Könyvkritika: Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz (2016)
2016. június 06. írta: tonks

Könyvkritika: Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz (2016)

picmonkey_collage2.jpg

Nicolas Barreau könyvei tökéletesek nyárra - tapasztalat. Nagyon francia: a szereplők szeretik az életet, a jó bort és a finom ételeket: Barreau regényeiben mindenki ráérős reggelit fogyaszt el kávéval és croissant-al, és bármelyik napszakban kaphatók egy kis vörösborra és kecskesajtra.

Az írótól A nő mosolya című könyvét olvastam először, ami szerencsére tetszett, így örömmel vágtam bele most A világ végén megtalálsz-ba. Ami kitűnt, hogy Barreau egy bejáratott receptet jár körbe a regényeiben, de olyan szépen és jól teszi, hogy eszemben sincs panaszkodni miatta. És hát a párizsi életérzés olyannyira átjön, hogy nem lehet nem szeretni.


dufindestmichamendederwelt.jpgA regény főhőse Jean-Luc, aki Párizsban egy kis galéria tulajdonosa és az élete a nők, finom étkezések, művészet körül forog. Nem egy rossz élet. A mindennapjait viszont felforgatja egy postaládájában talált szerelmes levél. A feladó nem fedi fel kilétét Jean-Luc előtt az utolsó oldalakig, ami természetesen sok bonyodalmat okoz.

A gyors történet leírásból is látszik, hogy tényleg egy könnyed limonádé könyvről van szó, amiben az a csavar, hogy egy férfi a főszereplője. De működő csavar: Jean-Luc egy tipikus férfi. Szereti a szabad életet, nincsenek pénzügyi gondjai, így mindig benne van a mulatozásban és nem zavarja, ha minden nap más nő mellett kell felébrednie. Aztán megjön az első levél és Jean-Luc egyre jobban belelovagolja magát a dologba. Sokszor jut téves következtetésre, és mikor erre rájön, úgy duzzog, mint a kisgyerek, aki fagyit kér az anyukájától, de az nemet mond. Szó szerint álmatlan éjszakája van amiatt, hogy egy barátja felveti, lehet csúnya, nagy az orra a titokzatos levélírónak. Sokszor öntelt, egoista, de a könyv végére mindezeket levetkőzi, és bizony kellett is neki mind a bő 200 oldal ehhez. De ezek mellett (ellenére) hamar megkedveltem, mert azért a szíve is a helyén van, és mikor ott áll a szerelem lehetőségének a kapujában, egyszer sem jut eszébe hátat fordítani és csak boldog akar lenni. És ez egy elég jóféle üzenet.

A könyvben pont a szerelmes levelek nem tetszettek annyira (Jean-Luc és a titokzatos lány sokat váltanak, papíron és e-mailen egyaránt), számomra már túl körülményesek voltak néhol. Mikor azonban a történet úgy kívánta, túlléptek az ömlengéseken és remek sorokat írtak. Az biztos, hogy azért meg van a levélírásnak a maga romantikája, főleg a mai világban, ahol a facebook chat már szerelmetes eposznak számít lassan a tinder lényegre törése mellett. Mindig is vonzódtam a levélregényekhez épp a szokás szépsége miatt (azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy Bram Stoker Drakulája volt az első ilyen könyvem).

Nicolas Barreau egyébként egy írói álnév és egy német írónő (Daniela Thiele) áll mögötte. Barreau megteremtett alakja A nő mosolya regényhez passzol a leginkább, hiszen mindig van egy csavar a való életben is.

A könyvet a Park Kiadó jóvoltából olvashattam el.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr228741206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása