"Szép volt, Neo!" "Ez az, adj nekik, Neo!" "Hűha, Keanu utoljára a Mátrixban volt ilyen dögös!" Nem csak a John Wick című filmen szórakoztam istenien, hanem a nézők kommentárjain is (akik szép számban vettek részt a vetítésen egy tatabányai moziban csütörtök délután, tehát egyáltalán nem főműsoridőben). Röpködtek az idézetek a Mátrixból, ahogyan a Keanu-t dicsérő jelzők is még akkor is, amikor már vége volt a mozinak. Ebből két dolog látszik tisztán: Reeves újra feltette magát a térképre, és még mindig a Mátrix a legismertebb filmje. Én személy szerint nagyon örülök annak, hogy gyermekkorom egyik nagy kedvence (engem pont fogékony életkorban talált el a Mátrix, nagy hatása volt rám, máig a kedvenc filmjeim közé tartozik) ismét reflektorfénybe került, és ráadásul nagyon jól tartja magát! (na ugye, hogy nem csak Liam Neeson-nak áll jól a fekete ruci és az akcióikonság túl a sokadik X-en!) 

Keanu Charles Reeves (egzotikus keresztnevének jelentése hawai nyelven: Szellő a hegyek felett) Bejrútban, Libanonban született, édesanyja angol származású revütáncos (később divattervező), édesapja kínai-hawai származású geológus volt. Nem sokkal születése után a szülei kapcsolata megromlott, ő édesanyjával New York-ba költözött, és a jégkorong szerelmese lett. Édesapjával, aki több évet ült börtönben kábítószer birtoklásáért, 13 éves kora óta nem találkozott. Rövid ideig Paul Aaron rendező volt a mostohaapja, valószínűleg az ő hatására kezdett érdeklődni a színészet iránt. Iskolás éveit megkeserítette a diszlexia, bár nem sokáig koptatta a padokat, 1983-ban otthagyta a középiskolát és beiratkozott egy színiiskolába, ahol több darabban is játszott. Kezdőként először a tévében vitézkedett, első komolyabb filmszerepét 1986-ban kapta meg  a Friss vér című örökbecsű alkotásban, melyben nem meglepő módon egy jéghokist személyesített meg.

Különböző rendű és rangú alkotások részese volt, azonban az első nagyobb sikerre 1989-ig várnia kellett, a Veszedelmes viszonyok - ban neves kollégáktól tanulhatott és őt is kezdte megismerni a közönség. Nagyon gyorsan bele lehet feledkezni az intrikákba, cselszövésekbe, nem könnyű követni a szerelmi szálak bonyolódását, dübörögnek az érzelmek, csúcsra jár a csábítási hadművelet. Azonban közel sem csak a romantikáról szól a történet, nagyon erős a társadalomkritikai él, és megdöbbentő az a kegyetlenség, amely folyamatosan ott látszódik Valmont márki arcán, valamint a filmet áthatja a szorongás érzése, semmi könnyedség nem érzékelhető benne, és ez egy idő után rémisztő a néző számára.

A 80-as évek végének egyik legnagyobb sikerű tinifilmje a Bill és Ted zseniális kalandja volt, rengetegszer láttam annak idején, Keanu híres lett, sorban érkeztek a szerepajánlatok. A 90-es évek elején Patrick Swayze hatalmas sztár volt, természetesen én is miatta mentem el a moziba megnézni a Holtpontot, ami máig a legjobb szörfös film szerintem, a forgatókönyv jól sikerült, a főszereplők dögösen lovagolták meg a hullámokat (aki még nem látta, sürgősen pótolja, érdemes!), Reeves nem vallott szégyent, de azért ez az alkotás még nem róla szólt. 1991-ben folytatódtak Bill és Ted kalandjai, de a film sajnos már nem sikerült olyan jól, mint az első rész (azért a Halál ott volt a szeren!). 

A tinisztár közben lassan, de biztosan felnőtt, az Otthonom, Idaho-ban meghökkentően erős alakítást nyújtott, méltó partnere volt a sajnos nagyon fiatalon elhunyt River Phoenix-nek, aki korának legígéretesebb tehetsége volt, ha valaki veszi magának a fáradtságot és megnézi ezt a nem éppen habkönnyű filmet, azonnal megérti, hogy miért. Csak erős idegzetűeknek ajánlom, nagyon megrázó alkotás, mély dráma, sajnálatos, hogy mára már feledésbe merült. A következő évben volt olyan szerencséje a fiatal színésznek, hogy csatlakozhatott Coppola Drakulájának stábjához, de a kiváló kollégák mellett nem sok babér termett a számára. Ugyanerre a sorsa jutott a Sok hűhó semmiért című Kenneth Branagh - filmben, amelyben nagyon erősen próbált főgonoszkodni, de nem igazán sikerült neki.

Ezután becsúszott egy méretes bukta a Csajok is úgy vannak vele című Gus Van Sant-filmnek köszönhetően (amelynek egyébként voltak jó pillanatai de Keanu nem igazán maradt meg az emlékeimben). Habár hithű ateista vagyok, Bertolucci miatt mégsem maradhatott ki az életemből a Kis Buddha című film (melynek főszerepét minden valószínűség szerint nagy örömmel vállalta el Reeves, lévén gyakorló buddhista), azonban sajnos csalódnom kellett, gyönyörűen fényképezett, de a mester egyéb műveihez képest eléggé üres alkotás született. Valószínűleg nem gondolta az egyre nevesebb színész, hogy éppen egy akciófilmnek köszönhetően lesz belőle A-listás sztár, pedig így történt, a Féktelenül a 90-es évek egyik legjobb darabja lett a műfajban, a mai napig istenien lehet rajta szórakozni, és nem mellesleg elindította Sandra Bullock karrierjét. 

Keanu-nak tálcán kínálták a főszerepeket a hatalmas siker után, de sajnos nem mindig döntött jól. A Johnny Mnemonic - a jövő szökevénye  nem kicsit lett zavaros, ahogyan a Láncreakció sem véletlenül tűnt el a feledés homályában. Vérbeli csokoholistaként én imádtam a Pár lépés a mennyország című filmet (csokiügynököt játszott benne hősünk egészen jól), de sajnos kisebbségben voltam ezzel a véleményemmel, és Anthony Quinn is kevés volt ahhoz, hogy emlékezetes siker legyen belőle. A Féktelen Minnesota sem lett filmtörténeti mérföldkő, már éppen kezdett halványulni a színész csillaga, amikor szerencsére megérkezett a mozikba egy hatalmas siker, Az ördög ügyvédje. Habár Al Pacino elvitte előle a show-t (a férfi nézők számára pedig gondolom Charlize Theron jelenetei voltak igazán emlékezetesek), azért Keanu sem vallott szégyent.

És már el is érkeztünk jelen sorok írójának hatalmas kedvencéhez, a Mátrix-hoz, amelyben a Wachowski-testvérek új univerzumot teremtettek, a kor legütősebb látványvilágát hozták össze ebben kiváló akciófilmben, amelynek hatására életemben talán utoljára rohangáltam bőr miniszoknyában, és nagyon nehezen tettem túl magam azon, hogy nem hordhattam Neo-féle napszemüveget (velem született szembetegségem volt az ok, ezért igazoltan maradt ki az életemből az akkoriban alapdivatkelléknek számító kiegészítő viselése). Keanu-ból szupersztár lett, de sajnos nem igazán tudott élni a lehetőséggel, a következő években főleg közepes filmekben szerepelt (az Édes november maradt meg nekem a leginkább ebből a korszakból). 2003-ban véget ért a Mátrix-trilógia, ebben az évben még előfordult egy bájos vígjátékban, a Minden végzet nehézben, de nem sok vizet zavart Jack Nicholson és Diane Keaton mellett. A Constantine-A démonvadász nem volt az igazi, a Kamera által homályosan-ban Robert Downey Jr. lemosta a színről. 2006-ban a Ház a tónál még viszonylagos siker lett, de aztán hosszú évekre eltűnt a süllyesztőben az egykori szupersztár, csak a családi tragédiái miatt szerepelt a sajtóban, nem a szerepei miatt.

2013-ban megpróbálkozott a rendezéssel, de A Tai Chi harcosa nem robbantott kasszát, ahogyan a 47 Ronin is feledhetőre sikeredett. Lassan, de biztosan kezdtünk elfeledkezni ifjúkorunk nagy kedvencéről, erre tessék, jön egy dögös akciófilm, és minden megváltozik. Miután jól elámultunk azon, hogy 50! évesen ilyen überjól néz ki (simán letagadhatna legalább 15 évet, és nem a botox tartja össze, nem semmi!), újra várjuk a filmjeit, nem is hiába, hiszen jövőre 4 bemutatónak örülhetünk, őszintén remélem, hogy nem lesz tiszavirág életű a siker.

Lássuk be, Keanu Reeves jó, de nem kiváló színész, elsősorban egzotikus külsejének és szerencsés szerepválasztásainak köszönheti a sikerét, és igazán Wachowskiéknak köszönhetően írta be magát a filmtörténelembe. Hosszú évtizedek óta jelen van a filmiparban, mint mindenki ő is szerepelt jó, rossz és közepes alkotásokban is. A színészet mellett komolyan zenél, a jéghoki mániája is megmaradt, szeret motorozni és szörfölni. Hullámzó volt a karrierje, amely most újra felszálló ágba került, üdv. újra a Mátrixban, Neo!