Beasts of No Nation (2015)
2015. október 25. írta: danialves

Beasts of No Nation (2015)

beasts.jpegNem is olyan régen emlegettem Cary Fukunaga nyilatkozatát, amelyben arról beszélt, hogy azért szállt ki az Az-remake-ből, mert a stúdió minden kreatív igyekezetét letörte, és mindenáron egy kommersz biztonsági játékot akart készíteni Stephen King könyvéből. Mit tehet ilyenkor egy rendező? Mostanában leginkább elmegy egy tévésorozatba dolgozni, Fukunaga pedig valamennyire ezt is tette: következő filmtervét a Netflixhez vitte. A Netflixet pedig különösebben nem érdekli, hogy Hollywood Jurassic World- és Terminátorgyártó részében mi a divat, ahogy az sem, hogy a legnagyobb mozihálózatok fel sem veszik a műsorukra a filmjüket, ha a premierrel egy időben streamelni merészelik a saját oldalukon, a Netflixnek ennél nagyobb ambíciói vannak: a sorozatok után megváltani a haldoklónak bélyegzett filmgyártást is. És az a helyzet, hogy az első Netflix-film bizony kenterbe ver mindent, amit például mi októberben a mozikban láthattunk.

Uzodinma Iweala azonos című könyve egy meg nem nevezett fekete-afrikai országban játszódik, amelyben polgárháború dúl. Az ifjú Agu (Abraham Attah) családjával viszonylagos biztonságban van a nigériai békefenntartók által uralt övezetben, azonban egy nap ők is menekülni kényszerülnek, amikor a diktatúra hadserege átveszi a hatalmat falujuk felett. Agu már nem fér be abban az autóba, amely édesanyját és húgát biztonságba szállítja, így kénytelen apjával és bátyjával hátramaradni és végignézni, ahogy a kormányerők kivégzik őket. Agu el tud menekülni a dzsungelbe, ahol rövid bolyongás után az egyik lázadó frakció talál rá. Főhősünknek pedig nincs más választása, mint katonává válni a végeláthatatlan háborúban.

beastsofnonation1.jpgNem állíthatom, hogy Fukunaga műve megingatja minden beidegződésünket, amelyek a Fekete Kontinensen zajló polgárháborúkkal kapcsolatban alakultak ki, a Beasts of No Nation a könyv nyomán módszeresen veszi sorra az összes kegyetlenséget és tragédiát, amelyet egy ilyen konfliktusba süllyedő ország kénytelen megtapasztalni. Mindezt azonban a rendező hihetetlenül érzékletes ábrázolásmóddal festi le, amely az első perctől kezdve beránt, és nem enged el egy pillanatra sem. Fukunaga igyekszik kihasználni azt, hogy egy valós eseményekből kiinduló mű van a háta mögött, és már a bevezetésben is azokat az életképeket megragadni, amelyek alkotásának egyedi vonásait hangsúlyozzák ki, és nem a mögötte meghúzódó szokványosabb paneleket. A Beasts of No Nation pedig végig kiválóan egyensúlyoz, hogy világa brutalitásából mit mutasson és mit sejtessen, mikor kössön be a narrációból egy-egy kiegészítő mondatot, a maximális hatást pedig pont a látottak és a néző fejében ezek nyomán kirajzolódó kép adják ki.

A rendező (operatőre kiesésének hála) saját maga is fényképezte művét, így még tudatosabban tartva kezében a koncepciót, amely (ahogy azt már a True Detective-ben is tapasztalhattuk) természetesen nem szűköldködik stílusos megoldásokban egyben pedig egy elképesztően intenzív élmény részesei lehetünk. Fukunaga tolmácsolásában tényleg érezzük a kábítószerrel felspannolt gyerekkatonák bódulatát, a háború elől menekülő tömegek vagy éppen a népirtások káoszát és ott dübörög bennünk Idris Elba lelkesítő kántálása. Mindenki kedvenc James Bondja szinte teljesen át is lényegül egy karizmatikus afrikai hadúrrá, tökéletesen egyengetve nemcsak a főszereplő, de egyben a néző útját is ebben a világban, a mű igazi sztárja azonban mégsem ő, hanem az időnként kissé hátterbe szoruló főszereplőt alakító Abraham Attah. Az első filmszerepében tündöklő ifjú színész visszafogott, de mégis elemi erővel rendelkező játéka teszi a Beasts of No Nationben látottakat igazán hitelessé.

És úgy gondolom, ez az amivel a produkció felülemelkedik egzotikumán kívül újszerű vonásokat nem hordozó koncepcióján, kissé leeresztő fináléján, erre a bő két órára ugyanis rettentően közelivé varázsolja nézője számára egy ismeretlen afrikai ország viszonyait. Mindezt pedig teszi egyáltalán nem elborzasztó, sajnáltató jelleggel, hanem a mindennapi élettől a harci szellemen át a gyerekkatonák szenvedéseig mindent egyenrangú érzékletességgel megfestve. Ha ezen a színvonalon folytatja a Netflix, lassan már nem lesz érdemes moziba járnunk.

9/10

A Beasts of No Nation teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr508019119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2015.10.28. 13:09:12

Régóta vártam már, de kicsit tartottam tőle, hogy az afrikai akcentus miatt nem lenne teljes a kép, de már van angol felirat, úgyhogy beiktatom. Az irományod után meg pláne.

Scott Pilgrim 2015.12.12. 09:58:37

Pontosítanék: Fukunaga nem vitte sehova a filmtervét, ugyanis a film gyártásához az égvilágon semmi köze nem volt a Netflixnek. A Netflix a film elkészülte után szállt be (miután látták a filmet és már elindult a szóbeszéd, hogy akár Oscar-contender is lehet). Forgalmazót kerestek (ahogy a függetlenfilmeknél szokás), a Netflix tette a legjobb ajánlatot (vagy legalább is azt, amire a film gyártói rábólintottak). A Netflixnek meg ez azért volt jó, mert vásároltak egy olyan filmet, amivel meglehet a cég első Oscar-jelölése, ami a következő lépés lenne a cég életében.
(PS: azóta az Amazon is alkalmazta ezt, az új Nicolas Winding Refn független gyártásban készült, az Amazon meg megvette a kizárólagos forgalmazást, így a Beast of No Nation mintájára annak is streamszolgáltatáson lesz a premierje nyáron)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.12.12. 10:08:23

@Scott Pilgrim: Jogos, nem a filmtervet, hanem már a kész filmet vitték a Netflixhez. Akárhogy is nézzük, bátor húzás volt azért a Netflixtől.

Scott Pilgrim 2015.12.28. 04:59:29

@danialves: szerintem inkább a film gyártóitól volt bátor húzás, mert nem nagyon láttunk még olyant, hogy egy ekkora kaliberű film egyből streamre menjen, moziban meg csak az Oscar-szabályok miatt mutassák be, telibeszarva a mozis forgalmazás reklámozását. a Netflix viszont vett egy filmet, amit már nem kell reklámoznia, simán ajánlja a saját szolgáltatásában a felhasználóinak, ami miatt a sorozataik is sikeresek. amit pedig reklámköltségen spórolnak, azt Oscar-kampányra költhetik. ha meg akár egy jelölést is szerez, onnantól a nagy stúdiók vetélytársává válik, mert validálja magát. fesztiválokon simán elorozhat egy filmet mondjuk Harvey Weinstein elől, meggyőzve a gyártót, hogy velük is van esélyük az Oscarra, kisebb a kockázat, mintha egyből moziba küldenék, és több emberhez eljuthat. a 4 filmes Sandler-deal szerintem bátrabb. (főleg, hogy Sandler az utóbbi időben jó pár bukást szállított, az emberek mostmár tényleg elkezdtek ráunni ugyanarra a formulára)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.12.28. 09:53:42

@Scott Pilgrim: Na de ez pont, hogy a forgalmazó, azaz a Netflix döntése volt, hogy nem adja a meg a moziknak a 90 nap exkluzivitást, hanem saját magánál lesz a premierje. A gyártó erről még nem tudott semmit, amikor eladta a filmet.

Sandler mögött meg jó kérdés, hogy mi lehet, jobbat nem tudok mondani, mint hogy így akar a House of Cards meg a Beasts nézőitől egy drasztikusan eltérő közönséget megszólítani a Netflix.

