Seth Rogen azt nyilatkozta, a Virsliparti ötlete akkor született meg, amikor barátaival elkezdett gondolkodni azon, a Disney-filmek mennyi állatok és tárgyat személyesítenek meg. De mi történne, ha egyszer ételeink kelnének életre egy animációs produkcióban? Ahogy ő maga megfogalmazta, az egy igencsak elbaszott dolog lenne. Azonban a kész mű végül sokkal több az előzetes és a fenti elképzelés által sejtetett ötletnél, hogy a mit sem sejtő élelmiszereket szörnyű kínok között legyilkolják egy kedélyes főzés során.

A film ugyanis tulajdonképpen egy igencsak egyértelművé tett vallási szatíra: a szupermarket polcain csücsülő kaják áhítattal várják azt a napot, amikor kosárba teszik és kiviszik őket az ajtókon túlra, a túlvilágra. Mindennapjaikat próbálják az istenek szabályai szerint élni, így például a virslik és hotdog-zsemlék meglehetősen direkt szexuális felhangokkal rendelkező egyesülése is csak a bolton kívül történhet meg a megromlás veszélye miatt. Azonban amikor egy baleset folytán Frank (Seth Rogen) és barátnője, Brenda (Kristen Wiig) kiesik a csomagolásból, és a szupermarket falai között ragad, csakúgy, mint a mészárszéknek bizonyuló túlvilágnak megérkező barátaik, ők is felfedezik, hogy a valóság egy fokkal kompikáltabb a bennük kialakult képnél.

A Virsliparti ugyanakkor nem a Dogma filozofikusabb hangvételét, hanem egy egyszerű húzásokat használó, ugyanakkor minden területet aprólékosan érintő stílust képvisel, amelynek szellemességét így nem a gondolatmenetek különlegessége, hanem a gúny megfelelő célpontjainak megválogatása adja. A szexuális prüdéria, a vallás tömegeket kontrolláló hatása, de még az arab-izraeli konfliktus is mind megkapja a magáét, és ezek a viccek egyaránt frappánsan illeszkednek az élelmiszerek emberivé tett világára. A forgatókönyv nem fél igencsak közvetlenül átadni metaforáit, és ebbe a teljesen explicit obszcenitás és erőszak, valamint a South Parkot idézően az érthetőség kedvéért kifejezetten szájbarágósan kommunikált párhuzamok és tanulságok egyaránt beleérthetők. Azonban szinte szükséges is ennyire egyértelműen átadni a lényeges gondolatokat, a Virsliparti világának ugyanis annyi érdekes helyszínnel és szereplővel rendelkezik, hogy csak kapkodjuk a fejünket poénok és utalások rengetegében.

A tempó pedig csak fokozódik a virslik és bajtársaik egészen pixaros lendületű (de természetesen a legkevésbé sem családbarát megoldásokkal tarkított) kalandjának beindulásával. Rogenék gyönyörűen vágják le a klasszikus odüsszeiák vargabetűit, hol egy cinikus véletlennel, hol a karakterek meglepően öntudatos döntéseivel rövidítve egyet az eseménysoron. A Virsliparti számára egy öblös "Mi a fasz?" egy szereplő szájából éppen elég is, hogy reflektáljon önnön abszurditására, nincs szükség kényszeres összekacsintásokra és negyedik falat döntögető monológokra.

Az intelligens metaforák, lendület, lazaság és tűrőképességet próbára tevő obszcenitás keverékét azonban természetesen a humor koronázza meg, amely a visszatérő szóviccektől kezdve (ezért sem ajánlanám a szinkront) a polgárpukkasztó paródián át egészen a finálé döbbenetes szemértetlenségéig hibátlanul teljesít, merészségével biztosítva, hogy mindvégig eredeti és meglepő maradjon. Sokszor adódik nyilvánvaló párhuzam egy-egy karakterhez vagy szituációhoz, azonban ezeket teljesen természetesen gondolja tovább a mű, letisztult, üdítően friss és pikírt poénokat szórva ránk géppuskatűzszerűen (ami a legutóbb kifejezetten túlbeszélt jeleneteket és lapos popkult utalásokat sorakoztató Rogen - Goldberg-korpodukció után különösen is nagy fegyvertény).

A Virsliparti tehát egy elsőrangú vígjáték, de egyben a szatíra magasiskolája is, és ha nem is feltétlenül nyit filozófiai távlatokat választott témájában, szórakoztató és lényegre törő formában prezentálja magát. Egy minden nemében utánozhatatlan darab, különleges ötletekkel, merészen inkorrekt vállalásokkal és szellemes, lényeglátó humorral - mint a kedvenc South Park-epizódod, 20 perc helyett másfél órában. Egy igazi ínyencfalat, amelyhez azonban nem árt az erős gyomor.

10/10

A Virsliparti teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán