Szinte napra pontosan egy éve emlékeztem meg a The Perks of Being a Wallflower-ről, úgyhogy stílszerűen sikerült most kezembe kaparintanom az idei év coming-of-age sztárját. A Sundance fesztiválon bemutatkozott, és azóta mérsékelt közönségsikert arató film azonban nem csak időzítésében hasonló Steven Chbosky tavalyi alkotásához, hanem színvonalában is.

Sutter (Miles Teller) irigylésre méltó ember: van egy gyönyörű barátnője, minden bulin a társaság közepe, és még a világ legjobb szárnysegédje címért is versenybe szállhatna. Azonban amikor egy félreértés nyomán újra egyedülállóvá válik, a búfelejtés után egy ismeretlen udvarán ébred másnaposan. Itt fut össze Aimee-vel (Shailene Woodley), aki a srác szöges ellentéte: visszahúzódó, és sosem volt még pasija. Ennek ellenére hamar kialakul kettejük között a vonzalom, és egyedül csak az ambíciók nélküli Sutter egyre problémásabb élete állhat közéjük.

A film egy kiváló atmoszférát szállít, megvan benne Az első igazi nyár önkéntelenül is mosolyra fakasztó természetes esetlensége, ugyanakkor időről-időre megkapjuk azokat a drámai tölteteket, amelyek egy egészen komolyan vehető és maradandó alkotás felé viszik el ezt a produkciót. Mindezt pedig egy korrekt soundtrack, és egy korrekt színészgárda kíséretében láthatjuk. Miles Tellerhez még nem volt szerencsém a filmvásznon (annak idején úgy döntöttem, nem kínzom magam a Project X-szel), de engem egészet meggyőzött tehetségéről. Shailene Woodley pedig hatalmas fórral indult nálam azok után, hogy csak miatta néztem végig az Utódokat, de azt hiszem elfogulatlanul mondhatom, hogy kiválóan hiteti el, hogy minden szépsége ellenére is ő egy olyan lány, akinek még a nevére sem emlékeznek a menő srácok.

Kifejezetten tetszett tehát, ahogy a történet visszájára fordítja a "geek/nerd srác megpróbál összejönni a suli legjobb csajával" klisét, ráadásul az érdekesség kedvéért ezúttal végig a menő arcnak számító Sutter fejében maradhattunk. Ennek később annyira már nem örültem, amikor a történet elkalandozott egy, a szülőkkel kapcsolatos mellékszálba, hogy aztán új muníciót nyerve csatlakozzon vissza a fősodorba, ugyanis az eredeti romantikus vonal hangulata sokkal jobb volt. Azonban erre a kissé kellemetlen kitérőre mindenképpen szükség volt, hogy végül ne fulladjon egy tipikus tini-romkomba a film. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy számomra a végső konzekvenciák túlságosan kézenfekvők és ismerősek voltak, de legalább a felszínességet sikerült elkerülni.

Ha nem is szolgál nagy tanulságokkal, vitathatatlanul egy életszagú, ennek köszönhetően pedig egy igen hatásos produkcióval állunk szemben. Hiányoznak belőle az emlékezetes nagyjelenetek, de ez a produkció inkább egészében akar emlékezetes lenni, egy olyan történettel, amelyet mindannyian átérezhetünk.

8,5/10