[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]

1998-99 komoly fixációja valamiért a tömegmédia volt. (Persze minden kornak megvan a divatja, nem kell emögött feltétlenül törvényszerűséget keresni.) A Pleasantville, a Truman Show és az Edtv képében futószalagon érkeztek azok az alkotások, amelyek valamilyen kreatív alapötlettel próbáltak fogást találni a televíziózáson. A Situation Comedy pedig ebbe az időszakba visz vissza, mindhárom alkotás lényeges vonásai megidézve.

Adott ugyanis nekünk Clemence, aki 30 felé közeledve nem mondható túl sikeresnek: egy kávézóban pultos, egy meleg videojáték-függővel osztozik egy lakáson, férfiak terén pedig a legnagyobb sikere, hogy van egy jóképű, de meglehetősen önző dugópajtása. Egyetlen kitörési pontja lehetne az életéből, ha szórakozából rajzolt képregényes blogját megélhetésévé tudná tenni, de erre semmi realitás. Azonban a realitás hamar eltűnik a világából, amikor egy épület belső udvarára tévedve egy másik univerzumba kerül: ahol minden és mindenki (köztük ő maga is) sikeres és szép, nincsenek pénzügyi gondjai, és az összes humoros megszólalását harsány aláröhögés kíséri. Ugyanis, mint kiderül, Clemence valahogy egy szitkomba került, ami hatalmas lehetőség és ugyanakkor kísértés is korábbi élete eldobására.

A legnagyobb erénye a Situation Comedynek, hogy rettentően alapos: látszik, hogy egy olyan ember írta, aki pontosan ismeri a szitkomok világát, és ismeri azon gyengeségeit, amelyekre egy szatíra keretében rámutathat. Cat Vasko pedig ezeket a szellemes ötleteit egy határozott és következetes szabályrendszer keretei közé tereli, amely nemcsak segít megvalósítani a mű humorát, de valamilyen szinten struktúrát is ad neki. A szerző azonban nemcsak az általa megrajzolt világot ismeri jól, hanem saját karaktereit is, akik ugyanúgy az utolsó részletükig ki vannak dolgozva, mint az őket körülvevő világ.

Ennél a szkriptnél könnyű is túlságosan hozzászokni a jóhoz, ugyanis azt vettem észre magamon, hogy amint befejeződött a cselekményben a szereplők és a szitkomvilág törvényeinek megismerése, a sztori egyre inkább kezdte elveszíteni a fókuszát: belekerültek olyan jelenetek, amelyek funkcióját később sem értettem meg, a konfliktusok hajlamosak voltak erőltetetté válni, az írónő pedig az idő előrehaladtával egyre nagyobb közhelyeket kezdett el durrogtatni. A lezárás pedig egészen csalódást keltő abból a szempontból, hogy Vasko pont azt a leegyszerűsítő üzenetet fogalmazza meg művéből, amit már nagyjából a 30. oldal környékén is fel lehetett fogni.

Ennek ellenére a Situation Comedy mindenképpen egy nagyon jól megmunkált szkript, amely rengeteg frappáns és szórakoztató pillanattal szolgálhat, ha megvalósul. Viszont arra is elég nagy esélyt látok, hogy a vele eltöltött másfél-két óra után sok néző fog enyhe hiányérzettel felállni a székéből, azt gondolva, hogy ebből több és magvasabb gondolatokat is kihozhattak volna.

------

A múlt heti szavazás keretében azt nyilatkoztátok, az Aetherre vagytok legelőször kíváncsiak a 2014-es Black List szkriptjei közül. Jövő hétre pedig az alábbi forgatókönyvek közül válogathattok:

Tau by Noga Landau

Egy okosházban fogvatartott nő rájön, hogy az egyetlen esélye megszökni elrablójától, ha a házat vezérlő számítógépet alkotója ellen fordítja.

North of Reno by Banipal Ablahad és Benhur Ablahad

Egy lecsúszott börtönőr megpróbál megölni egy frissen szabadult rabot, és ellopni az elrejtett 500 ezer dollárját.

Martriarch by Eric Koenig

Egy börtönpszichológusnak 48 órája van megtudnia egy sorozatgyilkos utolsó áldozatának hollétét, mielőtt az illetőt kivégzik.

The Defection by Ken Nolan

Egy Edward Snowdenhez hasonló külsős hírszerző Észak-Koreába emigrál egy titokzatos tartalmú csomaggal, a CIA pedig egy hidegháborús veteránt állít rá az ügyre. (Ken Nolan egyébként A sólyom végveszélyben forgatókönyvírója volt.)

The Shower by Jac Schaeffer

Egy baby shower (van erre valami jó magyar szó? babamutogató?) résztvevői egy meteoriteső közepette találják magukat, amely vérszomjas űrlényekké változtatja az embereket.