A mai nap egy érdekes lista kerül tárgyalásra. Milyen lehet egy olyan film, amiben végig csak társalognak, és egy helyen zajlik? Hát nem csak gagyi. A téma ezen alkalommal a „beszélgetős filmek” lesznek, azaz az olyan mozgóképi alkotások, amelyek szinte kizárólag a szereplők dialógusaiból állnak, kamaradráma jellegűek. Ráadásul nincsenek nagy helyszínváltások, nincsenek több szálon futó cselekmények, csupán egy, maximum két jellemző terület (a másodikba is csak néha „átsétálnak”), ott pedig egy diskurzus. Bár ez a koncepció elsőre ijesztőnek és unalmasnak hangzik, valójában izgalmas és nagyon tartalmi darabokról van szó, ami hatalmas alkotói kihívás. Pont a rengeteg, fordulatos, pörgős párbeszéd teszi egyszerre gyorssá és méllyé az ilyen produkciókat, amelyek a jó kivitelezés esetén egyszerre nyújtják a karakterek kidolgozottságán és a történetvezetésen túl a film összes tartalmi elemét.

Most megpróbáltam ezekből a 10 legjobbat bemutatni, de ti a sajátjaitokkal kiegészíthetitek a kommentekben. Fontos kiemelni, hogy a sorrendiség itt már másodlagos, mindegyik valami sajátságos jellemző miatt emlékezetes és zseniális, így a szubjektivitás és az ajánló jelleg kerül előtérbe. Ugyanis itt már tényleg nagyon jó darabokról lesz szó, és olyan remek filmeket kellett elvetni, mint például az Élve eltemetve (kritika itt), ez azért mutatja, hogy mennyire szűk a keret ebben az esetben. De hát igazán erős tízest csak így kaphatunk.

10.  Az öldöklés istene / Carnage (2011) 

A Carnage egy színházi darab filmes adaptációja, amely alapjában véve még nem biztosítja azt, hogy valóban jó filmélményt kapunk, sőt, a színpadiasság olykor még negatívum is lehet (itt is néha előbukik). Az, ami itt igazán jó alkotássá emeli a darabot az Polanski nagyon stílusos rendezése, a hangulat és az atmoszféra majdnem tökéletes megteremtése, illetve a négy szereplő kiváló játéka (Kate Winslet, Jodie Foster, Christoph Waltz, John C. Reilly). A történet szerint két srác összeverekedik a játszótéren, emiatt a két gyerkőc szülei találkoznak, hogy megbeszéljék az esetet, ám az egyszerűnek és könnyen elsimíthatónak tűnő konfliktus egy kis szóváltás után sokkal komolyabba csap át. Lehull a lepel, és a négy felső-középosztálybeli emberben megmutatkoznak jelen társadalmunk problémai, az előítéletesség, a kompromisszumra való képtelenség, a képmutatás és a többi.

9. Mielőtt éjfélt üt az óra / Before Midnight (2013) (kritikánk)

Richard Linklater romantikus és nagyra becsült trilógiájának befejező darabjáról van szó, menetrendszerűen érkezett, kilenc évvel az előző után. A nagyon erős karakterek által megformált párocska (Ethan Hawke és Julie Delpy) most egy sokkal erősebb és borúsabb művet hoztak el nekünk. Bár a film tele van szeretettel, kedvességgel és nagyon könnyű Jesse és Celine személyével azonosulni, a komoly tartalom néha beárnyékolja azt, a legpozitívabb értelemben. Elgondolkodtató és egyszerre szívet melengető lett a Mielőtt éjfélt üt az óra. A remekül megrendezett párbeszédekben szó esik párkapcsolati problémákról, a nevelésről, az idő múlásával bekövetkező elkerülhetetlen elmúlásról.

8. Shop-stop / Clerks (1994)

Egy történet, ahol a furcsa és olykor gusztustalan párbeszédek, a különc és idegesítő vevők, Jay és Néma Bob, groteszk humor váltogatja egymást. Sokan emiatt nem is szeretik a Shop-stop történetét. Ám a felszínes szórakoztatás alatt nagyon erős tartalom rejlik. A főszereplő Dante egyik napjába kapunk betekintést, aki az egyik helyi kis üzletben eladó. Ám ez a nap sokkal balszerencsésebbnek ígérkezik a szokásosnál, főleg, hogy neki ma nem is kellett volna bemenni a munkahelyére. Közben olyan dilemmákat figyelhetünk meg, mint a fontos Star Wars trilógia által felmerülő kérdések (a rendező Kevin Smith kedvence), illetve hogy tényleg jó életcél az, hogy valaki egy boltban unatkozik és minden az élet által adott lehetőséget hagy elillanni, miközben két nő között őrlődik.

7. Vacsorám Andréval / My Dinner with Andre (1981)

Ez a film, ami tökéletesen illik a „beszélgetős” kifejezéshez, ugyanis nincs másról szó, mint egy kicsivel több, mint másfél órás vacsora melletti diskurzusról. Ez elsőre rémisztően hangzik, ám André (André Gregory) és Wally (Wallace Shawn) párbeszéde kifejezetten érdekes. A két karakter látásmódja és világnézete szöges ellentétben van egymással, az egyik spirituális és életigenlő, míg a másik tudományosabb és kissé cinikus. Eleinte nem is látszik közöttük a kapcsolat. Ám a film felén kissé túlhaladva már felsejlik a közös pont, aminek a fonala egyre komolyabb és komolyabb kérdésekre vezeti rá a nézőt. Végül nem kapunk feloldozást, de ez nem is cél, hiszen a vacsora így is óriási élményt jelenthet a számunkra. A film olyan eszközöket vet be, hogy a fantáziánk által a párbeszédek szinte megelevenednek előttünk. Roger Ebert és Gene Siskel segítették népszerűsíteni a filmet, ami így az ínyencek között kedvelőkre is talált, több műben is utalnak rá.

6. Glengarry Glen Ross (1992)

A Glengarry Glen Ross a versenyorientált, sikereket mesés prémiummal díjazó, de a szerencsétleneket eltaposó kegyetlen kapitalista világot mutatja be az ingatlanügynökök munkáján keresztül. A cselekmény nagy része ebben az irodában zajlik, ahol a film elején Alec Baldwin ismerteti az ott dolgozókkal (Al Pacino, Jack Lemmon, Ed Harris, Alan Arkin és Kevin Spacey) a feltételeket egy remekül megírt szónoklat keretében. Innentől kezdve a munkatársak potenciális ellenségekké válnak, mindenki elkezd foggal-körömmel harcolni a díjért. Bár a Glengarry kissé eltúlozza a verseny embertelenségét, tökéletesen eléri a célját. Bemutatja a kapitalizmus álarca mögött rejlő idegőrlő kegyetlenséget, és annak céltalanságát. Hiszen a kis iroda árral szemben evez: nagyrészt alkalmatlanok az ügyfeleik az üzletkötésre, ám a dolgozók a kilátástalanság közepette még hisznek abban, hogy csak a profizmuson múlik a siker, nem a szerencsén. Azt hiszik, valójában velük van a gond.

5. A Sunset Limited / The Sunset Limited (2011)

A Sunset Limited egy hihetetlenül izgalmas és korszerű alkotás Tommy Lee Jones rendezésében, már az alapfelütéstől kezdődően. A forgatókönyvíró saját színdarabjából írta meg a szkriptet, ő pedig Cormac McCarthy. Számomra ez volt az egyik, ha nem a legnagyobb meglepetés a listán. Bár ez a legzártabb, ugyanis egyetlen egy zárt szobában játszódik ahol még az ablakok se nyílnak ki, ez egyáltalán nem válik zavaróvá. Két remek színész alakítását láthatjuk – az egyik fehér a másik fekete, ez fontos - a sztori pedig a következő: Egy kiábrándult, ateista professzor véget akart vetni az életének, ám megmenti a metrótól a másik, aki felviszi magához a lepukkant lakásába, megpróbálja ott tartani, és lebeszélni az öngyilkosságról. A vita során különös gondolatok törnek elő emberekről, erkölcsről, hitről és az életük történetéről.

