Őszintén szólva a Constantine koncepciója olyannyira nem érdekelt, hogy még a mozifilm-verziót sem láttam. A sorozat első epizódjára pedig kizárólag azért neveztem be, mert az a Neil Marshall rendezte, aki már letett egy-két tetszetős dolgot az asztalra. (Beleértve két pazarul megrendezett Trónok harca epizódot.) De sajnos azt kell mondanom, ezzel a résszel még Marshall is csak csalódást tudott okozni.
John Constantine (Matt Ryan) foglalkozása szerint ördögűző és démonvadász. Azonban egy balul sikerült ügy után szeretne mindezzel felhagyni, és megszabadulni a szellemvilágtól. Csak hogy a szellemvilág nem akar megszabadulni tőle, így újra vissza kell térnie, hogy megvédje egykori társának lányát. Eközben pedig az is kiderül, hogy a pokol teremtményei a korábbinál is nagyobb erőkkel szabadulnak világunkra.
A pilot tulajdonképpen remekül végzi a feladatot, amit egy pilotnak végeznie kell: egyszerre építi az évad szerkezetének alapjait, vázolja fel a karaktereket, ráadásul még egy saját történetet is elmesél. Van benne akció, ijesztő(nek szánt) jelenetek (azért a korhatár nagy úr), egyszóval alapvetően nem lenne sok baj vele azon kívül, hogy mindez teljesen érdektelen. Hiába követ szolgai módon egy jó receptet, gyakorlatilag csak lustán összehányja a hozzávalókat, anélkül, hogy bármit kezdene velük. Így aztán a közelgő nagy katasztrófa, a bűntudatos nyomozó vagy az apja örökségét folytató gyerek nem lépnek túl a kiszámítható sablonok szintjén, és semmi olyat nem mutatnak, ami megkülönböztetné a Constantine-t egy hasonló jellegű sorozattól.
Viszont a felszínes karakterábrázolás és történetvezetés miatt a forgatókönyv egyben borzasztóan kapkod is. Így tesz főhősünk villámlátogatást a diliházban (= "bűntudata van, éééérted?"), női főszereplőnk pedig hasonló sebességgel vedlik át átlagemberből elszánt démonvadásszá. Ami mélység pedig a karakterekből hiányzik, azt a színészek sem tudják pótolni, Matt Ryan már-már nevetségesen erőltetetten adja a címszereplőt, és istenigazából csak az önmagát játszó Jeremy Davies tud hiteles lenni.
Ráadásul a kapkodás még a rendezés és az egyes vágások szintjén is megfigyelhető, néhány momentum szinte szándékosan túl van pörgetve, és alig követhető, mi történik. Az a Neil Marshall, aki A barlang hátborzongató momentumait, a Végítélet elképesztő akcióit, vagy éppen a Trónok harca legjobb csatajeleneteit hozta össze, teljesen stílustalanul hányja egymás után a jeleneteket, amelyekben semmi emlékezetes nincs. (Leszámítva a finálé olcsó effektjeit.)
Egy szóval tökéletesen jellemezhető ez a pilot, és az a lustaság. A alkotók túl lusták voltak ahhoz, hogy leüljenek dolgozni és árnyalják a karaktereket, szélesítsék és mélyítsék a sztorit, ehelyett csak összedobáltak mindent, amit másoktól láttak. (Ha esetleg ez túlságosan emlékeztetne Az acélemberre, az azért van, mert David S. Goyer az egyik készítő.) De ez még erre az epizódra sem volt elég, nem hogy egy egész sorozatra nem lesz.
A Constantine teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
