Frank Darabont azzal írta be magát a filmtörténelembe, hogy a horrorkirály Stephen King két, egyáltalán nem horror-jellegű művéből rendezett két remek alkotást. 2007-ben azonban egy valamivel klasszikusabb King-darab filmváltozatát adta ki a kezéből, de az előző két alkotás sikerét már nem sikerült megismételnie. Nem véletlenül.

Egy átlagos vihar másnapját David Drayton (Thomas Jane) fiával (Nathan Gamble) és szomszédjával (André Braugher) a boltba indul, hogy megvegye a javításokhoz szükséges eszközöket. Indulás előtt egy furcsa ködöt fedez fel a tó felett, de akkor még nem gondol semmit róla. Azonban mire befejezik a vásárlást, egy vérző fejű ember rohan a boltba, és arról kezd beszélni, hogy valami szörnyűség lakozik a ködben, amely eddigre eléri a boltot is. Az ott ragadt emberek számára pedig hamarosan komoly konfliktusok tárgya lesz, hogy mit gondoljanak a ködről és a saját túlélésükről.

Egyetlen dolgot érdemes szem előtt tartani A köd kapcsán: a B-film tökéletes példájával állunk szemben. Darabontnak 18 millió dollárból kellett valamit kihoznia (ez harmadannyi, mint a gyakorlatilag egyetlen díszletben játszódó Halálsoron büdzséje), ennek megfelelően a végeredményen ez meg is látszik. Az effektek borzalmasak, leginkább úgy néznek ki, mintha nem 2007-et, hanem 1997-et írtak volna a produkció elkészültekor, valamint másodvonalas színészek is egészen gyengék helyeként. Ráadásul a látottak alapján Kingnek sem a legnagyobb művét sikerült előkapni adaptálásra, ugyanis a forgatókönyv elsősorban horrorkliséket, a Carrie-ből újrahasznosított vallásos őrült női karaktert és kissé mesterkélt filozofálást használ a történet mozgatórugójául. A köd misztikumát sikerült egészen irrelevánssá degradálni, majd egy huszárvágással feloldani.  A karakterek sem lépnek mindig túl a klisék szintjén, de ugyanakkor azt a célt ez remekül szolgálja, hogy a hatalmas szereplőgárda tagjait jól meg tudjuk különböztetni egymástól. 

De ami miatt ez tökéletes B-film lehet,  az az, hogy rendezőként Darabont mégis képes összegyúrni ezeket az elemeket egy működőképes filmmé, amely tud szolgálni izgalmas akciókkal, hátborzongató világvége-hangulattal és néhány érdekes gondolattal. A direktor remekül ragadja meg a forgatókönyv szinte minden momentumát a szereplők reakciótól a fordulatok ábrázolásáig. Az pedig egészen sokáig nem látszik, hogy ebben a műben több is lenne egy tipikus gorefestnél, amely mellesleg egy eltúlzott karakteren keresztül a vallást ostorozná, azonban a (nézők körében kifejezetten megosztó) lezárás hirtelen rávilágít, hogy a kissé összefércelt felszín alatt valójában egy sokkal komolyabb tartalom rejtőzik. 

A meglepetés tehát dupla: a csavar mellett egyszerre kell konstatálnunk azt a meghökkentő tényt, hogy egy olyan B-film jött szembe, amelynek még értelme is van. Ugyan Darabont sem tud csodát tenni aprópénzből egy középszerű sztorival, de így is lenyűgöző, amit A köd koncepciójából ki tudott hozni. Hiába igénytelen film tehát ez a mű, mégis képes egy olyan élményt adni, ami miatt érdemes megnézni.

7,5/10