[A FORGATÓKÖNYV ITT OLVASHATÓ.]
Az Alien 3 tragédiájára vétek lenne több szót pazarolni, azonban el kell mondanom, hogy számomra a franchise-nak mindig is a mitológia volt a legerősebb eleme. Ezért várt mindenki 35 éven keresztül választ a Space Jockey mivoltára és űrhajója létezésére, ezért tudott az akciófilmes stíluson kívül hozzátenni a sorozathoz James Cameron műve, és mindenek előtt ezért volt remek film a Prometheus is. A harmadik résszel azonban ez a varázs elszállt az Alienből, mivel gyakorlatilag az első mű halvány utánérzését nézhettük végig. De nem lett volna ez így, ha a stúdió inkább William Gibson (a Neurománc írója) eredeti verziója mellett teszi le a voksát, amely pontosan azt szállítja, amire egy Alien-fan vágyik, és akár a trilógia legjobb darabja is lehetett volna. De könnyen lehet, hogy a Gibson-szkript csak egy megvalósíthatatlan és eleve bukásra ítélt délibáb, de majd erre is kitérek.
Ismét hangsúlyoznám tehát, hogy a börtönös elképzeléshez képest szögesen ellentétes történetet vázol fel Gibson: A Sulaco nem szenved balesetet, mindenki túléli a kalandot, ugyanakkor Ripley szinte színen sincs és Newt is keveset szerepel. Helyettük Hicks és Bishop kerül a középpontba, és az idegenek egy új fajtája: az Aliennek már nem kellenek tojások és arctámadók, egyszerűen spórákkal is tud szaporodni és az emberekből egyenesen úton átváltozni. (Az író sok ötlete visszaköszön egyébként valamilyen formában a Prometheusban.) Érthető is, hiszen nem játszhatják el újra az arctámadó-chestburster felvezetést (már az Aliensből is kivágták), és a tétet is emelni kell. Cameron ezt még egyszerűen megtehette az Alienek számának növelésével, ide viszont már valami nagyobb mutatvány kellett, és erre remek megoldás volt, hogy az idegen parazitából szó szerint vírussá fejlődött.
A helyszín pedig ügyes ötvözete az első és a második rész színtereinek, az űrállomás képes a Nostromo klausztrofob hatását elérni, ugyanakkor a Hadley's Hope díszleteinek monumentalitását is megfelelően képviseli. Ráadásul ezúttal nem csak látszólag funkciótlan terekben játszódik a film, hanem kifejezetten kreatívan helyezi el a jeleneteket az űrállomáson belül és kívül. Közben pedig a világot is bővíti Gibson egy lázadó frakció beépítésével a történetbe (le sem tagadhatná, hogy hidegháborús párhuzamokkal), azonban ők a cselekmény nagy részére sajnos háttérbe szorulnak. Ami éppen csak annak mond ellent, hogy az első felvonást megszámlálhatatlan tárgyalás tölti ki mindkét részről, megjegyezhetetlen és megkülönböztethetetlen szereplőkkel. Én egyáltalán nem éreztem szükségesnek, hogy egy Alien-film ilyen bonyolult felvezetést kapjon, a tárgyalótermek machninációi alapvetően idegenek egy ilyen fajta sci-fi horrortól. Mint ahogy azt sem gondolom elengedhetetlennek, hogy szegény Bishopot is megint egy egyszerű szerelői munkával tiszteljék meg, így az ő kissé összcsapott subplotja sem tartozik kifejezetten az alkotás erősségei közé.
De szerencsére a fő szál kiválóan működik, még akkor is, ha egy-két akciójelenet kidolgozatlannak és kisszerűnek érződik Cameron zúzása után. Viszont az új fenyegetés minden korábbinál rémisztőbb és fojtogatóbb atmoszférája már a papírról is átjön, a harmadik felvonás pedig annyira elképesztően monumentális, hogy egyenesen a trilógia fénypontja lehetett volna. Spoilerek nélkül annyit mondanék csak, hogy ha valaki megpróbálja elképzelni a Gravitációt, csak Aliennekkel, akkor jó úton jár.
És éppen ezért érthető, hogy miért szaladt sikítva minden producer a keleti partig, amikor elolvasta ezt a szkriptet, hiszen Gibson művének ambíciója az ő fukarságukhoz és a 80-as-90-es évek fordulójához képest egyszerűen túl sok volt. (Bár abból kiindulva, hogy végül mennyit áldoztak Fincher verziójára, rosszabbul biztos nem jártak volna ezzel a koncepcióval sem.) Az új fertőzés technikai elemeit és a finálé vizualitását lehetetlen lett volna súlyos CGI-rásegítés nélkül megoldani, és még legalább 15 év kellett volna ahhoz, hogy bizonyos elemek megvalósíthatók legyenek. Mint ahogy öngyilkosság volt a közönségkedvenc Ripley-t kvázi kiírni a történetből, így ezek után a trilógia legnagyobbja helyett könnyedén lehetett volna hatalmas bukás is az így megszülető produkció.
Így tehát mindenképpen megvannak az okai annak, hogy miért nem készülhetett el az eredeti Alien 3 a maga idejében, ugyanakkor ma már semmilyen akadály nem áll az előtt, hogy egy kiváló blockbusterrel bővüljön a saga. Már csak azért is, mert ez a sztori (az eredeti szereplőket kihúzva) gyakorlatilag bárhova beilleszthető, és egy kifejezetten életképes irányba fejlesztené tovább a franchise-t. Remélhetőleg a Prometheus-trilógia lezárultával a Fox fejesei is megérzik, hogy sokkal több van ebben az univerzumban néhány Predatoros gagyi B-horrornál. Blomkamp személyében pedig máris lenne egy ígéretes jelentkezőjük.
