Az Anassa Könyvek máris megjelentette az Alkusz-sorozat második kötetét (az elsőről vélemény itt), amiért hatalmas köszönet a rajongók nevében. Ez a darab már kicsit hosszabb, de még mindig nem éri el a féltégla méretet, ami hatalmas plusz pont, hiszen láthatóan így is képes koherens, részletgazdag világot teremteni. Szerencsére a főszereplők egymásra találása után sem tűnik el a könyv alapvetően romantikus-erotikus jellege, hanem e mellé épül fel szépen a tündérvilág bemutatása, az udvari intrikák hálózata. Így aztán ez egy igazán izgalmas, újabb és újabb rétegeket bemutató kötet lett, amely továbbra is karakterközpontú, de egyre többet megmutat a Callie körül felbukkanó szereplők, kapcsolati hálók rendszeréből is.

Callypso Lillis, a szirén, az Éjszaka Királyának lelki társa kiszabadult a Fauna Király börtönéből. Callie azonban magán viseli az őrült király rémtetteinek nyomait, és egyre több bizonyíték utal rá, hogy a Lélektolvaj még mindig szabadon jár. A Napforduló ünnepe a Flóra Királyságába szólítja Callie-t és Dest, és a nyomozás mellett az arisztokrácia intrikáival is meg kell küzdeniük. Senki sem az, akinek látszik, a Titkok Ura pedig minden titokkal egyre rejtélyesebbé válik. Valami készülődik a növények földjén, Callie-nek pedig minden erejére szüksége lesz, hogy megmentse azokat, akik fontosak neki.

Callie továbbra is könnyen azonosulható karakter, a könyv eleje nagyrészt az identitásválságával telik, de ebben is csillan humor, amit én nagyon szeretek ebben a sorozatban. Az önfeláldozását és igazságérzetét bemutató jelenet szívszorító, szerintem ott válik igazán erőteljes, önazonos, királynői hősnővé. Továbbra is jól működik a Des és közte lévő dinamika, nem egy unalmas happy end utáni történetet látunk, hanem feszültséggel, vággyal, egymás megismerésével teli napokat. Az én ízlésemnek kicsit keveset foglalkozunk a valódi problémával (Lélektolvaj), de el tudom fogadni, hogy továbbra is a szerelmespáron van a fókusz, mert szerencsére működik.

A portálok adta lehetőségeket ez a kötet sajnos már egyáltalán nem használja ki, végig a tündérvilágban időzünk, de kárpótol a világépítés és a hatalmi viszonyok bemutatása. Az új karakterek színt visznek a történetbe, Mara és a Zöld Szerzet épp elég idegesítő, Malaki sablonos, de jól mutat Temper mellett, a kedvencem viszont Janus lett, a Nappal Királya, akiben rengeteg kiaknázatlan potenciál lakozik – remélhetőleg a következő kötetben azért ennél többet foglalkozunk vele (a szerelmi háromszög lehetőségét is érzem benne, de egye fene).

Ismét a kötet utolsó oldalain szabadul el igazán sötétség, egyszerre csodálatosak és borzongatóak a vérző fák (és az eltűnt katonák kiszabadítása), nekem megint weirdes érzésem volt, remek a feszültség az utolsó jelenetben. Kicsit sajnálom, hogy a Lélektolvaj ennyire könnyen átcsűr mindenkit a palánkon, ráadásul számomra még mindig nem teljesen tiszta a Callie-val kapcsolatos motivációja, de mindezek ellenére is nagyszerű főgonosznak tartom. Az igazi harc most kezdődik, és én nagyon várom a harmadik kötetet, mert átvezető jellege ellenére ez is nagyon kellemes olvasmány volt.

9/10

A kötetet az Anassa Könyvek jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.