Édes romantika. Mint mindig, most is a borítójába szerettem bele Karády Anna legújabb könyvének, de természetesen tisztában voltam vele az előzőek alapján, hogy egy nagyon jól kidolgozott történethez lesz szerencsém. Racionális közgazdászként nem igazán rajongok a romantikus könyvekért, ez alól két kivétel van: Budai Lotti és Karády Anna. Mindketten magas szinten művelik a történelmi romantikus regény műfaját, élmény olvasni a műveiket, ezért, amikor megláttam, hogy érkezik az új Karády-könyv, nem voltam rest, már hónapokkal előre előjegyeztem, és alig vártam, hogy a kezem ügyébe vehessem. Nem csalódtam, ez egy remek kötet, nagyon más, mint az írónő eddigi művei, azonban mégis megőrzi stílusának legfontosabb jellemzőit, vagyis a remek karaktereket, az érzékletes leírásokat és az izgalmas történetet. Ezúttal a századelő világába látogattunk el, a boldog békeidők végére, egy nagyon érdekes korszakba, azon belül is egy nagyon különleges világba: a Gerbeaud univerzumba, amely sokkal több, mint egy cukrászda, ez egy életérzés, amelyet teljes mértékben átélhetünk a szerzőnek köszönhetően. Akinek ettől a könyvtől nem jön meg az étvágya egy jó kis Gerbeaud-süteményhez, az nem is igazi olvasó, mert ettől bizony még az én kedvem is eljött ahhoz, hogy záros határidővel ellátogassak Budapestre, és jól megnézzem magamnak a Gerbeaud-t, természetesen jól megdézsmálva a sütemény-kínálatot. Azonban egyáltalán nincs túladagolva az édesség, ez egy könnyed, de nem habos-babos történet, van súlya és mondanivalója, remek története, kiváló karakterei, és miközben egyetlen pillanatra sem lép túl a műfaji határokon, mégis teljes értékű olvasói élményt nyújt. Órási kutatómunka előzhette meg a könyvírást, hiszen olyan részletes leírást kapunk a korról, mintha egy filmben lennénk, odavarázsol bennünket a szerző az 1910-es évek Fiuméjébe, együtt járunk a tengerparton a főszereplővel, és ámuldozunk a korabeli életen. Ez egy nagyon jól megírt könyv, egyetlen hibája az, hogy a vége egy picit túlságosan rövidre lett fogva, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, kíváncsian várom a folytatást!

Az 1910-es évek elején járunk Budapesten, Szépkúti Blanka kisasszony egy finom úrihölgy, akit nagymamája nevel fel, miután léha édesapja magukra hagyja őket. A hölgy nem áll túl jól anyagilag, ezért munkát kell vállalnia, így lesz belőle Gerbeaud-kisasszony, és a munkaadói olyannyira elégedettek vele, hogy őt bízzák meg azzal, hogy az újonnan nyílt fiumei üzlet forgalmát fellendítse. A kisasszony elutazik Abbáziába, és a kalandok elkezdődnek...

Nem volt kérdés, hogy már az első napon összefut egy vonzó férfival a kisasszony, aki természetesen egyáltalán nem számított ilyesmire, ő dolgozni érkezett Fiumébe, de a sors másképpen akarta. A fiatalemberről hamarosan kiderül, hogy tengerésztiszt, aki igencsak ért az udvarlás művészetéhez, ráadásul báró is, vagyis finoman szólva is partiképes férfiú, azonban a kisasszony okosan vigyáz a szívére. Amit jól is tesz, hiszen hiába alakul szépen a románc, nem érkezik a lánykérés, márpedig Blanka egy komoly hölgy, aki nyilván nem kalandokra vágyik, hanem komoly kapcsolatra, ami a kor szigorú erkölcsei szerint csak a házasság lehet. Azonban egy tengerésztiszt megbízhatatlan, minden kikötőben más asszony várja, hát hogyan lehetne megbízni benne? Ennek ellenére nehezen áll ellen a báró sármjának Blanka, azonban egy idő után kiderül, hogy korántsem makulátlan férfiba szeretett bele, bonyolódnak a szálak, semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Ráadásul feltűnik a színen egy pesti szerelem is, a megbízható orvostanhallgató, Fabry Kornél személyében, aki nagyon is komoly érzelmeket és terveket táplál Blanka iránt. Vajon melyik férfit fogja választani a lány?

Ahogyan már említettem, engem alapvetően hidegen hagynak a romantikus történetek, azonban most nagyon kíváncsi voltam arra, hogyan alakul Blanka kisasszony sorsa. Ennek fő oka az édesszájúságomon túl az, hogy a történelem szerelmese vagyok, és ezúttal egy valódi időutazáson vehettem részt, odaképzelhettem magam egy régen letűnt korba, egy olyan világba, amelyet mindig is szerettem volna látni és megismerni. Mert miközben szépen bonyolódnak a szerelmi szálak, mindent megtudhatunk a korszakról, ráadásul nemcsak a Gerbeaud világáról, hanem a tengerészetről is, amelyről eddig jómagam nem sokat tudtam. Ennek a két izgalmas világnak az ötvözéséből születik meg egy remekül megírt történet, miközben szurkolunk a fiataloknak, velük együtt andalgunk a tengerparton, eszünk-iszunk a Gerbeaud-ban, és sétahajókázunk báró Hollósy Ármin hajóján, a Sciroccón, remekül szórakozunk és sokat tanulunk a korszakról. A borító gyönyörű, mint mindig, és tökéletesen kifejezi a regény hangulatát: romantikus, édes, mozgalmas, lányregény, de a komolyabb fajtából.

Karády Anna könyvről könyvre jobban ír, ez már a negyedik kötet, amit olvasok tőle, és öröm látni, ahogyan fejlődik. Nagyon jól tud hangulatot megragadni, ez így volt a korábbi könyveiben is, és mostanra már tökélyre fejlesztette ezt a tudását. A karakterei egyre összetettebbek, egyre színesebbek, és miközben megmarad a romantikus történelmi regény kategóriáján belül, mégis szépirodalmi eszközökkel ábrázolja a kort, és vezet el bennünket el teljesen más világba a hétköznapi szürkeség elől. Jó volt ebben a rég letűnt korszakban időzni, enni a finom sütiket,  hajókázni a tengeren, elveszni a szívügyekben, és elfeledni minden bút és bajt. Nagyon jól tud esni a léleknek egy ilyen könyv, mert színt és fényt hoz a mindennapok egyhangúságába, hozza magával a tavaszt, a szerelmet, és mindent, amiért érdemes élni. Kár lenne kihagyni az életünkből.

9/10