Bizony, ide is eljutottunk. A Breaking Bad után most ismét egy legendás sorozatot vesézek ki, amit szinte mindenki ismer a világon, és ez nem is lehet véletlen. Kijelentem, hogy az általam legjobban kedvelt sorozatról van szó, úgy is fogalmazhatnék, hogy most egy hatalmas dózisú ajnározás következik Trey Parker és Matt Stone agymenéséről, ami jelenleg a tizennyolcadik (!) évadnál jár.

A sorozat háttértörténetébe és alaptéziseibe nem igazán mennék most bele. Egyrészt, mert nagyon sokan tudják ezeket a triviákat, másrészt pedig ez nem egy olyan széria, melynek a tartalmát, a jelentésrétegeit, sokrétűségét és profizmusát le lehetne rendezni pár mondatban. Helyette inkább a saját meglátásaimat, a szubjektív élményeimet osztanám meg veletek.

Nehéz is igazából belekezdeni ennek a mítosznak a boncolgatásába. Amikor a South Parkra gondolok, akkor arra asszociálok, hogy ez az a sorozat, ahol tényleg MINDEN megtörténhet. És mindenki meg is kapja a magáét. Nincs kivétel, életkortól, bőrszíntől, foglalkoztástól, társadalmi helyzettől, rassztól, nemi identitástól függetlenül az emberiség kíméletlenül megkapja a magáét, amin mi, egyszerű halandók nagyon is jót derülünk, de ugyanakkor kicsit bizarr belegondolni, hogy tulajdonképpen a saját nyomorunkon, a velünk szemben felállított görbetükrökön nevetünk éppen. Remélem érezzük a dolog abszurditását. Minden blődség, a +18-as korhatár és a megkérdőjelezhető tálalás ellenére ennek a sorozatnak sok emberhez kell,eljutnia. Persze azért kell egy bizonyos fokú intellektus, gondolkodási mód ahhoz, hogy a nézők tulajdonképpen a mocsok alján megbúvó értékeket megleljék. A rajongók többsége sajnos véleményem szerint a lebutultabb kategóriát képviseli, akik csak annyit értenek meg az egészből, hogy mindenféle vicces figura mászkál a tévéképernyőn, akik sokat káromkodnak. A félreértések elkerülése végett mondom, hogy ez nem arra volt kihegyezve, hogy magamat fényezzem.

Ami leginkább lenyűgözött a South Park kapcsán, az a tudatosság. Feltételezem, hogy az alkotópáros minden egyes poénja, grafikai megvalósítása, történetszála egy nagy organikus egésznek a része. Első ránézésre egy semmirekelő kis gagyi animációs szériának tűnik mindez, de az értelem, a komor és elgondolkodtató társadalomkritika legalább annyira élénken jelen van, mint a hülyeség. Az alpáriságot pedig ilyen stílusban művelni az már művészet. Tulajdonképpen a szociográfiai mélységek azok, amik a fő mozgatórugói az egész sorozatnak. Elénk van tárva az általunk sokszor irigyelt amerikai életmód, de meggyőződésem, hogy a South Park akárhol máshol is játszódhatna. A cím sem véletlenül ennyire semmitmondó véleményem szerint. Rögtön más lenne a helyzet, ha valamelyik metropolisz nevét illesztenénk be a két szó helyett, de gondolatban akármelyik város nevét használhatnánk az eredeti cím helyett. Egy amerikai sorozat, ami nem csak az amcsiknak szól.

Az évek folyamán azért persze számos botrányt is generáltak az alkotók, több helyen betiltották, hiszen egy nagyon bátor sorozat ez, ami nem köntörfalaz, ha meg kell valamit keményen mondani a népnek. Az a szenzációs benne, hogy számára semmi sem szent. A legkomolyabbnak vagy épp legtragikusabbnak elkönyvelt témakörökkel sem bánik kesztyűs kézzel, sok mindenből viccet csinál, de az egésznek olyan keserédes íze van. Az én szememben az is mindenképpen elismerésre méltó, hogy a sorozat sosem hazudtolta meg önmagát. Nem akar mások elvárásainak megfelelni, nem követi a trendeket, egyszerűen van két alkotózseni, akik ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez. Akinek tetszik, tetszik, akinek nem, annak nem, ilyen egyszerű az egész. Sokszor nincs is annyira lebutítva, mint ahogy azt az átlag tévénéző elvárná. Vannak alkalmak, amikor a tálalási mód a legalja módit képviseli, de jó párszor valami metaforikus, szimbolikus értékű dolog üti fel a fejét az egyes epizódokban. A hullámvölgyek ezt a színvonalat sem kerülhették el, vannak sajnos kifejezetten gyenge epizódok, vagy rosszabb esetben évadok, de így is elmondhatom, hogy ez egy kimeríthetetlen sorozat, olyan, ami sohasem gyengül. Becúszik néha egy-egy gyengébb szezon, amit aztán valami sokkal epikusabb követ.

A karakterek kidolgozottsága és felvonultatása igazi ínyencfalat. Nyilván sok karaktert mozgat, de vannak kifejezetten gyengébb mellékszereplők is. Azonban ez az egész olyan, mint egy jól működő csapat. Lehet, hogy vannak benne gyilkolni való jellemek, a maga módján azért minden szereplő hozzáteszi a magáét a közös alaphoz. A Breaking Bad kritikámmal ellentétben most nem mennék bele a karakterek jellemzésébe. Legyen elég annyi, hogy szerencsére rengeteg a remekül megírt, gazdag jellemrajzzal rendelkező alak a sorozatban. A képi megvalósítás is megérdemel pár szót. Van valami megragadó bája ennek a kissé amatőr megvalósításnak. Persz az évek folyamán valamelyest modernizálódott az animáció, de a sajátos mozgású figurák és a sokszor karikaturisztikus rajzok alapjain szerencsére nem változtattak.

Tudom, hogy sok újdonságot nem tudtam hozzáteni mondanivaló terén a South Parkhoz, de nem is lehet erről szerintem eleget beszélni. Egy sok mindent körüljáró unikumról van szó, ami egyszerre nevettet meg, gondolkoztat el, sokkol, botránkoztat meg. Mert az életünk is ilyen: néha ezt, néha azt váltja ki belőlünk.

10/10 

A South Park teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán