Hangulatos romantikus történelmi regény. Bevallom őszintén, a romantika nem a kedvenc műfajom, ezért sokáig halogattam ennek a könyvnek az elolvasását, azonban a borítója nagyon hívogatott, ezért végül belevágtam a projektbe, és nagyon hamar magával ragadott a történet, egy ülő helyemben olvastam végig. A hangulata volt az, ami nagyon megragadott, és ami mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődésemet, dacára annak, hogy valóban nem kedvelem a romantikát, ez azonban nem az a habos-babos fajta történet volt, sőt, nagyon is kemény dolgok történtek benne, úgymint gyerekgyilkosság, családon belüli erőszak, és akkor a hóhér munkájáról még egyetlen szót sem ejtettem. Vagyis inkább felnőtteknek ajánlom ezt a sztorit, ami úgy tud mindvégig hangulatos maradni, hogy közben valóban erőszakos események történnek benne, valahogy mégis meg tudja melengeti a szívet és a lelket. Ennek a legfőbb forrása a főszereplő, Zsófia, a bártfai füvesasszony, akiknek karakterét körüllengi valamiféle otthonosság, jó értelemben vett nagymama illat, amelyeknek a gyógynövények adnak igazi fűszert. A könyv külleme bámulatos, nemcsak a borító gyönyörű, hanem az élfestett oldalak is gyönyörködtetik a szemet, nemkülönben az egyes fejezetek elején a különböző gyógynövények rajzai. A szép külcsíny azonban értékes belbecset is tartalmaz, ez egy jó könyv, amelynek egyetlen hibája talán, hogy a gyilkossági szál valahol elvész útközben és csak a végén kerül elő, de nem is hiányzik, olyannyira magával tudja ragadni a történet önmagában is az olvasót, hogy mindvégig kíváncsian követi az eseményeket. Nekem nagyon tetszett ez a szép és igényes kötet, nagyon várom a folytatást, amely vélhetően ugyanilyen magas színvonalú alkotás lesz majd.

1489-ben járunk Bártfán, ahol Zsófia, a füvesasszony a fiával és az unokájával, Ancival él, és egy napon a segítségét kérik egy balesettel kapcsolatban: egy lübecki kereskedő és a fia szekér alá szorult. A fiúnak le kell vágni a lábát, és a helyi hóhérnál szállásolják el, miközben az apa átmenetileg Zsófiánál talál otthonra, azonban ezzel nem érnek véget az izgalmak a településen: egy kislányt meggyaláznak és megölnek, és ha még ez sem lenne elég, hamis pénz kerül forgalomba. Zsófia társaival mindent megtesz, hogy megtalálja a tetteseket...

A história szerelmeseként csak dicsérni tudom a szerzőt, hogy ilyen komoly kutatómunka előzte meg regényének megírását, mert olyan végtelen sok információval lát el bennünket a korról és olyan ritkán előforduló témáról, mint a pénzverés, hogy csak ámultam és bámultam. Ezúttal nem a nagypolitika boszorkánykonyhájába látogatunk el, hanem a hétköznapi emberek közé, akiknek sok mindent megtudtunk a munkájáról, legyen az varga, pék vagy kovács, de az igazán érdekes nem ez, hanem a közöttük lévő emberi kapcsolatok. Mert a település az együtt élő emberek szövete, nagyon érdekes megfigyelni, hogyan alakul az események hatására az emberi psziché, milyenek a hétköznapok, és az ünnepnapok, hogyan fordulnak egymás után az események, miként él és lélegzik együtt a település minden tagja. Miközben sok szereplőnek megismerjük a sorsát, Bártfa története is megelevenedik előttük, ráadásul észrevétlenül is rengeteg tudásra teszünk szert a Mátyás-korabeli időszakról. Megtudhatjuk, hogyan élték meg az egyszerű emberek a sok hadakozás miatti adók terhét, miként alakultak az egyéni sorsok, nem csak a jót látjuk ebből a szempontból, hanem a lecsúszó egzisztenciákat is, akik mindent megtesznek, hogy visszakapaszkodjanak a szerintük őket megillető helyre. 

Alapvetően romantikus regényről van szó, amelyben meglepően sok az ágyjelenet, azonban mégsem csillámpónis az események sodra, akad itt bizony családon belüli erőszak, megbecstelenítés és megannyi más szomorú esemény, azonban összességében mégis átcsillan a remény a rideg valóságon, hogy az élet mégiscsak szép és érdekes. A krimiszál nem éppen acélos, azonban ezt feledteti a jól szövött történet és a jól megírt karakterek, amelyek közül Zsófia a legérdekesebb, hiszen a füvesasszony egy olyan korban él sajátosan független életet, amelyben a nőknek nem sok szava volt, őt azonban foglalkozása megkülönbözteti a többiektől. Őt hívják, ha baj van, legyen az szülés, betegség vagy éppen egy titokzatos haláleset, és ő mindent megtesz, hogy segítsen a bajba jutottakon, akárcsak meglepő módon a helyi hóhér, akinek döbbenetes módon nem "csak" a halál a mestersége, hanem a gyógyítás is. Jó sok meglepetés éri a gyanútlan olvasót, mire a könyv végére ér, szomorúan teszi le a könyvet, mert annak ellenére érezte rendkívül jól magát ebben a réges-régi korban, hogy közel sem volt rózsaszín az élet.

A borító tényleg gyönyörű, nagyon sok szép és érdekes gyógynövény látható rajta, és tökéletesen kifejezi a regény hangulatát, abszolút telitalálat. Jómagam nem vagyok a gyógynövények szerelmese, mégis azon kaptam magam, hogy kíváncsian olvasgatom, hogy melyik növény mire jó, milyen fájást csillapít, ilyen szempontból is sokat lehet tanulni ebből a könyvből. Ugyanakkor ez mégis egy történelmi regény, amelyből Mátyás korát ismerhetjük meg egy nagyon egyedi szempontból nézve, hiszen a hétköznapi emberek sorsát kísérhetjük figyelemmel, amely még úgy is nagyon érdekes tud lenni, hogy a gyilkossági szál elvész az események sodrában, csak a végére csempésződik vissza, hogy aztán kiderüljön, ki volt a gyilkos. Saját műfajában ez egy nagyon érdekes regény, amelynek megvan a maga hangulata, és amelyben benne van egy jó sorozat potenciálja, nagyon kíváncsian várom a folytatást, érdekel mi lesz Zsófia és Andreas sorsa, hogyan fejlődik Anci és a többi szereplővel is szívesen találkozom újra, ahogy arra is kíváncsi vagyok, mi lesz Bártfával és a lakosaival. Jó könyv, érdemes adni neki egy esélyt.

9/10

A könyvet  a Jaffa kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.