Kecskeméti lányregény. Racionális közgazdászként hidegen szokott hagyni ez a műfaj, azonban ezúttal Ferenczy Ida miatt kíváncsi lettem, és nem bántam meg, egy nagyon jó kisregényhez volt szerencsém. Történelmi romantikus történetről van szó, amely azonban egyáltalán nem habos-babos, nem unalmas és nagyon olvastatja magát. Két szálon játszódik a történet, a múlt és a jelen Kecskeméten ér össze, hogy aztán legyen mire emlékezni. Mert ez a gyönyörű borító egy nagyon érdekes sztorit rejt magába, visszautazhatunk az időben, 1896-ba, találkozhatunk nemcsak Ferenczy Idával, hanem magával Erzsébet császárnővel, azaz Sissivel is, aki nagyon más volt valójában, mint ahogyan a Romy Schneider-féle sorozatból megismerhettük. Ez az asszony sokat összetettebb személyiség volt, akinek megvoltak a maga hibái is, mégsem véletlenül rajongott érte annyira az egész világ. Ferenczy Ida az ő felolvasónője, és egyben legszemélyesebb barátnője volt, aki sokat tudott róla, mégsem árulta el a titkait, pedig harminc évvel élte túl szeretett uralkodónőjét. Ő maga is egy nagyon érdekes életutat járt be, hiszen kecskeméti kisnemes családból lett a bécsi udvar befolyásos személyisége, sohasem ment férjhez, és nem születtek gyerekei. Habár a történet alapvetően nem róla szól, én mégis miatta lettem kíváncsi a könyvre, mert mindig érdekelt a személyisége, és sok érdekességet tudhattam meg róla. Ezen túl azonban ez egy jól megírt kisregény, jól keveredik benne a múlt és a jelen, habár a múlt határozottan izgalmasabb, azért a jelenbéli események sem érdektelenek. A két főszereplő lány karaktere is más, amíg Zelma egy nagyon izgalmas korszakban élő, tehetséges lány, addig Kinga alakja jóval halványabb, de ennek ellenére nagyon pergő cselekménnyel rendelkezik ez az alkotás, én együltő helyemben olvastam végig. Nagyon jól össze lettek fonva a szálak, a múlt és a jelen jól kiegészítik egymást, a saját műfajában ez egy nagyon színvonalas darab. Habár csak 230 oldal jutott nekünk ebből a történetből, mégis belefért sok minden, szerelem, történelem, izgalmas személyiségek, és még azt is megtudhattuk, hogyan épült meg a kecskeméti Városháza, illetve hogyan újították fel. Nem váltja meg a világot ez a kis kötet, azonban egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes választás.
2022-ben Kinga a szakdolgozatát írja és nyári munkaként egy fagyizóban dolgozik. Egy napon különleges csomagot kap: egy mappát, amelyben különféle régi rajzok vannak, elsősorban a kecskeméti Városháza építéséről, de egy közülük Ferenczy Idát ábrázolja. Elviszi őket a helyi múzeumba, és miközben nyomozni kezd az alkotó után, megelevenedik a múlt...
Nagyon kifejező a borító, tökéletesen visszaadja azt a hangulatot, amelyet a múltban játszódó eseményektől kapunk. Mert az igazán érdekes dolgok 1896-ban történnek, dacára annak, hogy egyetlen pillanatra sem unatkozunk a jelenben zajló eseményeken sem. Mégis teljesen más élmény a régmúltban időzni, egy már régen letűnt korszakban, amely azonban nagyon is izgalmas volt, hiszen akkor zajlottak a milleneumi ünnepségek, a boldog békeidőkben járunk, amelyekről nagyon sok érdekességet tudhatunk meg. De legfőképpen Ferenczy Idáról, akiről eddig nem sokat tudtam, azon kívül, hogy ő volt Sissi felolvasónője és legjobb barátnője. Most azonban nagyon sok minden kiderült az életéről, amely nagyon kalandos volt, hiszen egy kecskeméti kisnemes lány került a személyében a bécsi Burgba, és lett az udvar megbecsült tagja. Arra is fény derült, hogy az ő életében is volt szerelem, ő azonban úgy döntött, hogy nem alapít családot, neki a császárné volt a mindene, ezért az ő halála után valószínűleg nagyon üres lehetett az élete. Erről az időszakról azonban már nem esik túl sok szó, csak futólag értesülünk arról, hogy mi történt vele, miután elveszítette Sissit. Éppen eléggé érdekes az élete 1896-ban is, és természetesen maga a császárné is feltűnik a történetben, akiről szintén sok, nem köztudott dolog derül ki.
1896-ban egy fiatal lánynak még nem volt túl sok lehetősége élni a festői tehetségével, ezért különösen érdekes Zelma története, aki a fejébe veszi, hogy megfesti a Városháza építését. Miközben sorra születnek a szebbnél szebb rajzok, természetesen megismerkedik egy fiatalemberrel, Fülöppel, kettejüknek azonban nem az volt a sorsuk, hogy együtt öregedjenek meg, azonban ettől még nagyon érdekes a történetük. A jelenben pedig Fülöp leszármazottja kapja meg a rajzokat, és miközben nyomozni kezd a régmúltban történtek után, vele is nagyon izgalmas események történnek szerelemi téren. Mindezzel együtt nem a romantikán van a hangsúly, sokkal inkább a két egybefonódó történet viszi magával az olvasót, olvastatja magát a könyv nagyon, lehetetlen letenni, dacára annak, hogy a végkifejlet már előre sejthető, de az odáig vezető út nagyon jól meg van írva. De az igazi összetartó erő Ferenczy Ida, akinek különleges személyisége forrasztja egybe a múltat és a jelent.
Ennek a kisregénynek egy nagyon határozott bája van, és fontos szerep jut benne Kecskemétnek is, ahol eddig én még nem jártam, viszont most nagyon kíváncsi lettem rá. Valóban gyönyörű a Városháza, arról pedig fogalmam sem volt, hogy olyan híres szülöttje van a városnak, mint Ferenczy Ida. Már emiatt is érdemes volt elolvasni ezt a könyvet, de azért is, mert egy jól megírt, érdekes történelmi romantikus történet, amelyet kár lett volna kihagyni az életemből. Eddig még nem olvastam semmit az írónőtől, ezért sikerült jól rácsodálkoznom arra, hogy milyen jól ír, és milyen magas színvonalon műveli a saját műfaját. Nem túl hosszú a kötet, viszont sok minden belefért, egyetlen percre sem unatkoztam, talán az volt egy picit zavaró, hogy a jelenbeli szál közel sem olyan erős, mint a múltbeli, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Összességében ez egy jó könyv, elsősorban a történelmi romantikus műfaj kedvelőinek ajánlom, de mindenkinek, aki kikapcsolódásként szeretne egy jó kisregényt olvasni.
8/10
A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni
