Az érzelem veszélyes. Kiszolgáltatottá tesz, és még az is előfordulhat veled, hogy nem vagy a magad ura. Kinek hiányzik ez? Naná, hogy mindenkinek, hiszen mit ér az élet szerelem, gyűlölet és szenvedély, azaz igazi, mély érzelmek nélkül? És mi történik, ha egy kiégett, kegyetlenül számító, léha, felszínes embernek szembesülnie kell mindezekkel? Erről szól Stephen Frears filmje, amit nagyon régen láttam, ezért most sikerült újra rácsodálkoznom arra, hogy milyen kiváló alkotás.

Valmont márki (John Malkovich) hírhedt nőcsábászként ismert a felsőbb arisztokrata körökben, aki egyetlen asszonyra néz fel, Merteuil márkizra (Glenn Close), aki nem viseli túl jól, hogy a szeretője elhagyta, ezért nemes bosszút kíván állni rajta: a hűtlen férfiú leendő feleségének, az apácazárdában nevelt Cécile-nek (Uma Thurman) az erényét akarja bemocskolni, ehhez Valmont segítségét kéri. Aki bele is egyezik ebbe, annak fejében, hogy a márkiz nem tagadja meg tőle bájait. Ámde túl könnyű a feladat, ezért a kihívás kedvéért elhatározza, hogy elcsábítja az erényéről híres Madame de Tourvel-t (Michelle Pfeiffer). Azonban az érzelmek elszabadulnak, a szerelmi szálak pedig végzetesen összegabalyodnak...

Nagyon gyorsan bele lehet feledkezni az intrikákba, cselszövésekbe, nem könnyű követni a szerelmi szálak bonyolódását, dübörögnek az érzelmek, csúcsra jár a csábítási hadművelet. Azonban közel sem csak a romantikáról szól a történet, nagyon erős a társadalomkritikai él, és megdöbbentő az a kegyetlenség, amely folyamatosan ott látszódik Valmont márki arcán, valamint a filmet áthatja a szorongás érzése, semmi könnyedség nem érzékelhető benne, és ez egy idő után rémisztő a néző számára.

A nyitókép nem hétköznapi, megtudjuk, hogyan kezdődik egy nap az arisztokratáknál, aztán a sziporkázó párbeszédek megteszik a magukét, rabul ejt a történet, imádunk elveszni az intrikák sűrűjében, ennél már csak Valmont márkit imádjuk jobban gyűlölni, aztán ahogyan egyre nagyobb lesz a tét, egyre összeszorulóbb szívvel figyeljük az eseményeket. Meddig játék a szerelem, mikortól pusztít, ahelyett, hogy felemelne? Frears nem kíméli a nézőt, kíméletlenül az arcába vágja, mekkora ereje van az érzelmeknek az értelem felett. Azonban közel sem tökéletes a film, Madame de Tourvil meghódítása után fokozatosan ellaposodik a történet, az pedig különösen zavaró, hogy nem követhető nyomon, hogy Valmont márki miként jut el odáig, hogy felismeri, mennyire értelmetlen életet él. Szerencsére a színészi játék ellensúlyozni tudja a hiányosságokat, de azért egy kevés hiányérzete marad a nézőnek.

A forgatókönyvért nem véletlenül járt az Oscar-díj, nagyon jól sikerült fimre adaptálni a regényt, kiváló a szöveg, a "nem vagyok a magam ura" ikonikus mondata lett a filmnek, nekem máig ez jut eszembe róla először. Szakácsi Sándor szinkronja zseniális, habár Malkovich kiváló színész, mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ezt az alkotást ne eredetiben nézze meg! Valmont márki az abszolút főszereplő, aki taszítóan érzelemmentesen csábítja el a hölgyeket, félelmetes, mennyire kiszámított minden cselekedete, Sajnálatos, hogy az igazi, mély szembenézés saját magával elmarad, csak a végső párbajban tudjuk meg, mennyire megváltozott. De Merteuil márkiz alakja kicsit halványabb a kelleténél, de méltó vetélytársa a márkinak, kettejük szópárbajai a film legjobb pillanatai. Madame de Tourvel alakja nem kicsit ellentmondásos, ahhoz képest, hogy ő az erény maga, viszonylag könnyen megadja magát, inkább szenvedésre született, mint boldogságra. Az operatőri munka kiváló, a vágás szintén, a kosztümök káprázatosak, a zene nagyon kifejező, és a humor sem hiányzik az alkotásból.

John Malkovich tökéletesen eggyé vált a szereppel, az ő Valmont márkija hideg, számító, kegyetlen, mégis ellenállhatatlan. Romlott, aljas, tele emberi gyengeségekkel, mégsem lehet igazán gyűlölni, szurkolunk, hogy az igaz szerelem hatására megváltozzon. Zseniális alakítás! Glenn Close játéka finoman kidolgozott, csak hajszálnyival marad el Malkovich klasszisától, Michelle Pfeiffer kiváló, Uma Thurman bájos, Keanu Reeves szintén. 

Stephen Frears kiváló, magával ragadó filmet rendezett, amelynek azonban megvannak a maga dramaturgiai hibái is, Az emberi kapcsolatok sokszínűségén, a férfi-nő örök harcán túl az arisztokraták léha életét is bemutatja, mindezt szórakoztató, de egyáltalán nem felszínes köntösbe csomagolva. Az erotika ízlésesen jelenik meg a filmben, nem a lepedőakrobatikán van a hangsúly, hanem a szövegen és az atmoszférateremtésen, és ez így van jól. A színészvezetés kiváló, a jelenetek erősek, a párbeszédek osztályon felüliek. 

Erős dráma kiváló színészi alakításokkal, többször nézős klasszikus!

8/10