Utódok / The Descendants (2011)
2013. július 15. írta: danialves

Utódok / The Descendants (2011)

the_descendants.jpgLehet, hogy nem kéne erőltetnem a 2012-es Oscar-díj mezőnyét. Valamiért annak idején sem éreztem nagy késztetést megnézni ezeket a filmeket, és aztán ahogy végül egyenként beléjük botlottam, úgy érzem, igazam is volt. A teljesen középszerű Hugo után végigszenvedtem A némafilmest, és egyedül csak A segítség tetszett. Ezek után mégis belehajszoltam magam egy újabb csalódásba...

Matt King (George Clooney) felesége egy súlyos balesetet szenved, és kómában fekszik egy kórházban. Ennek köszönhetően a férfira marad két elidegenedett lánya nevelése, miközben a család érintetlenül álló ősi birtokának eladásáról kellene döntenie. Ráadásul ebben a helyzetben kell feldolgoznia azt is, hogy mennyire elrontotta a jelenleg élet-halál között lebegő feleségével a házasságát.

the-descendants-movie-image.jpgA történet lényegében két szálra épül: van egy nehezen kibontakozó, de egyébként nagyon jó dráma, és ez nyakon van öntve az untig ismert lokálpatrióta "nem adjuk el a gyönyörű amerikai anyaföldet a gonosz kapitalistáknak, akik golfpályát építenek rá" maszlaggal. Ez pedig nagyjából sikerrel teszi tönkre az élményt. (Hozzáteszem, adaptált forgatókönyvről van szó, de ezzel együtt tipikus példája annak, hogy mikor kéne jó érzékkel kihúzni valamit az eredetiből.) Valamint Sid karaktere is teljesen feleslegesen van erőltetve, ha jól éreztem a szándékot, valamiféle comic relief szereplőt szerettek volna kihozni belőle, de mindezt hihetetlenül kínos és otromba módon tették. (Ne felejtsük el, a 2011-es mezőny legjobb adaptált forgatókönyvéről beszélünk még mindig.)

Sajnos itt visszájára ütött, hogy jellemző az amerikaiakra, hogy a legnagyobb drámát is inkább a könnyed végéről próbálják megfogni, ahol lehet (tisztelet a kivételnek), pedig ez még sok esetben működhetne is. (Mást ne mondjak, a bevezetőben említett A segítség kiváló példája ennek.) De mint írtam, az elsődleges szál nehezen bontakozik ki, az első egy órában szenvedtem is nagyon, igazából csak Shailene Woodley látványa tartotta bennem a lelket. Utána valamennyire sikerült javítani ezen, még egy elképesztően erős jelenetet is kaptam, ami messze túlszárnyalja az alkotás addigi színvonalát, de alapvetően nem lett volna baj, ha az egész film olyan szintű, mint a játékidő utolsó harmada.

Talán ha nem akartak volna ennyi történetszálat belezsúfolni, még akár egy igazán érdekes darabot is láthattunk volna. Azonban így ez a forgatókönyv számomra nagyon messze áll attól, hogy bármilyen díjat is nyerjen, inkább elrettentő példája annak, hogy a kevesebb néha több.

6,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr675404593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2013.07.22. 14:28:56

Nekem anno nagyon bejött. Iszonyú mély érzésekről szól, amik egyszerre mindennapiak, mégis különlegesek. Nagyon könnyen tudtam azonosulni a karakterekkel. Amolyan lélekbúvár film, én pedig komálom az ilyeneket. Clooney pedig zseniális. Paradise can go fuck itself.
süti beállítások módosítása