„Cukorpálca, és fenyőtoboz, és fantasztikus, és elképesztő”

T. J. Klune az egyik legnépszerűbb szerző a kortárs fantasztikumban, a Metropolis Media pedig szerencsére folyamatosan hozza a magyar olvasóknak a friss köteteit. A Green Creek-sorozat első része, a Farkasok dala eredetileg 2016-ban jelent meg, külföldön nagyon népszerű, és a magyar olvasók is kérték már a kiadót egy ideje, hogy jelentessék meg. Nagy öröm, amikor egy ilyen kérés teljesül: kezünkben a kötet, és remélhetőleg a sorozat többi része is nemsokára érkezni fog. Aki ismeri a szerző eddig magyarul megjelent könyveit (a legutóbbiról, a tavalyi A bábuk életéről írás itt), valószínűleg tudja, hogy mind emberi (és nem emberi) kapcsolatok köré épül, fontos bennük az elfogadás és egymás megértése, kedvesek és humorosak. Ezen a köteten érződik, hogy korábbi munka, de ugyanúgy körülöleli Klune humanizmusa és emberbe vetett hite, tele reménnyel és pozitív értékekkel.

A főszereplő Ox, aki hatalmas termete ellenére mindig is kicsinek és értéktelennek érezte magát. Az édesapja elhagyta a családot, de előtte még elmondta, hogy Oxot soha senki nem fogja megérteni. Ox a kisváros, Green Creek műhelyében állást kap, majd egy munkásinget, amelyen az ő neve áll – így már tartozik valahová. Egy délután pedig a hazafelé vezető földúton találkozik egy fiúval, Joe-val, aki csak beszél és beszél és beszél, pedig azelőtt egy évig nem szólalt meg. Joe az út végén álló szomszédos házba költözik be a családjával, a Bennett család pedig egy titkot is hoz magával, ami vörösre, narancssárgára és lilára festi Ox körül a világot. Ebben a világban minden megkérdőjeleződik Ox számára, és többé már nem maradhat kicsi. És „nem hagyhatja figyelmen kívül a kettejük között üvöltő dalt”.

A kötet az eddig magyarul megjelent Klune-kötetekhez képest kicsit kiforratlanabb, néhol az én ízlésemnek enyhén túlírt, és karcosabb is, mint mondjuk a Ház az égszínkék tengernél, nincsenek annyira lecsiszolva az élei. Nekem egy-két helyen túlságosan merész volt az erotikus jelenetek részletgazdagsága is, de egyébként egy jól felépített, érdekes ívű történet, ami nagyon más irányt vett, mint amire számítottam. Egyrészt szerelmi történet – Ox és Joe kapcsolata szépen épül, és a sorsszerű találkozás ellenére Oxnak végig van választása (csak akkor nem, amikor Joe egyedül dönt valamiről, ami hatalmas törést is okoz mindkettejüknek – és egyben Ox szerepének megváltozását).

A regény emellett felnövéstörténet is, ráadásul nem csak Oxé, hanem Joe-é is. A fókusz végig Oxon van, és nagyon sokszor visszatérünk (autotextualitással) Ox gyermekkorának meghatározó élményeire és arra, hogy a család jelentheti a választott (talált) családot is. Bennették azt az összetartozás-élményt adják meg Oxnak, amire mindig vágyott, amelyben kiteljesedhet, és betöltheti azt a szerepet, amelyre született. Több oldalról és szinten is gyászfeldolgozó regény a kötet, bemutat többféle megküzdési stratégiát, és azt is látjuk, melyik vezethet eredményre, és melyik nem igazán.

Ox és Joe mellett nagyon szerethetők a regény mellékszereplői is: közel került a szívemhez Elizabeth, a Benneth-fiúk (főleg Carter), Gordo, és nagyon szerettem a műhelyes fiúk humorát is, igazán feldobták a sokszor komoly témákat. Rengeteg mindenről szól ez a kötet, felelősségvállalásról, a helyünk megtalálásáról, hűségről, szeretetről és összetartozásról.

A kiadás is a megszokott magas minőségű munka; Szente Mihály magyar szövege csodálatos (az erotikus részek is, ami nagy szó), Varga Balázs borítója pedig ismét elképesztő, szerintem köröket ver az eredetire. Aki szereti a természetközeli, karakterközpontú, izgalmas és a lélek mélyébe vezető történeteket, szerintem nem fog csalódni. Én nagyon várom a sorozat következő részének magyar megjelenését, Gordo és Mark könyvét; igazán jó lesz visszatérni ebbe a világba.

9/10

A kötetet a Metropolis Media Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.