Idén sem maradunk Woody Allen-mozi nélkül, Michael Keaton már a jövő évi Oscarra gyúr, jön az új Holtodiglan, és a nagyon idősek és a nagyon fiatalok is nosztalgiázhatnak egyet. Elsősorban Jason Bourne és másik hét mesterlövész gondoskodott arról, hogy igencsak izgalmas legyen a hét felhozatala trailerfronton - és akkor még Bryan Cranston legújabb filmjét nem is említettem.
"I wanna win!" Nehéz eldönteni, hogy itt Michael Keaton már nem a 2016-os Oscar-versenyről beszél-e, ugyanis a The Founder a szokásos életrajzi körítésben annyira durván tolja előtérbe őt, mintha máris az aranyszoborért kampányolnának. Mindezt pedig a rendezői poszton Hollywood egyik legnagyobb giccsgyárosával, John Lee Hancockkal megkoronázva a végeredmény leginkább egy felvizezett és még jobban túlzásba vitt Wall Street farkasának tűnik - minden arra mutat, hogy a The Founder is egy gyorskaja-jellegű film lesz.
Paul Greengrassék is felültek a 2015-ben kezdődött nosztalgiavonatra, és a sok szempontból félrement negyedik rész után visszahozzák nekünk Jason Bourne-t, jó sok utalással az eredeti trilógiára, mind konkrét képsorokban, mind stílusban. Látva, ahogy Damon kikapja a görög tüntető kezéből a Molotov-koktélt, vagy kiindulva abból, hogy jóformán előbb említik Snowden nevét, mint hogy bárki is meghalna, biztosak lehetünk abban, hogy sikerül majd visszahozni a trilógia hangulatát - remélhetőleg egy pazar és értelmes akció-thriller formájában, mint a fátyolos szemű múltidézés jegyében.
Bryan Cranston egy kis 80-as évekbeli nosztalgiázásra invitálja a Narcos-rajongókat, avagy egy újabb akció-krimi egy újabb notórius gengsztervezér nyomában - számomra eddig ez kísértetiesen hasonlít a Fekete misére. Azonban Brad Furman filmje az előzetesek alapján mintha egy kicsit lazábban és stílusosabban építené fel magát, és remélhetőleg mondanivalója is lesz annyi, hogy a The Infiltrator ne csak egy újabb beépülős krimi-thriller legyen.
Ha hihetünk FilmBaráth kolléganőnek (márpedig miért ne hinnénk), akkor a regény "Ilyen fordulatos krimi nem volt a Holtodiglan óta" reklámja nem volt túlzó, és talán nem véletlen az sem, hogy a könyv megjelenése után már egy évvel itt is van a filmadaptáció. Az előzetes egyelőre vérprofi módon adagolja a rejtélyeket és az izgalmakat, úgyhogy én bízom benne, hogy ha esetleg nem is az új Holtodiglan, de egy kiváló krimi jön ki ebből a produkcióból.
Szeptemberben eljön minden nosztalgiasznob legrosszabb rémálma, amely nemcsak azért borzasztó, mert egy remake remake-je, hanem mert egyben hosszas magyarázatokba kell majd bocsátkozniuk, hogy amennyiben minden remake eleve ördögtől való, akkor pontosan mit is lehet meg megszentségteleníteni A hét mesterlövész-en. Az előzetes alapján mindenesetre úgy tűnik, hogy Antoine Fuqua ha nem is hoz össze egy kortalan klasszikust, egy humoros és remek akciókkal megtöltött filmmel új lökést adhat a western csírázó újjáéledésének.
Aki kicsit is ismeri Drake Doremus munkásságát, annak bizonyára az Equals trailerének egyes képei is már beleégtek az agyába - igazi, azokon kívül mást nehéz is megragadni, a rövid teaser után érkező első előzetes ugyanis csak még jobban kihangsúlyozta a disztópia utánérzés-jellegét. Az Equilibriumtól a Gattacáig számos alkotást lehetne sorolni, amelyből az Equals inspirálódott, de ha Doremus nem is viszi el a koncepciót egy radikálisan új irányba, valószínűleg minden korábbinál erősebb feldolgozását lesz képes majd adni.
Woody Allen kortárs darabjainak meglehetősen változó színvonalára ugyan lehet panaszkodni, de ez nem akadályozza meg a veterán rendezőt, hogy továbbra is futószalagon gyártva őket kihozzon évi egyet. Ezzel együtt a Café Society trailerének hangulata még a kissé elcsépelt retro-Hollywood körítés ellenére is képes volt kedvet csinálni - hogy aztán az utolsó néhány másodperc komoly Batman v Superman posztraumatikus-stresszt idézzen elő bennem.
