A Műkincsvadászokban simán elvitte a showt a kiváló színész olyan sztárok elől, mint George Clooney, Matt Damon vagy Jean Dujardin. A harmatgyenge filmből nekem elsősorban az ő jelenetei maradtak meg, vagyis sokkal több ő már egy jó közepes komikusnál, igazi drámai színész lett belőle az évek során, mondom ezt én, akinél nagyobb Szellemirtók fan szerintem nem nagyon van a Földön (kizárólag az első részre vonatkozik ez a megállapítás!).
Bill Murray Chicago külvárosában, Wilmette-ben született, népes családban, 9 gyermek közül ő volt az ötödik. Ráadásul egyetlen lány volt csak a gyerekseregben (ő később apáca lett), nem volt tehát unalmas az élete a fűrészáru eladó édesapának és a háztartásbeli édesanyának. Az apuka lelkes golfjátékos volt, a gyerekek pedig a helyi golfklubban szerezték meg a zsebpénzt, valamint a tandíjat labdaszedéssel és ütőhordással. Nem múltak el ezek az idők nyomtalanul, Bill Murray a mai napig szenvedélyes golfjátékos, sőt, saját csapata is van.
Egy jezsuita fiúiskolába járt, ahol szerepelt ugyan iskolai színdarabokban, de saját bevallása szerint rémes alakítást nyújtott ezekben. Esze ágában sem volt színészettel foglalkozni, orvosnak készült, el is kezdte ez irányú tanulmányait a denveri Regis Egyetemen, azonban sajna nem nyúlt túl hosszúra itteni tartózkodása, mivel az első év végén marihuánát találtak nála, és páros lábbal rúgták ki a patinás műintézményből.
Ezután kissé homályossá vált a jövőkép, alkalmi munkákból élt, majd bátyjával meghallgatásra ment a chicagói Second City improvizáló színtársulathoz, ahol elsőre nem, de másodjára már felvették. Itt találkozott John Belushival és Dan Aykroyddal, akik hamarosan csatlakoztak a legendás Saturday Night Live stábjához. Bill elkövette azt a hibát, hogy inkább Howard Cosell Variety Hour című programját választja, azonban csak a bukásban lehetett részese, de nagy szerencséje volt, mert 1977-ben őt is felvették a Saturday Night Live-hoz, és alapvetően ennek köszönheti a karrierjét, hamar megkedvelte a közönség.
Naná, hogy nem volt elég neki a tévé, becélozta a mozit is. Nem, nem főszereppel kezdte, olyannyira nem, hogy konkrétan a Tarzan-rajzfilm egyik alakjának adta a hangját, de egyszer mindent el kell kezdeni valahol, nem igaz? Nem kellett sokáig a mellékszereplők sorát gyarapítania, hamarosan megkapta a Dilibogyók - Táborparádé című "örökbecsű" vígjáték főszerepét, melynek az volt a legfontosabb momentuma a jövőre nézve, hogy Ivan Reitman volt a rendező, akivel később többször dolgozott együtt (Bombázók a seregnek, például).
A következő filmek közül a Golfőrültek emelkedik ki, ami egy meglepően jó kis vígjáték Chavy Chase-zel. A rendező, Harold Ramis volt, akivel szintén nem ez volt az utolsó találkozása munka területén.
1982-ben a nagy sikerű Aranyoskámban tűnt fel Dustin Hoffman oldalán. Aztán 1984-ben beütött a világhír: a Szellemirtók mindent vitt, az én korosztályom ezen a vígjátékon szocializálódott, nem tudom elégszer megnézni. A film zenéje óriási sláger volt annak idején, a film pedig valóban nagyon jó volt, szállóigékké váltak a remek szövegek, a szereposztás parádés volt (Murray mellett Dan Aykroyd, Harold Ramis, Rick Moranis, Sigourney Weaver remekelt), Bill pedig megkapta a Golden Globe-ot. Siker, csillogás, pénz. És mit csinál az újdonsült sztár? Talán meglovagolja a sikert, és újabb vígjátékokban aratja a babérokat? Természetesen nem. Úgy gondolja, itt az ideje, hogy a közönség megismerje a komolyabb oldalát, és elkészíti a Borotvaélen című Somerset Maugham regény filmváltozatát. Nagyon fontos neki ez az alkotás, részben ő írja a forgatókönyvet is. Azonban a siker sajnos elmarad, sem a közönség, sem a kritika nem szereti a filmet. Murray tanult a fiaskóból, visszatért a vígjáték műfajához.
1986-ban jött a kultikus Rémségek kicsiny boltja, két évvel később a Szellemes karácsony, aztán a Szellemirtók 2. része, ami sajnos az első közelébe sem ért. A Viszem a bankot erősen felejtős alkotás (pedig ebben rendezőként is kipróbálhatta magát Murray) , az Isten nem ver Bobbal egészen jó volt, de a következő nagy dobás kétségkívül az Idétlen időkig volt 1993-ban, A fergeteges vígjáték időtállónak bizonyult, még ma is sok filmben visszaköszönnek a poénjai.
A Veszett kutya és Glóriában Robert de Niroval játszhatott együtt, akinek sikerült betörnie az orrát a forgatás során. Az Ed Woodot én imádtam, Martin Landau lenyűgöző volt Lugosi Béla szerepében, Johnny Deppet sem véletlenül jelölték Oscar-díjra a főszerepért, és Bill Murray sem vallott szégyent a filmben.
Ez után azonban felejthető filmek sora következett (Tökös tekés, Hatalmas aranyos, Space Jam - Zűr az űrben, a Vad vágyak sem a mondanivaló miatt lett híres...), majd 1998-ban jött az Okostojás című Wes Anderson film, ami ugyan nem lett nagy anyagi siker, azonban egy Golden Globe jelölést hozott Murray-nek. 1999-ben lépett fel utoljára a Saturday Night Live show-ban, ezzel lezárult egy szakasz az életében.
A komolyabb szerepek felé vette az irányt a továbbiakban. A Broadway 39. utca újabb szakmai elismerést hozott, 2000-ben egyenesen Shakespeare filmben szerepelt, a Hamletben Poloniust játszotta. Annak idején nagyon vártam a filmet, de hatalmasat csalódtam, Ethan Hawke alakításában nem volt hiba, azonban a rendező nem állt a helyzet magaslatán, ezért sajnos méltán tűnt el a süllyesztőben ez az alkotás.
Azért a kommersz műfajt sem vetette meg Murray, a Charlie angyalaiban Bosley szerepét alakította nagyon jól. Muszáj megemlítenem az Ozmózis Jones - A belügyi nyomozó című animációs filmet, amelyben egy mellékszerepet szinkronizált. Tudom, hogy nem a filmművészet csúcsa ez az alkotás, én attól még nagyon szerettem, Hujber Feri szenzációs volt a főszerepben a magyar változatban (az eredetiben Chris Rock adta a hangját a nem hétköznapi figurának).
Egy újabb Wes Anderson film, a Tenenbaum, a háziátok következett, és már el is érkeztünk a karrierjében az igazi fordulópontot jelentő Elveszett jelentéshez. Sofia Coppola filmjét 5 Oscarra jelölték, Sofia haza is vihette a szobrocskát a forgatókönyvért, Murray sajnos nem, amit nem viselt túl jól, de azért valahogy túlélte a megrázkódtatást.
Jim Jarmusch Kávé és cigaretta című filmjében egy rövid jelenet erejéig saját magát alakította. Ismét Wes Anderson gondolt rá a főszerepben az Édes vízi életben. A Hervadó virágokért Jim Jarmush megnyerte a cannes-i filmfesztivál nagydíját, Murreyt így egyre inkább elfogadta a közönség drámai szerepben is, nem csak komikusként. Nem meglepő módon az Utazás Darjeelingbe című Wes Anderson filmben is részt vett, Andy Garciával is dolgozott az El Tropicoban.
A következő évek filmterméséből kiemelkedik a Zombieland és a Holdfény királyság.
Még csak most kezdődött el az év, de már két filmben is feltűnt, a Műkincsvadászokban és a Grand Budapest Hotelben. Idén még több filmje vár bemutatásra, vagyis nem kell nélkülöznünk a kiváló színészt a továbbiakban sem a moziban.
Egyáltalán nincsenek sztárallűrjei, ritka ez Hollywoodban, magánéleti botrányokról sem írnak róla a lapokban, annál többet színészi munkájáról, és ez így van jól.
Időről időre felmerül a Szellemirtók folytatása, azonban Bill Murray még a forgatókönyvet sem hajlandó elolvasni, mindig azt mondja, hogy azt a korszakot már lezárta az életében, a komolyabb szerepekre fókuszál. Keveseknek sikerül a váltás, komikust ritkán fogad el a közönség drámai szerepben. Nem volt könnyű, de kiváló alakításokkal - és kiváló rendezők segítségével - meggyőzött minket, hogy igenis, ő egy komoly színész. Várjuk az újabb filmeket, de ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy ezredjére is megnézzük a Szellemirtókat, mert a műfaj mindegy, Bill Murray neve garancia a minőségre.
