Természetesen akármit is csinálunk, ezen a héten Chris Pratt raptoridomítására lesz kíváncsi mindenki, pedig nem akármilyen kihívói vannak: a spanyol True Detective-ként elhíresült krimi, Thomas Vinterberg legújabb alkotása és (jelen állás szerint) az év magyar filmje is ringbe száll vele, két skandináv vígjáték kíséretében. Avagy jöjjenek a heti premierek:
Már egy bő fél éve is megírtam, hogy alapvetően semmi jóra ne számítsunk attól, ha egy stúdió a rajongók nosztalgiájára alapozva próbál eladni egy filmet. Nem tudom, hogy puszta véletlenség, hogy a sajtó elől az utolsó pillanatig rejtegetik a filmet mind külföldön, mind itthon, mindenesetre az a néhány ember, aki látta (vagy legalábbis ezt állítja), pontosan ezt erősítette meg: Colin Trevorrow műve kiváló az eredeti hangulatának megidézésében, de ezzel párhuzamosan egyáltalán nem tesz semmit hozzá annak örökségéhez. Bár lehet, a 3. rész után már ennek is örülnünk kéne...
Okkal nem kerülnek skandináv családi filmek a mozikba, és ez a darab még akkor is ezt igazolja, ha nem kibírhatatlanul rossz. Itt írtunk az alkotásról.
Mocsárvidék / La isla mínima
Ezt a depresszív, nyers krimit nem véletlenül emlegetik a spanyol True Detective-ként, azonban a nyilvánvaló stíluselemeken kívül sok közös vonást nem hordoznak magukon. Erről részletesebben itt olvashattok.
Könnyen lehet, hogy a cannes-i siker ezúttal az év legjobb magyar filmjét is jelentheti egyben, hála annak, hogy a Saul fia sikeres visz új színt egy meglehetősen sokat felmerülő témába. Bővebben kritikánkban.
Kegyetlen leszek: az egy dolog, hogy valakinek egy előzetes során nem sikerül (egy látszólag nem túl komplex film kapcsán) történetnek írmagját sem elhintenie, de hogy az így létrejövő gegparádéba egy normális poén sem fér bele, az brutális. Ha ebből a filmből indulok ki, akkor a Monty Python klasszikusát át lehetne írni a németekről svédekre, ugyanis ez a vígjáték (a már eleve elrettentő címével kezdve) elképesztő humortalanság és gagyiság érzetét kelti.
Thomas Vinterberg hozta a szokásos minőséget, filmje folyamatosan érzelmi feszültségben tartja nézőjét. Részletesebben kritikánkban olvashattok erről.
