Power kritikáját itt olvashatjátok
A 3. rész teljes joggal verte bele a szöget a Terminátor koporsójába, hogy aztán a 4. rész új univerzumot építő próbálkozását már az örökké elégedetlen rajongók kaszálják el, ugyanakkor valószínűleg kevésbé lettek volna boldogtalanok, ha tudják, mi következik ezek után. Két bukást követően ugyanis nagyon meg kellett erőltetniük magukat az ötödik Terminátor-film készítőinek, ők pedig előjöttek a lehető legkevésbé izgalmas megoldással: fogták az eddigi részeket és szépen egybegyúrták őket.
Az "egybegyúrták" ugyanakkor egy enyhe kifejezés arra az eszement vagdalkozásra, amellyel a különböző ismerős és kevésbé ismerős Terminátor-elemeket fércelte össze Laeta Kalogridis és Patrick Lussier. Bár a Terminátor eddig sem az időparadoxonok következetes kibogozásáról volt híres ("the fate is not set", és kész), ezúttal teljesen eldobták a gyeplőt: szereplőink kusza és többször átírt idővonalak között utaznak és küzdenek az össze-vissza érkező terminátorok hadával. A szkriptben legalább annyi önkritika van, hogy nem bocsátkozik körülményes magyarázatokba, ki-mit-miért-hogyan küldött vissza (ellentétben például a minden akciójelenethez legalább 10 perces indoklást fűző Halálos iramban-filmekkel), de akármennyire is pozitívum az ebből nyert lendület, egyben elképesztően súlytalanná is teszi a történéseket, hogy a semmiből bármikor elő lehet rángatni egy újabb terminátort vagy fordulatot, amely teljesen újraírja a cselekményt.

Azt viszont mindenképpen a Genysis javára kell írni, hogy az izzadságszagú újrahasznosítást nem olyan öntelten adja elő, mint a Jurassic World "ha nem tetszik, akkor te vagy telhetetlen" retorikája, hanem apró momentumaival igyekszik jelezni, hogy tisztában van a saját korlátaival. A korábbi részek felfogásához képest rengeteg humoros kiszólást enged meg magának, amelyek ráadásul sokszor pont a széria kinevethető vonásait veszik célba, nemcsak oldva a hangulatot, de egy egészséges önkritikát is adva a látottaknak. A szereplők szellemes szócsatái kifejezetten üdítő epizódokat képeznek az érdektelen drámázás és a jellegtelen zúzás között, és sokkal szerethetőbbé teszik a Genisyst, mintha nagyképűen mindenáron be akarná írni magát a filmtörténelembe.
A filmtörténelemtől azonban még így is borzasztóan messze esik az ötödik Terminátor-film, leginkább annak köszönhetően, hogy meg sem próbál a saját jogán alkotni valamit. Hiába köríti ezt önironikus megjegyzésekkel, az univerzum meghatározó elemeinek összedarabolásával és egy üres történetbe fűzésével nem lesz több egy lapos és felejthető darabnál, amelyet ugyan még különösebb szenvedés nélkül végig lehet ülni, de élvezni már alig.
5/10
A Terminátor: Genisys teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán