Kiéhezettek / The Girl with All the Gifts (2016)
2016. október 03. írta: danialves

Kiéhezettek / The Girl with All the Gifts (2016)

thegirl2.jpgAz egyre gyakrabban felmerülő kérdést, miszerint a néhány év leforgása alatt a popkultúra egyik meghatározó részévé vált zombimitológiát meddig lehet még facsarni, rendre azzal a válasszal zártam rövidre, hogy a kreatív alkotók mindig meg fogják találni, hogyan lehet még frissességet vinni a zsánerbe. Ugyanakkor tény az is, hogy ezek a próbálkozások legtöbbször csak a hézagok betömködéséről szóltak, hogy megtalálják azokat a területeket, ahova még nem férkőzött be a motívum, ugyanakkor annak szinte minimális esélye volt, hogy például a 28 nappal később vagy a Legenda vagyok nyomdokaiban járó műfaj(át)formáló alkotások születhessenek még. (Bár a World War Z lehetett volna az, ha hű marad a könyvhöz.) Egészen eddig a pillanatig, amikor megérkezett a Kiéhezettek.

Ami nagyon hamar feltűnő lehet Mike Carey (saját regényéből adaptált) forgatókönyvében, hogy egyáltalán nem kell kompromisszumokat kötni abban a tekintetben, hogy a műfaji elemek vagy a mögéjük épített gondolatiság talaján kíván újat létrehozni. A kortárs zombifilmek általában ezek közül egyikre képesek csak fókuszálni (ld. az egy izgalmas metaforát gyártó, de a standard zombi-képre támaszkodó Maggiet, vagy az élőhalottak fenyegetését egy sajátos helyszínnel fokozó, de gondolkodás terén már megbicsakló Train to Busant), viszont a Kiéhezettek nemcsak egy új, érdekes megoldásokat és ötleteket szolgáltató megoldással érkezik a zombik kapcsán, de ezt megfelelően bele is képes építeni a narratívájába.

Adott ugyanis egy fertőző gomba, amely vérszomjas agyhalottakká változtatja az embereket, azonban az egyik túlélőcsoport olyan gyerekekre akad, akikben még nem ment végbe teljesen a változás. A rideg körülmények között tartott zombi-ember hibrideket ugyan értelmes gyerekekké tudták nevelni, de a reflexeiket nem voltak képesek legyőzni - igaz, nem is ez volt a cél, hanem hogy egy vakcinát állíthassanak elő a szervezetükben termelt ellenanyagból. Melanie (Sennia Nanua) éppen akkor kerül a boncasztalra, amikor a bázist lerohanják a "kiéhezettek", így kísérleti nyúlból végül ő lehet az, aki segít életben maradni egykori fogvatartóinak a számukra ismeretlen és veszélyes, de Melanie számára egyre inkább természetes környezetnek bizonyuló világban.

A Kiéhezettek fő konfliktusa tehát Melanie ösztönös és emberi tulajdonságainak folytonos konfliktusára épül, amelyet környezete megnyilvánulásai rendre felkorbácsolnak. Borzasztó fontos tehát a többi karakter szerepe, akik gyakorlatilag tökéletesen egészítik ki egymást, mindannyian más oldalát világítva meg a főhősünket övező ellentmondásosságnak: Parks őrmester (Paddy Considine) veszi a legkevésbé emberszámba Melanie-t, ugyanakkor mindent megtesz csapata túlélése érdekében, Miss Justineau (Gemma Arteton), a lány egykori tanára képviseli az emberi oldalt, míg a látszólag együttérző Dr. Caldwell (Glenn Close) mindvégig szenvtelenül, kutatása alanyaként tekint rá. (Ennek érzékeltetésében pedig sokat segít az egytől-egyig hibátlanul alakító színészgárda.) Ebből is látható, hogy a film alapvetően nem egy fekete-fehér koordinátarendszerben működik, ahol állati és emberi oldal között kézenfekvő a választás, és a Melanie-ban dúló feszültség éppen ezért is képvisel sokkal jobban bármilyen identitásválságot, mint a tinédzserkori útkeresésre becélzott tucat-disztópiák. Arról nem is beszélve, hogy ezzel visszájára fordítja a Romero teremtette trendet, amely a zombik ösztönszerűségét terjesztette ki az egészséges emberekre: itt éppen a zombikat humanizáló mathesoni gondolat érvényesül.

A rendező Colm McCarthy pedig rettentően merészen igyekszik egyenrangúan bemutatni ezt a kettősséget, Melanie zombi-vonásait épp olyan szemérmetlen természetességgel prezentálja, mint az emberieket, a körülötte zajló apokalipszisből pedig egy minden korábbinál kíméletlenebb és kaotikusabb kavalkádott formál hosszú beállításaival és a csak a megfelelő pillanatokban használt gore-ral. A Kiéhezettek ráadásul azon kevés zombifilmek egyike, amelyben a horror is megfelelően működik, hála annak, hogy a forgatókönyv elsősorban állandóan jelen lévő, természetes fenyegetésként, és nem a szereplők döntéseire reagáló, a dramaturgiát mesterségesen lendületben tartó deus ex machinaként nyúl az élőhalottakhoz.

A produkció ügyesen kerüli el az élőhalott-motívum összes áporodott sablonját, ugyanakkor a young adult-regények jellemző megoldásain sokat veszít az éléből. A már említett identitáskeresés ugyan egy továbbfejlesztett, de mégiscsak hagyományos toposz ezekből a művekből, mint ahogy a folyton egy nagyobb ívű továbblépést lebegtető, puskapormentes hangulat is jelen van, annak ellenére, hogy a Kiéhezettekhez nem készült (és felesleges is lenne) a folytatás. Pedig szívesen elnézegetnék még hasonló filmeket, de telhetetlen sem akarok lenni: bőven kielégíti az éhségemet, hogy egy akár mérföldkőnek is mondható darab született a műfajban, amely egyszerre kompenzálja a Walking Dead narratív blöffjeit és a műanyagszerű sci-fi világokat sorozatgyártó ifjúsági regények örökségét is - nem mellesleg pedig egy kiváló film is egyben.

8,5/10

A Kiéhezettek teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/11762135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dzsontra Volta 2016.10.04. 21:45:04

Annyi jó kritikát olvastam erről a filmről, hogy a végén életem egyik legnagyobb mozis csalódásává vált, majdnem annyira, mint az interstellar. Sajnos egy fantáziátlan szarral állunk szembe, ami még a feszültségkeltés gyanúját is igyekszik elkerülni, nem volt olyan pillanat a sztoriban, amit nem tettek nyílvánvalóvá két jelenettel korábban. Az egyetlen értékelhető jelenet a macskás poén volt...

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2016.10.09. 00:30:13

Nagggyon tetszett, az év egyik legjobb horrorja. Sztem üti a the VVitchet is.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.10.11. 14:14:50

@Werewolfrulez: Én is imádtam, bár számomra a VVitch inkább horror, ez pedig hatásmechanizmusát tekintve akció-thriller volt számomra. De tök mindegy, mert így is-úgy is simán az év egyik legjobb filmje.

AldoWinnfield 2016.10.11. 17:16:18

Az a befejezés... Az volt a korona az egészen. Nagyon jó film, veletek vagyok! :D @The Man Who Laughs: @Werewolfrulez:

Father Merrin 2017.01.24. 21:11:20

SPOILEREK!

Ha röviden akarom összefoglalni, akkor: mérsékelt csalódás. Csalódás, mert szinte mindenki pozitívan nyilatkozik róla, már-már ódákat zeng arról, hogy mennyire friss, újító és jó és a felszínen valahol tényleg igazak ezek. A hangulat, a rendezés, 1-2 megoldása, na meg a Considine-Close páros tényleg emeli a film értékét (G. Artertont mindenki ajnározza, én viszont csak egy margóra tolt karaktert láttam benne, így színészként se volt lehetősége kibontakozni). Ugyanakkor ha benézünk a motorháztető alá, rögtön látszik, hogy mindez a lehető legsablonosabb, legsemmitmondóbb történetre és ostobaságok garmadájára (ha szeretnétek, elkezdem sorolni, de most ettől inkább eltekintek) van felhúzva.
A coming-of-age jelleg alulkezelt, a generációs összetűzés metaforája inkább elkent - mindkét téren erősíteni kellett volna. Emellett a film egyik legnagyobb erénye (az az ijesztő hétköznapiság, ami már-már szenvtelenül tálalja magát a halált is; lásd: semmi extra, nem szól a nagy zenekar, csak megtörténik és minden megy tovább), egyben az egyik legnagyobb visszahúzóerő is: minden ugyanazzal a tempóval, tompán zajlik le.

Ha jó horror köntösbe bújtatott coming-of-age film kell, akkor ott a Ginger Snaps, a zombi ugyanakkor szubzsáner továbbra is a haláltusáját vívja.

10/5

K.Leslee 2017.02.03. 10:59:12

Mar-mar bosszanto, hogy ebbol mennyivel jobb film lehetett volna. A meglepoen jo alakitasok es a vegig feszult narrativa miatt kiemelkedett a hasonlo temaju alkotasok kozul. Viszont a tortenet kisse elnagyolt, tele tulzasokkal, foleg a vege fele. Nem tudta feledtetni velem hogy egy low budget filmet nezek 7/10.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2021.05.03. 14:11:08

Nem sokat tesz a zsánerhez, de korrekt szórakozás. Ami tetszett a sok látkép/távoli felvétel arról, mivé lett a világ.
Az angolok nagyon szeretik a szaladgálós zombikat (28 nappal/héttel később ugye?)

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása