképesztő érdektelenséggel fogadom. Olyannyira, hogy a mostani alanyomnál csak a moziteremben tűnt fel, hogy ezt is a mindig kócos hajú rendező úr jegyzi. De vajon az ezután bekövetkező kissé feszült hangulatom kitartott a…
Danialves kritikáját itt tudjátok elolvasni.
A Foxcatcher nagyon erősen hangulatfilm. Köztes véleményt nem is igazán tudok egy ilyen alkotás kapcsán feltételezni. Vagy bejön vagy halálra unjuk magunkat rajta. Tény, hogy ennek a filmnek nagyon neki kell ülni, elég lassú folyású…
FilmBaráth kritikáját erre találjátok.
Másodszorra volt lehetőségem megtekinteni Clint Eastwood igaz történet alapján készült filmjét, és azt kell, hogy mondjam, cseppet sem bántam meg az újranézést. Második alkalommal még mélyebb nyomot hagyott bennem, mint elsőre, pedig…
A filmet a Scope50 program keretén belül volt lehetőségem megtekinteni.
A mozgóképet sok minden miatt lehet szeretni, elsősorban azért is, mert betekintést enged olyan (akár valós, akár kitalált) világokba, amelyekkel nem lenne más módunk megismerkedni. Guy Myhill alkotása is ezt…
A hazánkba érkező olasz filmek előzeteseit nézegetve rendre szentségelni szoktam, ugyanis ennek a népnek valahogy elképesztő tehetsége van ahhoz, hogy teljesen semmitmondó trailereket pakoljanak össze minden egyes produkciójukhoz. Így volt ez az Esélylesők esetében is (ember legyen…
Sophia Loren-t szexszimbólumként tartják számon, pedig nagyon jó színésznő is volt. Leglátványosabb sikereit természetesen dekoratív külsejének - na és filmproducer férjének - köszönhette, azonban nem álltak tőle távol a drámai szerepek sem. Történelemmániám miatt az én…
Az biztos, hogy a Ghibli stúdiónak nagyon jól áll a japán folklórból való merítés. Nem csak szimplán egy sajátos arculatot tudnak belőle kölcsönözni a filmjeiknek, hogy ezáltal azok „japán szagúvá” váljanak, hanem ennél jóval többről van szó. Munkáik maguk is a japán…