Walter Mitty titkos élete
Ben Stiller a Trópusi vihar után (ami szerintem egy fantasztikus paródia/szatíra) idén újra a direktori székbe ült, és ismét önmaga főszereplésével készített egy filmet. Az elvárásaim a trailerek- és Stiller rendezői képességei miatt rendkívül nagyok voltak, és sajnos azt kell, hogy mondjam, a Walter Mitty csupán egy kihagyott ziccer. A legnagyobb gond az, hogy a film végig csak keresi a tónusát, és felváltva próbál zsonglőrködni a drámai és a vígjáték elemekkel. Ezek vegyítése pedig nem sikerül teljes mértékben; a film vígjátéknak nem elég vicces, drámának pedig nem elég drámai. Stiller rendezése ezen túl azonban egy könnyed szórakozásnak tekinthető, jó zenékkel, rendkívüli fényképezéssel, egy szimpatikus főhőssel és az örökigazságként működő mondanivalóval. Többet vártam, de csak ezt kaptam. Kár érte.
47 Ronin
A 47 Ronin megítélése nagyban függ attól, mit várunk el előzetesen az alkotástól. Ha egy mély, katartikus és/vagy tanulságos filmet akarunk, igazán pórul járhatunk ezzel a darabbal. Viszont, ha egy amolyan vérbeli agyeldobó, kikapcsoló és látványos mozifilmet várunk, akkor talán kielégítheti az igényeinket. A film ezen felül viszont sajnos átgondolatlan, logikátlan és sokszor nincs tisztában a saját súlyával, de összességében egy igazán gyorsan elrohanó 2 órával volt dolgom, és nem is igazán fájt a fejem a filmre váltott jegy ára miatt. Ettől függetlenül a 47 Ronint már nagy eséllyel a stáblista lepörgése után elfeledjük és a leglátványosabb jeleneteire sem fogunk emlékezni 2 napnál tovább. De ez így is van rendjén.
