Mint ahogy korábbi listámon olvashattátok, repesve vártam az Alien prequelnek kikiáltott Prometheus-t, mert az előzetes ígéretek és reklámanyagok igencsak meggyőztek arról, hogy látnom kell a filmet. Így hát a premier után egy nappal, tegnap be is "pótoltam" a filmet. Lássuk hogy sikerült.

Egy tudósokból álló expedíció közeleg egy titokzatos bolygó felé, amelyen valószínűsíthetően felderíthető az emberiség létezésének alapja. A kis legénység szellemi vezetője Elizabeth Shaw (Noomi Rapace) , aki céltudatos és kemény, valamint mindent megtenne azért, hogy kiderítse mi áll az emberiség múltja mögött. Azonban amit az ismeretlen bolygón találnak, arra legmerészebb rémálmaikban sem gondoltak volna , az égitest ugyanis halálos titkokat rejt.

A Prometheus merőben mást nyújtott, mint amit előzetesen vártam tőle. Ahogy beléptem a moziterembe, felkészültem egy zsigeri horrorra, megspékelve azt az Alienek előzménysztorijával. Utólag rájöttem, hogy sokkal várakozásaim fölött teljesített a film, hisz az elvárt horror elemek mellett nagyszerű sci-fi, valamint filozófiai elemeket vonultatott fel.

A film rendezője Ridley Scott, aki a Nyolcadik utas a halál, és a Szárnyas fejvadász után újabb maradandó sci-fit tudhat magáénak, hisz a Prometheus olyan kifinomult és fennkölt hangvételű, amelyet ritkán látni, főleg ilyen akciódús tálalásban. Külön tetszett az, hogy a forgatókönyvíró páros (Jon Spaihts és Damon Lindelof) élettel és tartalommal megtöltött szkriptet rakott össze. A Prometheus nem butul el egy pillanatra sem, olyan témákat boncolgat, mint a vallás, teremtéstörténet , vagy az ateizmus, mindezeket pörgős és könnyednek mondható tempóban teszi.

A legnagyobb pozitívumok mégis a színészi játékok, főleg két főbb női szereplők, Noomi Rapace és Charlize Theron alakít fantasztikusan, de kiemelendő Michael Fassbender is, aki  karakterével és színészi játékával is nagyszerűen bővíti a film tág repertoárát. Azonban itt keresendő az első és igazából egyetlen nagy negatívum: a legénység nagy többsége nincs igazán kidolgozva, üres sablonkarakterek (a tökös néger kapitány, a két elvont okostojás, meg valami nő, aki igazából azt sem tudjuk micsoda) , így egyikőjüknek sem szoríthatunk a valódi főhősökön kívül, bár talán a kapitány karaktere is szimpatikus volt.

A Prometheus legsarkalatosabb pontja a játékokon kívül a látvány, amely grandiózus és lehengerlő. Scottéknak olyan monumentális díszleteket sikerült összehozni, amelyek lélegzetelállítva szorítják a nézőt a székbe. A CGI látványhoz társul a valós tájak művészi fényképezése, és a nagyszerű színek alkalmazása is, kvázi hangulati elemként. A 3D is jó igazából, bár nem kiemelkedő, de a Karib Tenger Kalózai féle söpredéket azért messze odaveri a térhatás.

Összességében tehát a Prometheus hozta az elvártakat , jó kis sci-fi akció lett, horror elemekkel tarkítva, és igen velős tartalommal megtöltve. E mellett a színészi játékok és a hihetetlen grandiózus látvány is kiemelendő, valamint a film végi csavar is igen ütős. Mindenkinek ajánlom, főleg Scott rajongóinak.

8/10