Mesés urban fantasy. Szó szerint az, hiszen a népmesei hagyományokon alapuló történethez van szerencsénk, ráadásul műfajában is kiváló alkotás. Már évek óta ott pihent a könyvespolcomon, azonban most valamiért hívott magához a kötet, nem gondolkodtam rajta sokat, leültem és végigolvastam. És milyen jól tettem, mert ez egy rendkívül jól megírt fantasy, amelynek népmesei utalásai frenetikusak, ráadásul a borítóterv és a rajzok is a szerző munkái, amelyek egyszerűen fantasztikusak. Tündérmese, azonban a sötétebb fajtából, itt bizony a tündérek nem mindig jók, a boszorkányok viszont nagyon is gonoszak, és akkor az egyéb varázslényekről még szót sem ejtettem. Abszolút kedvencem nem a főhősnő, Lonka volt, hanem a sötét lelkű kelpie, aki annyira taszító, hogy az már vonzó, és annyira jó szövege van, hogy az már ijesztő. A tiszta lelkű leányzó és a démon kettőse verhetetlen, még akkor is, ha természetesen megjelenik a színen egy nemes ifjú is, ez a szerelmi háromszög óriási dinamikát ad a sztorinak. A történet jól szövődik, a karakterek érdekesek és több rétegűek, egyáltalán nem kiszámítható, és egy idő után annyi a mesés elem, hogy nem lepődünk meg semmin, de tényleg semmin. A tündérkirálynő, hiába hívják Tündér Ilonának egyáltalán nem nemes lélek, vagyis van alkalmunk csalódni a tündérekben, a boszorkányok viszont egységesen gonoszok, és akkor a táltosról még nem is beszéltem. Ráadásul mindezen lények Budapesten élnek, és természetesen az embereket fenyegetik. Legfőképpen azonban Lonát, aki félig ember, félig tündér, és mindenki őt akarja levadászni, amelyet a jószívű lány nem hagy természetesen, ráadásul az oldalán tudhatja Wesselényi Miklóst, hát mi baja történhet, nem? Nos, elég sokszor kerül bajba, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez egy mese, van miért szurkolni neki és persze kedvenc kelpie-knek, akiről soha nem lehet tudni, hogy igazából melyik oldalon is áll. Mert ugye vannak a jók és vannak a rosszak, de van, amikor nem lehet eldönteni, hogy az adott személy hova tartozik, és ez rengeteg izgalommal jár, nem lehet kiszámítani a fordulatokat, jól meg lehet lepődni. Ez egy jó könyv, amelyet érdemes kézbe venni.

Mesemátka nevelte fel Lonkát, aki amikor 18 éves lesz, visszatér Budapestre. Hamarosan a tündérek és a boszorkányok célpontjává válik, és a táltos sem nagyon szívleli őt. A börtönbe zárt tündérkirálynő kiszabadulása esetén az emberekre pusztulás vár, naná, hogy újdonsült barátaival mindent megtesz főhősnőnk, hogy ez ne történjen meg...

Gyerekkorom meséi elevenednek meg az oldalakon, Árgyélus királyfi és megannyi más, kis koromból ismert alak jelenik meg a történetben, nem mindig pozitív fényben ragyogva. A tündérek nem mindig szépek és jók, a boszorkányok viszont nagyon gonoszok, és mindenkinek Lona kell, aki azonban meglepően jól tud vigyázni magára, főleg, hogy a kelpie személyében még testőre is akad. Aztán megjelenik az ifjú Wesselényi, és természetesen kitör a szerelem, amelyhez azonban  a démonnak is van néhány szava, és ez a háromszög van olyan érdekes, hogy kitartson a végkifejletig. Ez egy modern mese, amelyben együtt vannak jelen a mobiltelefonok és a táltosok, a vízitündérek és Budapest, és a két világ tökéletesen kiegészíti egymást. Fővárosunk kiváló hátteret nyújt a jó és a rossz harcának - bár néha vannak kétségeink, hogy melyik oldalhoz ki tartozik -, az események gyorsan pörögnek, azonban van idő a karakterépítésre és a történetszövésre. A könyv letehetetlen, én egy ültő helyemben olvastam végig, annyira kíváncsi voltam, mi fog történni hőseinkkel, magával ragadott a mese, amely azonban mégis inkább urban fantasy, csak olyan népmesei elemekkel átszőve, amelyeket biztosan nem felejt el az, aki olvassa.

Hihetetlenül gazdag a szerző fantáziája, ahogyan az a népmesei sokaság is, amelyből merít, itt minden oldalon szembetalálkozunk gyermekkorunk ismerős alakjaival, azonban mégsem poros a hangulat, sőt, ez egy nagyon is mai történet, amelyben nagyon komoly filozófiai kérdések is megfogalmazódnak. Úgy mint, az, hogy mindenkinek van választása, miközben az örök életet hajkurásszuk, elfelejtjük, hogy ennek milyen iszonyatos ára van, néha kétséges, hogy mi a jó és mi a rossz, és akkor arról nem is beszéltem, milyen nehéz dönteni az élet és a halál vize között, hiszen semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Alapvetően egy pörgős kalandregényről van szó, amelyben azonban olyan erős a meseszál, hogy képtelenség elvonatkoztatni tőle, a történet magával ragad és nem ereszt, észre sem vesszük, és rengeteg népmesei tudást szívunk magunkba és elevenítünk fel. Az egyetlen hibája a történetnek az, hogy néha túlságosan mesés, elveszünk a ránk zúduló információáradatban, de összességében mégis egy maradandó élmény a jussunk, mert ilyen jó kis modern mesét nagyon régen nem olvastam.

A szerző nemcsak kiválóan ír, hanem gyönyörűen rajzol, a könyvben található ábrák az ő munkái, amelyekből látszik, hogy milyen tehetséges alkotó. Bevallom őszintén, én csak egy jó kis fantasy-re vágytam, azonban sokkal többet kaptam ettől a kiváló könyvtől, visszarepített a gyerekkoromba, és elgondolkodtatott az élet nagy kérdéseiről. A kérdésem már csak az, hogy mikor érkezik a beígért folytatás? Mert még nagyon sok potenciál van ezekben a szereplőkben, a mesék száma pedig végtelen, jó lenne újra visszatérni ebbe a világba, amelyben jó volt létezni, még akkor is, ha tényleg egy kicsit sötétebb tónusú a történet, mint ahogyan azt egy átlag fantasytól elvárnánk. Szóval egy nagyon jó olvasmányélményhez volt szerencsém, mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a meséket, de nem riad meg a modernitástól, szeretne jól szórakozni, de ugyanakkor nem veti meg, ha elgondolkodtatják. A szerző fantáziája végtelen, a mese száll oldalról oldalra, a történet olvastatja magát, lehet szurkolni a jóknak, és reménykedni abban, hogy legyőzik a rosszakat. Népmese újraszőve, jól megírva, kell ennél több?

9/10

A könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.