4. Az őslakó / The Man from Earth (2007) (kritikánk)

Az igen találó névvel rendelkező John Oldman elköltözni készül lakásából, de egy utolsó találkozóra hívja professzortársait. A beszélgetésük során közli, hogy ő egy ősember, aki már a történelmi idők előtt született, azaz nem öregszik. Az egyik leghatásosabb science fiction film, ami egy óriási talányra építi fel a szerkezetét, és mégsem válik ingataggá, hihetetlenné. A kollégák természetesen próbálják megkérdőjelezni a hallottakat, pörgős és érdekfeszítő állítások repkednek, de ugye a kérdés mindig ott marad. Mindez tart addig, amíg ez után a nyakatekert állítás után a beszélgetés még nagyobb fordulatot vesz…

3. A kötél / Rope (1948)

Hitchcock kevésbé ismert, ám technikailag profi és tartalmában zseniális thrillere. Leginkább ezt a filmet a rendező ambiciózus próbálkozása miatt szokták emlegetni a hosszú, vágás nélküli 10 perces folyamatos felvételekből álló szerkezet megalkotására, és e vágások olyan összeillesztésére, hogy az egész film egy jelenetnek tűnjön. Viszont a Rope más okból is említésre méltó. Remek képet fest a pszichopata jellemről, a felsőbbrendűség által vezérelt cselekedetekről. Ráadásul a három főszereplő közül az egyiket James Stewart formálja meg. Brandon és Philip, a két New Yorkban élő barát csupán szórakozásból gyilkosságot követnek el, és eleinte meggyőződésük, hogy a tervük ennek megúszására tökéletes. Az áldozat egy harmadik barát, David, akit egy kötéllel megfojtanak, majd holttestét elrejtik egy ládába. A közelgő ünnepi vacsorán a láda asztalként szolgál a vendégeknek. Ám az egyikük, Rupert, a korábbi filozófiatanáruk gyanakodni kezd. A kötél volt Hitchcock első színes filmje.

2. Tizenkét dühös ember / 12 Angry Men (1957)

Egy már-már tökéletes alkotás, amely ténylegesen tizenkét szereplőt mozgat és mutat be nekünk egy szobában, hibátlan jellemrajzokat mutat be mindegyikőjükről, a nézőben semmilyen hiányérzet nem alakul ki. Ráadásul mindegyik karakter a társadalom egy-egy szegletét mutatja be, mérnökien pontosan. A Tizenkét dühös ember szórakoztató a szédítő fordulataival, ám a képernyő előtt ülők mégis láthatják, hogy egy olyan morális és jogi vita zajlik előttük, ami kortalan és húsbavágó. Mindezt pedig úgy éri el, hogy senki nem hagyhatja figyelmen kívül aki egyszer belekezdett. Hiszen pont arról van szó, hogy a vádlott megérdemli azt a pár mondatot, amit rá kell, hogy szánjanak. A legfontosabb főszereplőt Henry Fonda alakítja, kiváló játékkal. Az egész film olyan mesterien kidolgozott, hogy szinte megbabonázza a nézőt, provokatív, és bátran állítható, hogy minden idők egyik legjobbja.

1. Az ötödik pecsét (1976)

Sánta Ferenc regénye alapján készült. Nagyon nehéz erről bármit is írni úgy, hogy az ember ne szuperlatívuszokban beszélne. A történet 1944-ben játszódik, a nyilas hatalomátvétel idején, de játszódhatna bármikor, mivel az ember és a hatalom közötti viszonyt taglaló részei, meg úgy általában maga a mű nagyon kortalan. Egy pesti kicsi kocsmában a törzsvendégek (az órás, a könyvügynök, az asztalos, a fényképész és a kocsmáros) mindennapos dolgokról beszélgetnek. Ám ezen az estén a cinikus órás most egy egészen különös kérdést tesz fel. Ha a többiek pár percen belül újra megszülethetnének, kinek a sorsát vállalnák magukra: a kegyetlenkedő rabszolgatartóét (Tomóceusz Katatiki), aki nem érzi, hogy bűnt követ el, amikor rabszolgáit bántalmazza, sőt, úgy érzi, korának erkölcsei szerint megfelelően viselkedik, vagy a rabszolgáét (Gyugyu), akit gazdája megnyomorít és megszégyenít, ám mindezek után megnyugszik, mert bizonyos erkölcsi fölényt érez magában. A vendégek tépelődnek még ezen, ám ekkor még nem sejtik, hogy ennek a kérdésnek óriási jelentősége lesz a számukra. Ugyanúgy, ahogy a nézőnek is töprengenie kell ezen a kérdésen, és azon, hogy vajon van-e jó válasz egyáltalán a mi világunkban. Fábri Zoltán mesterművet készített. Néhány fontosabb szereplő: Őze Lajos, Márkus László, Bencze Ferenc, Horváth Sándor, Latinovits Zoltán, Nagy Gábor, Cserhalmi György.