A Tökéletes hang a 2012-es év egyik nagy meglepetése volt. Sablonos, túl sok eredetiséget nem tartalmazó, ám roppant szórakoztató darab volt. A célközönségnek számító tinilányok megkapták a menő csajok, menő cuccok, popsláger-feldolgozás recept alapján elkészült zenés vígjátékot, ami hihetetlen gyorsasággal vált kultfilmmé. Volt bennem némi aggodalom a második rész előtt. Az nyilvánvaló, hogy a folytatás a nagy sikernek köszönhetően készült el, ráadásul a rendezői poszton is váltás történt: Elizabeth Banks került az első részt dirigáló Jason Moore helyére. Szerencsére a Tökéletes hang 2. nem lépett bele a rossz folytatások mély mocsarába sőt, lazán visszahozza az előd színvonalát.
A Bardeni Bellák többszörös egyetemi a capella bajnoknak mondhatják magukat, ám egy nagyszabású gálán elkövetett kínos baki miatt veszélybe kerül a csapat sorsa. Utolsó esélyük a formáció megtartására az, ha megnyerik a közelgő a capella-világbajnokságot, ami korábban amerikai csapatnak még sosem sikerült.
A film alatt azon morfondíroztam, hogy mi lehet a Tökéletes hang sikerének a titka. Mert alapjáraton én sem vagyok oda ezekért a kiszámítható, éneklős maszlagokért. Két részre tudnám a megfejtést bontani: egyfelől az alkotók tisztában voltak a saját korlátaikkal, és nem is a világmegváltás volt a céljuk, ennek megfelelően a színészek csak pont annyira veszik komolyan a projektet, amennyire kell. A másik pólus egy sokkal kisebb, ám annál fontosabb része a sikernek. Arra gondolok, hogy a film nem a hollywood-i PC alapján járja az útját. Apró kikacsintások, meglepő beszólások és megnyilvánulások emelik ki az átlagból, és ezáltal az egész valahogy sokkal emberibbé válik.
A film eleje elképesztően pörgős. Valósággal záporoznak a poénok, egyből belecsapunk a lényegbe. A dalok és a koreográfiák ismét remekül lettek összerakva. Egy-egy jelenet kifejezetten látványosra sikerült, viszont a cselekmény tempója elég ingadozó. A film közepén lévő párbajjelenet indokolatlanul hosszú, és innentől fogva a poénok is szórványosabban jelentkeztek. Kicsit sajnáltam is, hogy az igazi főszereplő maga a zene volt, és különösképpen senki sem volt előtérbe helyezve. Háj Amy lehet talán a kivétel, hozzá azonban többségében primitív jelenetek kapcsolódnak. Amit igazából azért bánok, mert elő-előfordul a film során néhány kritikai tartalmú, kifejezetten intelligens humorra valló elszólás. A színészek hozzák ugyanazt, amit 3 éve láthattunk tőlük. Igaz ezzel a stábbal ezt a sztorit nem tudom még hány részen keresztül lehetne eladni. Karakterek és teljesítmények terén a pálmát egyértelműen az előítéletes, cinikus a capella-kommentátorpáros (Elizabeth Banks és John Michael Higgins) vitte. Kicsit Rebel Wilson-t éreztem soknak, bár azt nem tartom kizártnak, hogy láthatunk pár éven belül egy Háj Amy spin-off-ot.
Összefoglalva tehát ami sikerült három éve, az idén is összejött. Kompakt, szórakoztató darab lett a Tökéletes hang második felvonása, de közel sem tökéletes.
7/10
A Tökéletes hang 2. teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán.