A kritika spoilermentes.

Amikor anno a True Detective nyitóepizódjairól írtam, még én sem gondoltam hogy az akkor megkezdet lendület - ugyan átalakul és kissé másféle fókuszponton hatol a nézők tudatáig, de – töretlenül fog a székbe szögezni, hétről-hétre, résztől-részig. Persze így utólag ezen felesleges csodálkozni, hisz az alapkoncepció precíziós kibontásának kezdetekor, na meg az első karakterfejlődésekkor tudni lehetett: a képernyőn épp egy csodás, emlékezetes és szórakoztató sorozat bontogatja szárnyait.

A történetleírással most több szempontból nem foglalkozom. Először is, ha máshol nem, az én korábbi kritikámban elolvashatjátok a tényleg botegyszerű alapkoncepciót, másodszor pedig a spoilermentes alapkoncepció csak egy lecsupaszított alapja a nagyszerűen építkező történetnek, és a valódi értékek jóval túlmutatnak a gyilkosságsorozat rejtélyének boncolgatásán. Itt jóval többről van szó, Nic Pizzolato és Cary Fukunaga hősei úgy beszélnek az élet alapvető igazságairól, a létezés (talán) hiábavalóságáról és a lélek ketrecbe zárt mivoltáról, hogy közben egy pillanatra sem felejtenek el a részek szó-szoros értelmében vett cselekményével is foglalkozni. Mindezt persze végig kivételes operatőri munka és zeneválasztás követi nyomon.

Ez a nagyszerűen felvázolt gondolat- és cselekményszerkesztés pedig nem csak a jelenkor, de a mindenkori legjobb sorozatok közé is katapultálja a True Detective aktuális évadát. Persze a fennkölt gondolatok nem lennének lenyűgözőek, hovatovább élvezhetőek sem, ha papírízűen, botegyszerű karakterekkel mondatnák el őket. A jellemek sokoldalúságáról szerencsére nem csak Pizzolato sorai gondoskodnak, de a Harrelson - McConaughey duó is a legutolsó cseppig kisajtolja a szereplőkben lévő potenciált, sőt, többet is tesz ennél: életszerűvé, megérthetővé és nem utolsó sorban szerethetővé teszi a képernyőn látható nyomozópárost. Ez a rokonszenv pedig az izgalmak megalkotásánál finoman szólva is elengedhetetlen, mert mégis kinek szorítanánk, ha tapló és idegesítő szereplők rohangálnának a színfalak előtt?

Ugyanakkor a mély tartalmak fölött muzsikáló történetet is dicsérnem kell, hisz az időben ide-oda ugrálás bár egyszer-kétszer homályossá teszi a cselekmény egyes elemeit, összességében inkább olyan esszenciával ruházza fel azokat, amely segítségével az utóbbi évek legemlékezetesebb és legélvezetesebb sorozatai között - azt hiszem - bérelt helye van a True Detectivenek.

Csépelhetném még tovább a szót, de szükségtelen. A True Detective ugyanis minden ízében, minden apró rezzenésében tökéletesen megszerkesztett és előadott sorozat, amely pontosan tudja mit akar és azt hogyan szeretné. És ugyan az utolsó rész fináléja sokaknak csalódást okozhat, számomra az évad egyik legszebb pillanatává vált. Szép, tartalmas és megható. Pontosan mint a történet, amelyet lezár.

A törvény nevében teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán