A francia regényekben mindig van valami megkapó. A könnyedebb, limonádé regények közül az A világ végén megtalálsz-ról már írtam, a következőkben pedig az őszintébb, komolyabb vonulatból hozok egy könyvet. Anna Gavalda-t az egyik legjobb kortárs francia írónak tartom, már-már zavarba ejtően emberközeli, valóságos karakterei és történetei miatt. Leghíresebb műve talán az Együtt lehetnénk, amelyből Audrey Tautou és Guillaume Canet főszereplésével 2007-ben készült film, Egyedül nem megy címmel. Én is a film útján ismertem meg anno az írónőt és örömmel fogok bele mindegyik könyvébe. Az Édes életünk két kisregényt tartalmaz, amelyek egyszerre foghatók fel romantikus drámának, felnövéstörténetnek, útkeresésnek. A 21. századi fiatalok problémáiról szól  és 24 éves fejjel ittam is minden sorát.

Az első kisregény főszereplője Mathilde, egy 24 éves egyetemistalány, akinek fiatal kora ellenére több tragédiát is túl kellett élnie: édesanyja halálát, apja nemtörődömségét, a szerelme(i) árulását. Nagybátyjának dolgozik, kommenteket kell írogatnia egész nap, amivel sok pénzt keres. De közben csak tengeti az életét, az egyetemet hanyagolja, a pénzét elszórja, bulizik napestig és összességében nem sokra tartja magát. Mígnem egyszer elhagyja a táskáját és a táska becsületes megtalálója annyira nem passzol Mathilde addigi világába, annyira felpiszkál benne valamit, hogy miután elválnak útjaik, a lány mégis keresni kezdi a furcsa fiút és végül jóval több mindent talál, mint először remélte.

Teljesen letaglózott ez a történet, mert nagyon betalált nálam, annyi saját kérdésem, dilemmám visszaköszönt a sorokból, hogy már-már ijesztő volt. Mathilde a történet elején egy utálatos, tipikus szép és gazdag picsa lány, aki szarik a világra, mert az is szarik rá, és voltaképp célok nélkül él a világban. Aztán eljut hozzá az üzenet: "mondj igent az életre". Belefut egy nem tipikus fiúba és a gondolatba, hogy nem mindenki akar folyton csak elvenni, hanem valaki adni is akar közben. 

A második kisregény főszereplője Yann, aki teljesen más, mint az előzőben megismert Mathilde. Yann 26 éves, van egy unalmas melója, együtt él a barátnőjével és biztonságos, de ingermentes életet tudhat a magáénak. Azt se tudja megmondani, mikor érezte magát utoljára boldognak és kissé kétségbeesve gondolkodik el azon, hogy valahogy bekerült a megszokott mókuskerékbe: iskola, vizsga, egyetem, vizsga, diploma, álláskeresés, munka és sehogy sem tud kiszállni onnan. Emellett a barátnőjével is úgy élnek egymás mellett, mint két idegen. Aztán egyik este megismerkedik a szomszédaival, egy csodálatosan szerelmes házaspárral és két gyerekükkel és velük tölti az estét, amely mindent megváltoztat.

Yann története is - hasonlóan az előzőhöz - sok ismerős gondolatot felvonultatott, és biztos vagyok benne, hogy másnak is ismerősek lehetnek. Mindenki nagy álmokkal indul neki az életnek, aztán az élet simára csiszolja, kompromisszumokra bírja és oda kell figyelni rá, hogy közben azért megmaradjon az, amiért én én vagyok. Yann a történet elején nem tudja megmondani, hogy pontosan mi a legnagyobb hiány az életében, de ahogy eltölt egy kis időt Alice és Isaac otthonában, rádöbben, hogy ő is hasonló szerelemre vágyik és hogy bizony még nem találta meg.

Ebben a történetben különösen tetszett a házaspár, Alice és Isaac kettőse: Alice egy elegáns, vidám nő, aki szereti a szép dolgokat,a gyermekeit és Isaac-t, de emellett megmarad a maga szimpatikus személyisége, akit nem lehet egy mondattal leírni. Isaac viszont egy alacsony, harsány, egyáltalán nem Adonisz típusú férfi - Yann-nak a Négy esküvő és egy temetés kövér, nagyhangú, színes mellényes Gareth-je jut róla eszébe. Szóval nem egy tipikus pár, de engem is rögtön elbűvöltek a megismerkedésük történetével és a mindennapi életükkel. Teljesen megértettem Yann-t, miért szeretett bele kicsit Alice-be és a szerelmükbe, mert én is beleszerettem.

Ha kedvencet kellene választanom a két kisregény közül, akkor nagy bajban lennék, mert mindkettőt nagyon imádtam. Mathilde-ét azért, mert gyönyörű íve van a történetnek, Yann-ét pedig azért, mert nem tipikus történet és hát ritkán van romantikus drámának férfi főszereplője, nagyon el lett találva ez a másféle nézőpont. Mindkét főszereplő az élet értelmét keresi, és szerencsére az írónő úgy kanyarította, hogy meg is találták azt, amit perpillanat kerestek, az optimista hangulat pedig mindig ráfér az emberre.

Gavalda egyébként remekül ír, Párizs hálás helyszín, a fordítás is nagyon jól sikerült, már-már költői felhangot kapott néhol. Az írónőtől első könyvnek is tökéletes választás lehet, nyárra is tökéletes olvasmány.

Úgy érzem, hogy nagyon elgondolkodtatott és kicsit meg is változtatott most ez a könyv.

A könyvet a Magvető Kiadó jóvoltából olvashattam el.