Scott Pilgrim 2015.12.28. 13:58:44

@danialves: Ugyan, olyan nincs. Amikor eladnak a forgalmazónak egy filmet, az nem úgy zajlik, hogy tessék, itt van egy kis zsák pénz (amit nem számolnak meg, mint a westernekben, csak elteszik), innentől azt csinálunk a filmeddel, amit akarsz. Amikor a Netflix megvette, a gyártók tisztában voltak vele, hogy egyből streamre megy, erről szólt a deal. A mozibemutatás csak bónusz volt, kevés moziban mutatták be, és csak azért, mert hanem nem indíthatták volna az Oscaron a szabályok szerint. De ne legyünk naivak, ha meghallgatod Sarandos bármelyik nyilatkozatát, a cég arra építi a modelljét, hogy a néző majd eldönti, hogy otthon akar egy filmet megnézni, vagy elmászik egy moziba érte, és olyan jövőről vizionál, amikor egy Marvel-film egyszerre nyit moziban és VOD-n is. Ettől nyilván a mozik rettegnek, mert félnek, hogy a nézők nagyrészét elveszítenék (Sarandos szerint nem, ugyanis aki meg akarja nézni moziban, az akkor is megnézi moziban, ha streamen is elérhető, aki meg nem akar elmenni egy moziig érte, az amúgy se nézné meg nagyvásznon, így viszont a VOD révén fizetne érte, így nem csak utólag, hanem már a bemutató idején pénzt látna a fotelnézőkből a gyártó).

Szóval továbbra se érzem bátor húzásnak, mivel a cég életében ez a következő logikus lépés. Dokumentumfilmeknél már kipróbálták, és működött, sőt, míg egy csomó dokumentumfilm gyártóinak veszteséges volt a moziforgalmazás, ráadásul korrektebb marketing nélkül tudták csak moziba küldeni a filmet, így gyakran pénzt buktak azon, hogy moziba küldték, addig Sarandos állítása szerint Netflixen simán visszahozta mindegyik az árát, így dokumentumfilmesek van, hogy egyből Netflixre viszik a filmjeiket, ahol elég szép nézettséget hoznak azok a dokuk, amiket moziban a kutya se nézne meg. Ráadásul a The Interview-vol le is tesztelhették, hogy működik-e ez a modell nagyjátékfilmekkel, ami úgy lett sikeres, hogy az összes többi konkurens VOD szolgáltatáson egyszerre premierelt, a Youtube-ot is beleértve, ennek ellenére mind a Netflix, mind Seth Rogenék jól jöttek ki belőle, és senki nem bukott a dealen.

(A Sandler-anomáliát meg úgy tudnám megfejteni, hogy a Netflix néha kiad toplistákat, amiket a felhasználói szavazatok alapján csinálnak, és a legutóbbi vigjátéklistájukon legalább három korai Sandler-film is volt. Gondolom az a logika, hogy a felhasználóik körében népszerű Sandler, és biztos csak moziban nem kíváncsiak már rá, de VOD-n még igen, főleg, hogy nem kerül semmibe előfizetéssel a felhasználónak, könnyebben adnak mégegy esélyt neki. Bár kíváncsi lennék, hogy a Ridiculous 6 megérte-e nekik, mint első saját gyártású nagyjátékfilm.)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.12.28. 14:32:38

@Scott Pilgrim: Én még azért mindig érzek egy hangyányi különbséget aközött, hogy a stream mellett 5 millió dollárt csinál (mint mondjuk a Margin Call annak idején) vagy 90 ezret. Egy 12 milliós filmnél szerintem nagyon nem mindegy, de ők ezt a bevételi forrást minden további nélkül elengedték. Ez még valamennyire érthető, hiszen a stream-szolgáltató nem a mozis bevételből akar megélni, és mivel a Netflixnek nem a konkrét nézettségből jön a pénz, ezért az is mindegy volt már, hogy a saját platformjukon 3-an nézik meg végül vagy 3 millióan, de ettől függetlenül egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy egy ilyen film egy ilyen buzz-t kap majd rendes mozis játszás nélkül is, és Oscar-esélyesként érkezik meg a díjszezonra egy-két kategóriában. Nem véletlenül számít ez most eléggé úttörő filmnek ilyen szempontból. (Interview-ról tudjuk egyébként, hogy mit hozott? Mert én mintha úgy emlékeznék, hogy a szép VoD-menetelés ellenére végső soron nem volt kifejezetten nyereséges.)
Abban igazad van, hogy a Netflix nem csinálhatott mást, ha előre akart lépni, de egyrészt ettől még szerintem nagyon könnyen elsülhetett volna visszafelé is ez a húzásuk, másrészt a bátorságot akkor is értékelem, ha az szükségszerű a stratégia megvalósításához.

Scott Pilgrim 2015.12.30. 16:16:28

@danialves: Nincsenek konkrét számok, a Netflix nem szokott olyant közreadni, de Sarandos szerint megérte nekik is és Francoéknak is a deal, mindenki jól jött ki. De amúgy már azelőtt nagy volt a buzz a Beasts of No Nation körül, hogy a Netflix megvette volna. Vetítették fesztiválon, elkezdődött a szóbeszéd, hogy Oscar-contender lehet, főleg Idris Elba, és ekkor már ott volt Fukunaga mögött a True Detective hulláma is, ami miatt minden filmbuzit érdekelt, hogy mi lesz a következő dobása. Már alapból presztizsfilm volt, azoknál meg nem az a legfontosabb, hogy kasszát fog-e robbantani. (értsd az HBO-nak nyilván fontos a Trónok harca hatalmas nézettsége, de ugyanolyan fontos neki a kis nézettséget szállító, cserébe díjakat nyerő presztizssorozatai is, mert a díjak egyúttal azt az üzenetet is küldik, hogy HBO = minőség, illetve ez nem TV, ez HBO) A Netflix meg meg tudja csinálni, hogy az algoritmusba belenyúlva mindenhez a Beast of No Nationt ajánlja, meg a főoldalon kikerülhetetlenné teszi. Ergo ha Netflix-felhasználó vagy, tuti találkozol vele, akár naponta többször. Tetszett ez a dokumentumfilm tajvani gyöngyhalászokról? Akkor tetszeni fog a BONN is! Tetszett ez a Kevin James-vígjáték? Akkor tetszeni fog a BONN is! Ergo eljuttatja minden potenciális nézőjéhez a filmet. Ez simán könnyített terep ahhoz képest, hogy az utcán a millió plakát közül tiéd az egyik, és reméled, hogy felhívod vele a mellette naponta elhaladó halom ember 5%-ának a figyelmét legalább. Ráadásul pénzbe is kerül, szemben a stream marketinggel (befelé, kifele nyilván más, új előfizetők szerzése a cél, de az nem csak a BONN vállán nyugszik). De persze, ezen a szinten már minden egyes húzás kockázat, viszont szerintem már ezen a ponton semmi nem üthet vissza akkorát, hogy azon komolyat bukjon a Netflix. Rob Schneider sorozatát meg se kottyant nekik pl.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.12.31. 18:00:14

@Scott Pilgrim: Hozzáteszem, konkrét számok nélkül mindenki azt mond amit akar, van olyan is, aki szerint meg éppen, hogy veszteséges lett a The Interview:
www.hollywoodreporter.com/news/interview-lost-sony-30-million-764366
(Mondjuk az egy jó szöveg a cikk végén, hogy a film egy Rorschach-teszt, mindenki azt lát bele, amit akar.)

Lényeg, hogy eddig a pontig senki nem tudta, hogy lehet-e pénzügyi sikert és Oscar-buzzt alapozni egy ilyen filmnél a stream/VoD megjelenésre. (És igazából mivel a Netflixnek konkrét bevétele nem származik a filmből, előbbit most sem tudjuk. 1 millió elköltött dollárhoz hány néző kell, hogy nyereségesnek mondhassuk? Egy 30, egy 60, egy 100 milliós film életképes-e ebben a rendszerben?) A kérdés a konkrét esetben meg tulajdonképpen csak az, hogy pontosan mik voltak a Netflix elvárásai a filmmel szemben? Mert ha egy 5 Oscaros drámát szerettek volna, amiről legalább annyit fognak beszélni, mint a Revenantról, akkor nagyon kockáztattak / kockáztatnak. (Elvégre mindenki más eléggé rá van feszülve arra a modellre, ahogy egy rendes díjszezonos filmet ki szokás vezetni a piacra, limited release-zel meg a többi, és rettegnek a streamhez képest nagyon is hasonló funkciót betöltő screenerektől... Arról nem is beszélve, hogy láttunk már olyat, hogy ami szeptemberben hatalmas Oscar-esélyesként volt emlegetve, az végül eléggé hoppon maradt.) Ha viszont ők csak ki akarták hozni az első Netflix-játékfilmet, és igazából ez a húzás a lényeg (na meg a presztízs), nem az, hogy hányan nézik és milyen sikereket ér el, akkor valóban nem vállalták túl magukat.
süti beállítások módosítása